Figyelmesek, diplomatikusak, sokat mosolyognak, és elegánsak – az amerikai ügyvezetők a CEO-k között is egyedülálló kategóriát képeznek. Tom Reilly kékesszürke, elegáns öltönyben és fehér ingben fogad minket a Roosevelt irodaház hetedik emeletén, a Cloudera budapesti fejlesztőközpontjában.
Annak dacára, hogy előző nap érkezett Kaliforniából, olyan, mint akit skatulyából rántottak elő. A céget tavaly vitte tőzsdére, személyes példaképe Elon Musk (találkoztak nemrég). A mostani 150-ről 400 főre akarja emelni a budapesti alkalmazottak számát. Miért pont itt? Mitől lesz valaki jó CEO? Fújnak-e új dotkomlufit a völgyben? Interjú.
-Azt mondják, hogy teher alatt nő a pálma. Harminc éve dolgozik a tech-iparban, mi volt a legnehezebb döntése, amit CEO-ként meg kellett hoznia?
-A második dotkomlufi fújódása alatt belassult az akkori vállalkozásom. El kellett bocsátanunk alkalmazottakat, a teljes állomány 15% százalékát. Ez volt a legnehezebb döntésem eddig, és megfogadtam, hogy sosem akarom újra átélni. Itt nem arról volt szó, hogy az emberek rosszul dolgoztak volna, hanem menedzseri szinteken hoztak rossz döntéseket, köztük én is, és ez vezetett ehhez hogy igazítani kellett a cég méretén. Azóta hál’Istennek sosem kellett leépítenünk.
Tom Reilly, CEO, Cloudera / Fotó: The Orbital Strangers
-Fújódik most nagy lufi?
-Nem.
-Biztos? Kriptopénz, Bitcoin?
-Az már ki is durrant. Az IT-szektorban mindig lesznek lufik. De általánosságban elmondható, hogy a technológiai ipar már nem függ csak egy bizonyos trendtől, mint a kilencvenes években. Rengeteg dolog van, persze, kriptopénz, IoT, önvezető autók, virtuális valóság, rengeteg innováció történik, de ha az egyikről ki is derül, hogy lufi, a durranás nem tudja magával rántani a többit.
-Egy Szilícium-völgyi startup, a Theranos kapcsán felmerült az, hogy az újságíróknak nagy felelőssége van egy startup körüli hype kialakításában. A sok pozitív hangú cikk miatt a vállalatot sokkal nagyobbra értékelhetik, lényegében a média is fújja a lufit.
-Szerintem a médiát nem lehet ezért hibáztatni. Az újságírók csak a nyilvánosan elérhető információkból tudnak dolgozni, és magáncégek esetén nem nagyon látnak bele a vállalat ügyeibe. A Theranos főhadiszállása két épülettel volt arrébb a miénktől. Mi béreltük a helyet, olcsón. Ők meg építettek egy sajátot, több millió dollárért. Miért? Nekem emiatt támadtak kétségeim.
-Ha már iroda, most itt vagyunk a Roosevelt irodaházban Budapesten. Hogy esett a választás pont a magyar fővárosra?
-Erre nagyon tisztán emlékszem. 2015-ben határoztuk el. Akartunk egy második fejlesztőközpontot, ez még azelőtt történt, hogy Austinban is nyitottunk egyet. Megnéztük, hogy honnan tudunk tehetséges alkalmazottakat szerezni. Rájöttünk, hogy rengeteg open source fejlesztő dolgozik nekünk a Közép-Kelet Európai régióból. Úgyhogy úgy döntöttünk, hogy mivel ők már ismerik a technológiát, itt nyitunk egy központot. Budapesten nagyon jó az oktatás és az egyetemekkel könnyű együttműködni, különösen a gépi tanulás és mesterséges intelligencia területén. A második az üzleti környezet, ami nagyon jó, a politikusok nagyon vonzóvá tették. A nyelvi környezet izgalmas, jelenleg hét különböző nyelvet beszélnek itt, ami megkönnyíti az üzletelést a többi európai országgal, illetve azt kell hogy mondjam, az amerikai és a magyar gondolkodásmód nagyon közel áll egymáshoz, ha munkáról van szó.
-Hát ez elég meglepő, jellemzően nem szokták egy lapon említeni a magyar és amerikai gondolkodásmódot.
-Az nagyon jó itt, hogy az emberek nem csak beleülnek egy munkába, hanem rendkívül proaktívan állnak hozzá a feladatokhoz, mernek új dolgokat kezdeményezni. A világ más részein, anélkül, hogy most konkrét országokat neveznék meg, nincs ilyen rugalmasság. Lehet, hogy technológiai tudást nézve nagyon jók, de sokszor nagyon konkrét utasításokat hajtanak csak végre, és nem tudnak kezdeményezni, nem elég innovatívak.
-Ki volt a legérdekesebb ember, akivel a közelmúltban találkozott?
-Kábé kilenc hónappal ezelőtt találkoztam Elon Musk-kal, fantasztikus figura. Amikor harmincvalahányévesen eladta a PayPal-t, akkor nem dőlt hátra, ahogy sokan tették volna, hanem az utolsó dollárját is beletolta abba, amiben hitt – a Teslába. Aztán közben még megcsinálta SpaceX-et, és miközben azt csinálta, elindította az alagútfúrásos cégét, a Boring Company-t. Engem lenyűgöz az, hogy ekkora kockázatot vállal, és sokszor saját zsebből. Őt egyszerűen az vezérli, hogy megmentse az emberiséget. Mi ez, ha nem inspiráló?
-És mi most a legforróbb téma a völgyben?
Adatbiztonság, GDPR, kiberbiztonság de ez inkább a geopolitikai értelemben és nem a pénzügyi értelemben, meg persze ott van a kriptopenz.
-A Cambridge Analytics botrány gondolom gyakran felmerül. Használja a közösségi médiát?
-Nem
-Miért nem?
-A magánéletem miatt
-Tényleg ennyire rossz a helyzet?
-Attól függ. Amikor feladjuk a magánéletünk egy darabját, akkor azt a saját kényelmünk érdekében tesszük. Mondjuk elugrom egy kávéért a Startbucksba. Eldönthetem, hogy készpénzzel fizetem ki a három dollárt a kávémért, vagy egyszerűen az okosórámmal. Ha az utóbbit használom, akkor valaki tudni fogja, hogy reggelente mikor kávézom. Ha áthajtok a Golden Gate hídon akkor mehetek a bal szélső sávban és kifizethetem az áthajtási díjat készpénzben, vagy mehetek középen és akkor egy kamera befotózza a rendszámomat és levonja az összeget a kártyámról. Ebben az esetben valaki tudni fogja, hogy mikor szoktam hazamenni. Van egy Teslám. Mindent rögzít. Merre megyek, hol dolgozom, hogy vezetek. Van iPhone-om, használhatnék helyette régi telefont is, ami sokkal kevesebb adatot tárol rólam, de nem teszem. Azért nem, mert kényelmes. De nem jelenti azt, hogy mindent fel kell adni. A Facebook egy olyan felület, ahová az emberek szeretik feltölteni a nyaralós fotóikat. Én viszont nem akarom, hogy az emberek tudják, hogy nyaralni mentem, kik a barátaim. Nem posztolok sem ide, sem a LinkedIn-re, és nem használok Twittert sem. Rengeteg szakmai információt osztok meg, de a magánéletem felett uralmat tartok.
