Udvaros Dorottya néhány éve érezte először, hogy az addig a klímaváltozással kapcsolatban a torkát szorító ügyeknek ki kell törniük belőle. Azóta, ha kell, megy a Fertő-tóhoz fecskét menteni, klímatüntetésre, vagy éppen – a fecskék miatt – a bíróságra megy. Geszti Péter számára komoly önazonossági problémát jelentett, hogy évtizedekig reklámügynökségeket vezetett, miközben mi más generálná jobban a fogyasztást a világon, mint maga a reklám? Azóta könnyebb az élete, hogy fel tudta oldani ezt az ellentmondást.
Dorottya és Péter is úgy látja, nem kell makulátlannak lenni ahhoz, hogy zöld ügyekben példát tudjanak mutatni. Inkább vállalják, hogy nem tökéletesek, de törekszenek a jobbra.
Megjelent a Zöld Forbes, aminek címlapinterjújában, a zöld ügy mellett elkötelezett Litkai Gergely humorista kérdezte Udvaros Dorottyát és Geszti Pétert. Íme, 8 ütős mondat a beszélgetésből.
Fotó: Krasznai Zoltán
- „Sose voltam egy klíma szent, de nagyon régóta törekszem arra, hogy normális keretek közé próbáljam szorítani a fogyasztásunkat. Szerintem a korszak legnagyobb problémája, hogy a lemondás, mint olyan, a hedonista fogyasztói társadalomban de facto nem megy.” (Geszti Péter)
- „Én nem éltem együtt a nagymamámmal, és nem tanulhattam meg tőle, hogy hogyan kell takarékosan és gazdaságosan fenntartani egy háztartást. Ebből a szempontból a covid nekem kifejezetten tanulságos volt, mert rá voltam kényszerítve, hogy átgondoljam egyszerűen csak a bevásárlólistámat, ne dobjak ki ételt a szemétbe.” (Udvaros Dorottya)
- „A lányaim már megértették, hogy a fast fashion milyen káros, és inkább vásárolnak turkálóban.” (GP)
- „A személyes utam azzal kezdődött, hogy elmentem egy Tisza-túrára. Ültem a hajóban, tátott szájjal csodáltam a körülöttem lévő természetet. Ahogy csorogtunk a folyón, időnként műanyag szeméthegyek úsztak el mellettünk. Én egy darabig horgászfeleség voltam, gyakran jártunk a párommal csodálatos természeti környezetbe. Nem tudtam megérteni, hogy miért szórják szét a horgászok a szemetet, holott tíz méterenként van egy gyűjtőkuka.” (UD)
- „Klímaparás lettem az elmúlt tíz évben: egy időben például az volt a mániám, hogy nézegettem a különböző híradó bejátszásokban, hogy a világ különböző pontjain készült felvételeken látok-e fákat. És egy csomószor azt láttam, hogy nincs egy darab sem. Betondzsungelek jöttek csak szembe. Egyszer csak azt vettem észre, hogy kezdek belecsavarodni ebbe az egészbe.” (GP)
- Még nincs vége a fecskeháló eltávolítása miatti büntetőügynek, „amit én egyáltalán nem bánok, mert ezen a tárgyaláson is egy gyönyörű szép védőbeszédet mondtam a fecskék ügyében.” (UD)
- „Minden nap eszemben van, hogy hogyan tudok környezettudatosabban dönteni. Most még úgy tudjuk korlátozni magunkat, hogy nem fáj nagyon. De az a félelmem, hogy eljön az a pillanat, amikor ez a korlátozás már nem a saját akaratunkból fog történni, és az nagyon fog fájni.” (UD)
- A kétezres évek közepe után, amikor elkezdtem érzékenyen reagálni a környezetvédelmi drámákra, sokszor el kellett, hogy gondolkodjak azon, hogy oké, hogy be vagyok tojva a klímaválság miatt, de hát a foglalkozásom, amit űzök, gyakorlatilag folyamatosan fűti a bolygó légkörét. (GP)
Keresd a teljes interjút a Zöld Forbesban!
Péter arról is beszélt, hogyan oldotta fel magában a fenti ellentmondást, mi volt számára meghatározó élmény a saját útján, mit tesz ma a klímáért. Dorottya elmondta, hogyan történt a Fertő tavi fecske-ügy, miért tartja fontosnak felszólalni zöld ügyekben, és mit fordított át a saját életében. Litkai Gergely azt is megkérdezte tőlük, mit változtatnának meg azonnal a varázspálcájukkal. Aminek az elkészítéséhez persze semmiképpen sem kell fát kivágni.
