A kreténnevelő Facebookról, a sajtó sarokba szorításáról, hatalomtechnikáról, lejáratásokról, Szuverenitásvédelmi Hivatalról, szövegértésről, a rendkívül passzív húszas generációról, látogatottsági számokról, bulvárról, előfizetőkről és az előfizetésüket lemondókról beszélgettünk Uj Péterrel, a 444.hu főszerkesztőjével.
Forbes.hu: Van arra sansz, hogy míg itt az irodádban beszélgetünk, a Szuverenitásvédelmi Hivatal ránk töri az ajtót?
Uj Péter: Simán.
Komolyan így gondolod?
Komolyan. Annyira komolyan így gondolom, hogy ezzel foglalkozunk minden nap. Ugye nem tudjuk, hogy mi a szándék a túloldalon, hogy milyen mélységben és milyen vonalon próbálnak meg majd szívatni. Az, hogy ennek a dolognak mi a célja, mi az iránya, az tök nyilvánvaló. Még el sem olvastam, csak a címét láttam, amikor jöttél, hogy mi van kint a Szuverenitásvédelmi Hivatala honlapján, és már az is gyönyörű.
Nem láttam, mi volt?
A „USAID-botrány magyarországi korrupciós szálai”. Egyrészt USAID-botrány. Eleve ez a világ legbénább zsurnalizmusa, tehát egy rossz újságírói fordulat. Másrészt mi az, hogy az USAID-botrány? Az USAID-del nincs semmilyen botrány, csak éppen megszünteti Elon Musk, ez benne a botrány. Elon Musk a szokásos módon szünteti meg, mint ahogy minden cégében így járt el, hogy teleordítja a világot, hogy itt rettenetes izék történtek, és ez tűrhetetlen, és aztán általában persze semmi ilyesmiről nincs szó. A Twitternél ugyanezt csinálta, a Teslánál ugyanezt csinálta korábban, satöbbi. Tehát nála ez egy munkamódszer. A másik meg, hogy ez a magyarországi korrupciós szála. Itt semmilyen korrupció nem vetődött fel soha, ezek teljesen nyíltan, nyilvánosan megpályázható pénzek voltak, ráadásul aprópénzek. De hát érted, ezért vagy ilyen szar helyzetben, mert tök nyilvánvaló, hogy miről van szó.
Akinek van két darab agysejtje, és látja, hogy itt tizenöt év alatt mi történt, és hol tart az ország, és milyen helyzetben van a hatalom, annak a számára egyértelmű, mi zajlik. A hatalom szarban van. De nem úgy. Egyáltalán nem osztom ezt az ellenzéki eufóriát, hogy na, itt majd 2026-ban le fogják söpörni az Orbánt, mert nem fogják.
De olyan szempontból szarul áll minden, hogy a rendszer gazdasági alapjairól kiderült, hogy homokra épültek, hogy finom legyek.
Erről is hosszan lehet értekezni, de azért végül kiderül mindig, hogy a klasszikus közgazdaságtan alapvető szabályai mégiscsak érvényesek. És most nem akarok laikus gyorselemzést adni, hogy a nagy konjunktúrában, tövig nyomott gázzal, hogy akartak ész nélkül száguldozni a szerkezetileg Trabant kategóriájú magyar gazdasággal, de a végét látjuk. És persze igaz az ellenzéki vulgárnarratíva is, hogy elloptak egy csomó pénzt, ami hiányzik, de ez nem lenne akkora baj, ezt elbírná az ország, de ami igazából hiányzik – és itt jön a klasszikus közgazdaságtan –, hogy ami a legnagyobb kára ennek a kényszercselekvős populista álpolitizálásnak: egyrészt a teljes kiszámíthatatlanság, ami önmagában elég lenne ahhoz, hogy megfogja a gazdaságot, de még súlyosabb kárt okoz, hogy egy csomó területen kiiktatja a versenyt, olyan területeken is, ahol korábban azért még volt. Mondjuk pont a média is ilyen terület. Járadékvadászat van, bizonyos cégek kedvezményezettek, emiatt alacsony a termelékenység, alacsony a versenyképesség. Tankönyvi példája vagyunk ennek a kisiklatott kapitalizmusnak. Közben azért fölépítettek kibaszott nagy vagyonokat, gazdasági birodalmakat a miniszterelnök személye körül azzal az elsődleges céllal, hogy a hatalmat visszafinanszírozzák.
Orbán pedig nagyon keményen a kezében tartja az összes szálat, ami a hatalom megtartásához szükséges. És azt is tudjuk, hogy ez az egész ilyen újpopulista, új illiberális, vagy mit tudom én, posztmodern hatalomgyakorlás, az száz százalékban kommunikáció. Tehát mindig csak beszél, beszél, beszél. Valójában pedig általában mindig tökre a duma ellenkezője lesz az eredmény. Ha megnézed, mik voltak az Orbán-kormányzásnak a legfontosabb ideológiai, központi kérdései, mindegyikben az ellenkezője történt, mint amit mondott. Ide ne jöjjenek menekültek. Nézzél már ki az utcára, hogy mi van? Érted, tízszer annyi a bevándorló! Aztán kereszténység, nézd meg, milyenek a statisztikák a templomba járásról és a vallásgyakorlásról! A családok támogatása. Nézd meg a születési statisztikákat! Tudnám folytatni végtelenségig: keleti nyitás, állam megerősítése, erős hadsereg, vidékfejlesztés… Duma, duma, duma, nulla eredmény. Minden csak kommunikáció, plusz még a kommunikációnak egyik nagyon fontos eleme az állandó ellenségkép-gyártás, amire most már nagyon kevés lehetőség maradt. Már hogy tizenöt év után nagyon kevés veszélyesként bemutatható, ellenségnek címkézhető csoport maradt. Mi még az utolsók egyike vagyunk. (Az interjú a miniszterelnök március 15-ei beszéde előtt készült – a szerk.)
Te viszont mint Uj Péter mostanában nem igazán vagy ellenség. A 444 az, a kollégáid kapják az ívet, de mintha te személyesen már nem lennél célkeresztben.
Most az utóbbi időben személyesen nem annyira. De az elején meg én voltam a fő célpont, ott álltak a házam előtt, hogy nekem villám van meg mittudomén. Elkezdték nyomni a baromságot, hogy mekkora házam van Budaörsön, amit egyébként még évekkel azelőtt vettem, hogy a 444 elindult, ha jól emlékszem akkoriban a Rogán család vagyonával foglalkoztunk sokat, nyilván valami olyasmi volt a cél, hogy ezt mellé tegyék, tessék. Mintha a milliárdok mellé tehető volna egy családi ház, de nyilván az átlag magyarnak egy tetőteres budaörsi ház is rettenetesen messze van, elérhetetlen jólét.
De most már nem posztol rólad a Megafon.
Lehet, de nem tudom, ennek mi az oka, vagy hogy van-e ennek oka? Nem is nagyon követi már az ember, mert ezt annyira nagyüzemben csinálják, és olyan frekvenciával, és annyira csak a saját közönségét éri már el. Az én Facebook-fogyasztásom is gyakorlatilag nulla.
Szerintem minden embernek ezt kell tennie, aki egészségesebb mentális állapotra meg egyáltalán, normális társadalomra törekszik. És erkölcsi kötelessége is, hogy minimálisra szorítsa a Facebook -fogyasztását, mert az tényleg csak egy kreténnevelő platform. Emiatt aztán tényleg nem tudom ezeket követni.
Amikor 2013-ban elindítottátok a 444-et, már akkor beszéltél arról, hogy ez egy nagyon ellenséges környezet. Sokkal rosszabb most újságot írni, mint akkor?
Nem tudom megítélni. Egyszerűen azért, mert ha sokáig vagy szar helyzetben, és az a helyzet tovább romlik, az már nem tűnik föl. 2013-ban 2010-hez képest tényleg volt egy nagy szakadás. Nem titkolom, meg is lepődtem ezen, mert én azok közé tartoztam, akik túlzottnak gondolták a balliberális értelmiség nagyon Orbán-ellenes részének az aggodalmait.
A „mindig ott van becsomagolva a bőrönd az ágy mellett” arcokra gondolsz?
Hát igen, ez a „barna eső”, meg hogy itt mekkora „nácizmus” lesz. Végül nekik lett igazuk. De én ezt az első Orbán-kormány alapján nem gondoltam ekkora veszélynek. Azt pláne nem, hogy ez a putyinista vircsaft lesz a vége. Ott volt egy nagyon meredek váltás, eleve azzal, hogy az Indexet ott kellett hagyni, és el kellett kezdeni egy újat. Az egy nagyon nagy szakadás bennem, soha nem fog ez helyreállni. Amikor már negyven éves voltam, és úgy gondoltam, hogy az, amit csináltam, az ott van, aztán az egyik pillanatról a másikra el kellett hagyni. Nem kívánom senkinek.
És akkor elkezdtük ezt az újat, és abban a pillanatban – még el sem kezdtük tulajdonképpen, csak megpróbáltuk a céget összerakni – már akkor lehetett érezni mindenféle háttérben elkövetett próbálkozásokból meg utánanyúlási kísérletekből, hogy itt egy nagyon ellenséges környezet lesz.
De a módszer maga, a módszer primitívsége, direktsége az tényleg elképesztően meglepett. Azóta folyamatosan ebben vagyunk.
Hol erősebb, hol gyengébb módon. Hát ez ugye a Moldova-anekdota a paraszt bácsival, akit felvisz a műrepülő. Kicsit ilyen a helyzet, minden évben van valami, amit már nem gondoltunk volna. Ez a Szuverenitásvédelmi Hivatal is ilyen.
Uj Péter, a 444.hu főszerkesztője. Fotó: Sebestyén László
Ha nekem egy skálán vagy koordináta-rendszerben ábrázolnom kéne, hogy rosszabb lett-e, akkor igen, valószínűleg szigorú monoton romlik. Én azt látom, hogy a rendszer maga úgy működik – és a szakirodalom is ezt mondja –, hogy az ilyen típusú önkényuralmi rendszerben, ha a hatalmat egyszer megszerezte Orbán Viktor, akkor nem fogja kiadni a kezéből. És ráadásul ez a hatalmi struktúra úgy van berendezve, hogy minden gyakorlatilag az ő kezében fut össze. Ami úgy van esetleg a közvélemény előtt feltüntetve, hogy valami önálló intézmény lenne, és a hatalom szempontjából fontos, az csak átverés. Valójában mindenütt az ő személyesen ellenőrzött emberei ülnek. Az ötletek is csak egy pontból jöhetnek. Egyébként ez a másik oka annak, hogy a rendszer gazdaságilag megfeneklett. Amikor a távol-keleti példákra hivatkoznak, főleg Szingapúrra, kisebb részben Dél-Koreára, akkor itt tévesztik el. Ezek ugyanis nagyon erősen meritokratikus rendszerek, Magyarország pedig teljesen egy lojalitás alapú rendszer. Minden személyesen a miniszterelnökhöz van bekötve, minden személyesen az ő döntése, minden személyesen az ő ötlete is szinte.
És amikor egy ilyen rendszer kezd öregedni, kezd olyan szempontból fáradni, hogy az eredményei nem egyértelműek, meg egyfajta butulása is elkezdődik, mert mint mondom, nem meritokratikus, hanem lojalitás alapú, és emiatt ugye látszik, hogy a teljesítménye bizonyos területeken elég gyenge, az információáramlás lassul. Ilyenkor mindig azokon a még megmaradt demokratikusabb intézményeken vagy azokon a területeken, ahol még az ellenállás valamennyire megvan, vagy valamilyen módon a kritika rendszeresen megjelenik, ezeken próbál még jobban szorítani. Ez a játék megy gyakorlatilag 2010 óta. A rendszer, ahogy azt szereti is hangoztatni, mindig növelni próbálja a mozgásterét, tehát kiterjeszteni a hatalmát, és ahol növeli a mozgásterét, ott másnak a mozgástere szűkül.
Ezek szerint készülsz arra, hogy egyszer keményen odacsapnak nektek?
Nekem, mint cégvezetésnek figyelni kell, hogyha itt jön bármi vizsgálat, arra jogilag kompetensen tudjunk reagálni. Ezekkel foglalkozni kell. A 2013-as indulás óta nem tudom, hányszor volt ilyen körünk már Gáborral (Kardos Gábor, a Magyar Jeti Zrt. vezérigazgatója, tulajdonostársa – a szerk.), amikor el kellett mennünk különböző területekkel foglalkozó szakemberekhez, ügyvédekhez, könyvelési szakértőhöz, informatikai szakemberhez, hogy mi lesz, ha elviszik a szervert, mi lesz, ha megpróbálkoznak olyasmivel, hogy valamelyikünket beviszik. Ugye, amikor volt az Ökotárs-ügy meg a civil törvények, akkor mindig volt egy-egy hullám, amikor jöttek indirekt vagy direkt fenyegetések.
A 444-hez szállt már ki bármilyen hatóság, foglaltak le bármit? Mennyit kell bíróságra járnotok? Ez tipikus eszköz mostanság egy szervezet kapacitásainak lekötésére.
Bíróság szempontjából most ez éppen egy viszonylag nyugalmas periódus. Általában fenyegetőzések vannak. Aztán jöhet a direkt beavatkozás. Az egész Szuverenitásvédelmi Hivatalt erre kezdték felépíteni. Ha kifejlesztenek egy fegyvert, használni is akarják. Két éve építgetnek egy nagyon radikális, a klasszikus diktatúrákhoz illő narratívát, hogy aki itten kritizálni mer, aki bármilyen módon ellenállást fejt ki, az külföldi ügynök, a nép ellensége. Ez tényleg egy manifeszt kommunista, fasiszta, putyinista narratíva.
Ezt nyomják az emberek fejébe a 22-es választás óta, full kamu sztorikból összerakva.
Először a Márki-Zayt támadták be vele, mintha ott valami rettenetes törvénytelenség lett volna. Három év alatt bárkit jogi eljárás alá tudtak volna vonni? Nem. Egy cél volt mindig, a sztoriépítését, hogy lejárassanak emberek, hogy tű alatt tartsák őket, aztán az ilyen kampányokkal, narratívákkal haladni kell tovább.
Újabb célokat találni, fokozni a nyomást. Ennek ez a logikája. Csak így működik.
Lehet, hogy most elérkezettnek látják az időt arra, hogy tegyenek ilyen lépést. És lehet persze azt mondani, hogy csak fenyegetnek és mindig csak a kommunikáció megy, de tudunk példákat mondani, amikor aztán lett nagyon is kemény következmény. Hol van ma a Népszabadság? Hol van a CEU? Vagy ott volt a Heller Ágnes-sztori, amikor néhány idősebb filozófusnak estek neki teljes erővel, ugyanezzel a módszerrel: mindenféle súlyos dolgokkal vádolták őket, hogy több százmillió forintot elraktak. Mi derült ki? Semmi. Talán egy lejárt könyvtári könyvet találtak végül. Természetesen semmilyen illegális tevékenység nem volt. De addigra ezeket az emberek kinyírták. A Népszabadságot kinyírták. A CEU-t elüldözték. A filozófusokat eltávolították az állásaikból. Nagyon sok olyan példát tudok mondani, amikor ennek voltak áldozatai. Egyébként én meg nem az Indexben ülök, jó reggelt kívánok!
Feltételezem, időnként szoktatok beszélgetni arról, hogy mi a B tervetek, ha egyszer összecsomagolják az itt található elektronikai eszközöket és elviszik egy raktárba.
Szerintem ilyen B-terveket nem tudsz fölépíteni. Tudok olyan szerkesztőséget Magyarországon, akinek van egy komplett B terve. Ott áll egy másik iroda, ahová tudnak menni.
Van egy másik irodájuk, hogy legyen hova mozdulni?
Igen. Mi eddig azért soha nem mentünk el, mert szerintem nincs értelme. Már kinyírták a Népszabadságot, ahol dolgoztam. Elüldöztek az Indexből.
Hogyha a 444-et is ki fogják nyírni, akkor 55 évesen én most azon izéljek, hogy kezdjek el megint valamit, amit elvesznek tőlem? Nyilván ki fogunk találni akkor is valamit, de hogy egy ekkora szervezetnek csináljunk egy backupot?
Nyilván azokat a biztonsági intézkedéseket, amiket lehet, meg kell tenni. Ezek nem borzasztóak. Ugye már teljesen abszurd helyzet, hogy biztonsági intézkedésekről beszélünk. Már én is hülyén érzem magam, mert pont ez a lényeg, hogy belekényszerítsenek ebbe, hogy bizonygatnom kelljen, hogy ez a cég semmi illegálisat soha a büdös életben nem csinált. Hogy a faszomba lehetett volna bármi illegálisát csinálni? Már az első pillanattól kezdve, amikor itt még egy újságíró nem volt, egy cikkünk meg nem jelent, már két APEH-vizsgálat volt! Föl sem vetődik, hogy három forintot számla nélkül bevételezzen vagy kiadjon valaki. Tök legális minden, érted, akkor most milyen biztonsági intézkedéseket tudsz ehhez képest csinálni?
Én is ugyanezt kérdezem.
Föl kell készíteni az embereket valamennyire. Egyébként történik, konzultálni kellett a civil szervezetekkel, akiket megtámadtak annak idején és voltak vizsgálatok. Mert egyébként az embereket megviseli, meg nő a bizonytalanság. Erre megy ki a játék, hogy megfélemlítsen, hogy az emberek bizonytalanságban legyenek, hogy ezzel foglalkozzunk, ez kösse le az energiánkat, azzal kelljen foglalkoznunk, hogy majd mit kommunikálunk.
Lásd az Ács Dani dokumentumfilmjét a lejáratásokról, a Valótlanult, ami bemutatja ezeket a módszereket, technikákat. Most viszont már van erre egy hivatal, direkt a sajtóorgánumok lejáratására, ráadásul megpróbálták úgy körbe bástyázni, hogy ne is lehessen ellene fellépni jogilag. Innentől bármi jöhet. Lásd a CEU-t. Azt hogyan üldözték el Magyarországról? Elkezdték nyomni, hogy a CEU törvénytelen dolgokat csinál. Semmi törvénytelent nem csinált a CEU, majd hoztak egy törvényt utólag, amit nem lehetett teljesíteni. És mondták, hogy na, ugye!
Az olvasói összetételetekből az látszik, hogy a felsőfokú végzettségű, jól kereső emberek titeket olvasnak, míg a fiatalok között nem vagytok kimondottan népszerűek.
Ez egy kis szerkesztőség, nálunk nem találsz olyan tartalmakat, ami a szélesebb közönséget elérné. Nincsenek klasszikus bulvártémák, vagy tényleg csak a periférián jelennek meg, nincsenek celebek, vagy csak nagyon ritkán, egy héten egy-egy cikk. Ezekkel lehetne a közönséget szélesíteni, és ezzel mi nem nagyon foglalkozunk. Másrészt mi azért továbbra is erősen szövegcentrikusak vagyunk. Végső soron a podcast is szöveg, csak nincs leírva. Hogy mondjam, a kommunikációnak nagyon lebutított formáival kevésbé foglalkozunk, nem is nagyon értünk hozzá, nem is nagyon szeretnénk foglalkozni. Azt azért látjuk, hogy a bonyolultabb írott szöveg megértése, az egy erősen szűkülő közönség képessége. Sokáig nem voltam ebben ilyen nagyon aggodalmas, az utóbbi néhány évben viszont ez tényleg drámai fordulatot kezd venni.
Emiatt morzsolódnak le a fiatalok?
Mi közéleti újság vagyunk, és a közéleti témák, meg a közéletben való tájékozottság a korai húszas korosztályt kevéssé érdekli. Ami régen is így volt, kivéve mondjuk az én generációmat, mert mi a rendszerváltáskor voltunk huszonévesek, és akkor mindenkit kurvára érdekelt minden. A mostani közállapotoknak meg a rendszernek, a hatalomgyakorlásnak eleve van egy depolitizáló szándéka is. Lehet, hogy majd ez később változik, szoktak ilyen hullámokban változni. Itt azt láttad a tanártüntetéseknél, hogy a gimnazisták kiálltak, de az egyetemisták nem. Tehát pont a húszas korosztály ott sem volt politikailag aktív. Aztán persze vannak ellenkező példák, mint az SZFE meg Mome.
De van egy olyan probléma is, hogy a fiatalok állandó hajkurászása egyre kevésbé produktív a médiában.
Mindig van ez az ageizmus, hogy a 18-30-as korosztállyal kell valamit alakítani. Ez kezd kimenni a divatból, mert egyszerűen olyan a korfa, hogy kevés fiatal van, és hiába tudsz te fiatalok között eredményeket felmutatni, bevételben és látogatottságban nem látsz semmit.
Mennyire szoktad nézni a számokat, forgalmi adatokat?
Mi teljesen előfizetői modellbe megyünk, a forgalmi számokat nem is szoktam már nézni, csak az előfizetőkét.
Az előfizetői modellt nemzetközi szinten későn, de a magyar viszonyokhoz képest korán elindítottátok. Utólag az időzítést jónak látod?
Nem tudom. Az biztos, hogy már akkor felvetődött, amikor elindítottuk magát a 444-et, de nem mertük meglépni. Utólag egyébként inkább jónak gondolom az időzítést. Az első években nagyon masszív veszteségeket hoztunk össze, pedig nagyon kevesen voltunk, tényleg tizenketten kezdtük el csinálni. Körülbelül akkorra álltunk kész az előfizetői modell bevezetésére, amikor az Index-Telex válás volt. 2013-ban még nem mertem volna olyan kiadványt indítani, ami olvasói támogatásra vagy előfizetésre épül.
A Dudás kipróbálta. (Dudás Gergely az Index főszerkesztője volt 2013-2017 között, majd egy támogatói/előfizetői alapon működő projektek akart indítani Politis néven de az induláshoz szükséges összeg töredéke jött csak össze.)
Jó, az ugye nagyon sok sebből vérzett. Hogy mondjam ezt finoman, bár nem akarok nagyon finomkodni, de hát egy kicsit elmérte ő a saját lehetőségeit ezzel kapcsolatban. Túl optimista volt. De részben azt is mutatta, hogy még a közönség sem annyira fogékony erre. Nem tudom persze, hogy néhány évvel később ezzel a felkészültséggel és kommunikációval sikeresebb lett-e volna. De használhatjuk ezt lakmusznak, talán a piac valamilyen érettségét azért mutatta. Az Átlátszó volt az, ami viszonylag korán belecsapott ebbe. De ott az olvasói támogatásoknál az intézményiek meghatározóbbak voltak.
Ott az azért elég hamar elkezdett működni és lett egy stabil láb.
Igen, de az egyrészről nagyon kis projekt volt, másrészt meg ott is volt egy erős intézményi láb. Illetve lehetett már érezni valamit, például kérdezgették tőlünk is olvasók rendszeresen. Szinte abszurd a dolog, de előbb kezdték el kérdezgetni az olvasók, hogy hol lehet bennünket támogatni, mert szívesen támogatnának. Tehát volt rá igény, mielőtt elindítottuk első körben a támogatási programunkat. Utána ebből lett ez a membership dolog, de mindegy, hogy hívjuk, ez már szakmázás. A klasszikus előfizetői modell olyan, hogy gyakorlatilag minden anyag csak az előfizetők számára hozzáférhető, a miénk pedig egy ilyen membership, hogy az előfizetők többet kapnak.
A Telextől a HVG-n át a 24-ig szinte mindenki működtet valamilyen előfizetői vagy támogatói modellt, miközben ugyanarra a nagyon szűk rétegre lőnek. Lehet még érdemben gyarapítani az előfizetők számát, vagy most már a meglévők megtartása a cél?
Lehet még. Szerintem ötvenezerig el lehetne menni.
Most hol álltok?
Most huszonhat-huszonhétezernél. Igazából az volt, hogy az év elején a kegyelmi ügy hatására volt egy nagyon-nagyon agresszív emelkedésünk, és ott húszezerről huszonhétezerig fölmentünk. Volt azóta egy horpadás, aztán egy emelkedés. Ez egy dinamikus dolog, könnyen mondják fel ezeket a befizetéseket, de nem olyan könnyen fizetnek elő.
Van abban minta, hogy mikor mondanak le előfizetést? Például amikor Gyurcsány erre szólítja fel a népeket?
Meg a Magyar Péter, de azok nem látszanak. Inkább ha egy unalmasabb periódus van vagy azt látják, hogy nem vagyunk erősek, de egyelőre direkt eseménnyel nincs összefüggés. Viszont vannak cikkek, amiknek látszanak ilyen hatásai.
Például Bede összegzése Gázáról?
Olyan típusú cikkekre gondolok, amik valamilyen módon az Orbán rendszerrel szemben kritikus közönségben is megosztó témának számítanak. Az izraeli helyzet tipikusan ilyen. Abban lehet mindig kimutatni ilyeneket. Elég részletes statisztikáink vannak, de ezek azért nem trendszerű mozgások, hanem impulzusok, és ilyen tízes, maximum százas nagyságrendű változásokat lehet ebből kimutatni.
El tudsz képzelni olyan forgatókönyvet, ami szerint a következő években bármi jobb lesz?
Ha a Putyin ledobja az atomot. Akkor sokkal jobb lesz.
