Kit érdekelnek a gondok-bajok, ha az emberek egyre jobban rácuppannak a kéktúrázásra? A 10 000-ik teljesítés apropóján 8 szuper szakasz a Kékről, szigorúan szubjektív válogatás. Ács világa.
Túlságosan is adná magát az aggodalmaskodás azon, hogy a hatalomba visszatérő sárgahajú bűnöző és nem kis részben hibbant arcokból verbuválódó bandája tuti veszélyesebb hellyé teszi a világot. De ez ráér, lássuk meg, mit tesznek, adnak majd még muníciót a következő években biztos. Egyelőre eltolom magamtól a témát, amiben segít, hogy egy szívmelengető hír is beesett a múlt héten: gazdára találta a tízezredik kéktúrajelvény.
Én is járom a Kéket már lassan 40 éve, azt noha még fogalmam sincs, eljutok-e a végére. Kellően trehány vagyok, nagyjából a kétharmadánál tartottam, amikor az első igazolófüzetemet költözés közben elhagytam. Évekkel később újrakezdtem, lassan a fele lesz meg és mindig van terv a projekt felpörgetésére, de sok más tájon is kóricálok, csak évi néhány szakaszt pecsételek. Ettől még igen nagy örömmel látom a híreket, hogy az elmúlt években megállíthatatlanul nő a Kéktúra népszerűsége, egyre többen és többen vágnak neki és a teljesítők száma is szépen emelkedik.
Az Országos Kéktúra 1952-ben indult, de az első években kevesen tudtak róla és sokáig évi százat se érte el a teljesítők száma. A Másfélmillió lépés Magyarországon sorozat sikere nyomán volt egy kis megugrás (én is akkor kezdtem, örök életre tartó élményem, amikor a sorozat folytatásának forgatásához csatlakozva toltam kicsit a távolságmérő kereket Dél-Zalában), de az igazi növekedés a 2010-es évekre esik. Aztán a covid dobott még egy nagyot. Hatvan év alatt teljesítették a több mint ezer kilométeres távot ötezren, aztán már csak 12 év kellett a mostani mérföldkőig, amikor Kozma Jánosné és fia, Kozma Zoltán átvehették a 9999. és 10000. sorszámú jelvényt.
Én most némi szubjektív kedvcsinálóval próbálok hozzájárulni ahhoz, hogy még többen induljanak el a kék úton felfedezni az ország legszebb tájait, eldugott kis falvait, hegycsúcsait, patakvölgyeit. Emlékezetes túráim alapján néhány kedvenc szakaszomat ajánlom.
Csókakő-Gánt
Az elején megnézzük a várat, emelkedünk egy jót, majd hosszú nagyon kellemes hullámos-lejtős útvonalon haladunk széles utakon és ösvényeken, gyönyörű erdőkben, néhol kilátást is nyújtó, tipikus vértesi dombgerinceken. Gánton pedig Piroska néni Vértes vendéglőjében pihenhetünk és lakhatunk jól, míg jön a buszunk. De nagyon hasznos változás, hogy pár éve a kéktúrázás logisztikáját segítően változtatták meg a buszok útvonalát, délelőtt 10 körül van egy közvetlen járat Gántról Csókakőre, a túra kiindulópontjára – nagy segítség azoknak, akik autóval érkeznek.
Zalaszántó-Hévíz-(Keszthely)
Szinte gasztro és wellness szakasz, kis kitérővel a Rezi várhoz, az elején mászás és erdő, majd Rezi után kellemes lejtő, újabb erdők, majd a Hévíz-Egregy borospincéi. Aztán a jól megérdemelt csobbanás a hévízi tóban, de ha van erő, még egy óra tovább Keszthelyig. Ezt a szakaszt sok túrázó nem szereti, mivel végig beton, az eleje nyílegyenes, de kellemes erdei bicikliúton, én valamiért ezt is élvezem, azt meg főleg, hogy szép lassan bejutunk a városba, átvágunk a Festetics-kastélyon, majd megérkezünk a Fő térre.
Balatonhenye-Káptalantóti
A teljes Balaton-felvidéket ide tehettem volna, de talán az igazi bestof a Fekete-hegy ligetesei, a kilátás a Káli-medencére, a Kőtenger és a végén jönnek a tanúhegyek – az igazán kemények még hozzátehetik a Gulácsot és a Badacsonyt.
Az egyik legnagyobb élmény, amikor a ronda hidegpárnából kiemelkedett a Csobánc, felfelé haladva kibukkantunk a szürkeségből és fentről a gyönyörű napsütésben a többi tanúhegy teteje látszott ki a ködfelhőből.
Ilyen időjárási helyzet volt most a héten is és ha újra előáll, különösen érdemes tanúhegytúrára indulni.
Bakonynána-Tés
Amikor tizenévesen elkezdtem a Kéket és először indultunk több napos sátorcipelős, „ahol este lesz, ott táborozunk” típusú túrára, a Római fürdő szurdokvölgye volt az a hely, ami a leginkább lenyűgözött. Később, amikor túlélőtúrán voltunk arrafelé, a Tési-fennsík is becsípődött. Tésről körtúraként is könnyen bejárható a környék a kék mellett a piros jelzésen.
Ősagárd-Katalinpuszta
Szegény lebányászott Naszály elég trén néz ki, ha Pest felől haladunk felé az M2-esen, de az északi oldalán kanyargó kék ösvény nagyon szép, ahogy a tetőről a kilátás is. És Katalinpuszta mellett, azon helyen, ahol élete véget ért, áll Rockenbauer Pál emléktáblája, ott emlékezhetünk a kéktúrafilmek legendás rendezőjére.
Dorog-Mogyorósbánya
Valamiért mindig eltoltam magamtól ezt a szakaszt, de annyian mesélték, hogy akkora szívás, hogy külön teljesítménytúrát is szerveznek rá, ezt már nem lehetett kihagyni. A Kinizsi százas túra résztvevőit is állítólag itt rostálja ki a dombok közötti katlanokban megülő meleg, alattomosan soknak tűnik a szint, de nagyon szép a táj, hosszabb nyílt szakaszok vannak kilátással a Dunára és a környező hegyekre. Katlan túrákat télen és nyáron is rendeznek, azok keretében is teljesíthető, oda-vissza is 30 kilométeren.
Kékestető-Sirok
Kopasz túrázóként ezt néztem be leginkább. Felejthetetlen dilettantizmus, hogy kitaláltam, az ország tetejéről nyilván csak lefelé kell menni, nyomjuk le gyorsan délután azt a bő 20 kilométert. Aztán menet közben derült ki, hogy sorra kapjuk a hegyeket, 150 méter szint meredeken le, aztán 100 vissza fel, sokszor egymás után. Semmit se élveztünk a tájból, az erdőkből, azért küzdöttünk, hogy ne sötétedjen ránk, persze el is kavartunk. Vissza kellett menni, immár felfelé és egy teljes napot rászánva, hogy valóban lássuk is, merre túrázunk. A Mátra szerintem ősszel, lombhulláskor a legszebb, ez a szakasz is.
Regéc-Boldogkőváralja
Szép vártól szép várig, közben az egyik legszebb eldugott kis faluval, Arkával és az Arka-patak völgyével, ami kicsit a Cuha-szurdokra emlékeztet azzal, hogy a jelzés sokszor keresztezi a patakot, át kell ugrálni rajta. Persze a Zemplén többi része is csodálatos.
Jó túrázást!
