Gryllus Dorka mindenfelé krízist lát, háborút, klímaválságot, inflációt, mégis szuper éve volt, és csodálatosan el is fáradt. Friss darabjai nem kerülik meg a kemény témákat: gyerekek online fenyegetettségéről, bántalmazó kapcsolatokról és szexuális szokásainkról szólnak. A 4:12 bemutatója után beszélgettünk arról, hogy a színház kegyetlen világ, de egy trip is. Nagyobbik fia is játszik már: „látom, hogy Somika is totál rajta van ezen a tripen.”
Forbes.hu: Pár napja volt a bemutatója a 4:12-nek a Marczibányi Téri Művelődési Központban a Loupe Társulattal. Az Üvegfal és a SZX_MCHN (még lesz róluk szó) után ez megint nem egy könnyű téma, gyerekek közösségi médiás fenyegetettségéről szól. Hogy talált meg ez a darab?
Gryllus Dorka: A Loupe keresett meg vele, és nagyon örültem neki. Horváth János Antal rendezésében olyan szuper partnerekkel játszom, mint Trill Beatrix, Lengyel Tamás és Váradi Gergely.
Beleillik abba a sorba, amibe a többi mostanában futó darabod is: nagyon fontos társadalmi jelenségekről és elgondolkodtató, tabudöntögető témákról szólnak. Az Üvegfal az érzelmileg bántalmazó kapcsolatokat, az általad rendezett SZX_MCHN, avagy a vágyaink meghurcoltatása a szexuális szokásainkat boncolgatja, a 4:12 alaptémája pedig egy 4 perc 12 másodperces videó, ami miatt aztán meghurcolnak egy tizenévest. Direkt mész ilyen témák felé?
Ez érdekel. Szeretek olyat csinálni, amiről azt gondolom, hogy ad valamit, mond valamit, lehet utána beszélni róla, hiszek a művészet erejében. Ezért választottuk a férjemmel, Simon Kornéllal Dobray Sarolta könyvét, az Üvegfalat, és abból készítettük a saját előadásunkat. Fontos, hogy milyen képet mutatunk az embereknek, mert ez visszahat. A 4:12-t Jancsi (Horváth János Antal – a szerk.) választotta, és fordította, de nagyon örültem, amikor megkerestek vele.
És ezek szerint abban is hiszel, hogy nyíltan kell beszélni akár kínosabb dolgokról is. Gondolok itt elsősorban a SZX_MCHN-re, ahol a való életből vett szexuális vágyakat boncolgatják a szereplők.
Igen, hiszek benne, hogy erről akkor is érdemes beszélni, ha az embernek amúgy tök átlagos a szexuális élete. Nagyon érdekes munka volt, nagyon érdekes volt a csapattal, a társulattal is beszélgetni arról, kinek milyenek a megélései, tapasztalatai, milyen sztorijai vannak. Heten vagy nyolcan voltunk, átlagos budapesti emberek, és így is olyan történetek jöttek elő, hogy összeált egy előadás. Utána pedig volt olyan néző, aki azt írta nekem, hogy a világ másfél órára olyan volt, amilyennek ő szeretné.
Kaptál a másik végletből is visszajelzést?
Nem, mert aki erre nem nyitott, az eleve nem vesz rá jegyet.
Nemcsak színházban játszol és rendezel, hanem filmeket is forgatsz, legtöbbször Németországban. Mit forgattál mostanában?
Most kijött Németországban egy nagyon érdekes hatrészes dokufikciós sorozat, a The World Divided, amiben játszom, nagyon kíváncsi vagyok rá. Polányi Ilonát alakítom benne, egy kicsit fiktív, kicsit valódi tudós nőt, aki az atombomba felfedezésében működött közre a 2. világháborúban. Az Artén és a ZDF-en lehet látni, már a trailerje is nagyon izgalmas.
Aztán kijött egy amerikai mozifilm is, a House of Spoils, amit Budapesten forgattak Ariana Debose főszereplésével, és én is játszottam benne egy kis szerepet, de nem láttam még. Idén sokat forgattam Németországban, a Tetthelyet vagy például a Hegyi doktort (Der Bergdoktor), ami engem is meglepett, hogy mennyire népszerű. Rengeteg levelet kaptam pusztán amiatt, hogy találkoztam személyesen Hans Sigl-lel, az emberek megőrülnek érte. Buszokkal mennek ki, hogy megnézzék a forgatási helyszínt.
Gryllus Dorka a Marczi színpadán a november 3-i előadás előtt. Dorka ruháját Kulka János készítette. / Fotó: Mohai Balázs
De a legboldogabb most attól voltam, hogy a Marczibányi téren, gyerekkorom helyszínén, a Marczi színpadán játszhatok újra. Csodálatos volt ez a hat hét próbaidőszak, mindennap ide lesétálni, és Tomival (Lengyel Tamással – a szerk.) próbálni, akit már a főiskoláról ismerek, aztán meg hazasétálni a gyerekeimhez. Fantasztikus két fiatal kollégát is megismerhettem. Burokban voltam.
Nagyobb gyereked, Soma is színész akar lenni, ugye?
Igen.
Azt olvasom le az arcodról, hogy ez kettős érzéseket kelt benned.
Féltem őt. A múlt héten szerepelt, beugrott a Jurányiban Az örökség című darabba. Schwechtje Mihály rendező és az egész csapat végtelenül kedves volt vele. Három jelenete volt egy próbával, szerintem nagyon ügyes volt, de ő is, és én is nagyon izgultunk. Nagyon tetszett az előadás, és persze nem csak Somika miatt.
Jobban izgulsz, amikor ő van színpadon, mint amikor te?
Persze. Ültem a nézőtéren, és szorítottam a széket, hogy sikerüljön. Nagyon drukkolok neki. Persze, ha rajta múlna, már magántanuló volna és csak szerepelne, de ez nehéz döntés. Abban azért meg is lehet hülyülni, ha túl korán kerül bele valaki ebbe a világba. Ez egy kegyetlen világ sokszor még a felnőttnek is.
Mi benne a kegyetlen?
Hogy te vagy önmagad árucikke. Nem az van, hogy eladok egy adag paradicsomot, és azt mondják rá, hogy jó vagy pocsék, hanem hogy magamat viszem a piacra. Én vagyok az árucikk.
És meg kell tanulnod, hogy ne vedd személyesen, ha nem te kellesz, mert például egy fiatalabbat akartak, vagy inkább mégis szőkét. Nagyon sok mindent helyre kell rakni magadban. És egy forgatáson, ha nagy a stressz, van, hogy nem tudnak tekintettel lenni arra, hogy ott van egy gyerek, és miket mondanak előtte. Múltkor beszélgettem egy kollégával, aki egykor gyerekszínészként azt látta, hogy egy színész hogyan nyomult rá egy kolléganőre, és hogy ez anno neki mennyire sokkoló volt.
Aztán ott vannak a nehéz jelenetek, például gyilkosság vagy egy háború, azt se könnyű pszichésen átélni. Felnőttnek sem. Persze mint színésznek ez a szakmád, de ezeket az átélt helyzeteket az idegrendszered azokra a pillanatokra realitásnak éli meg. Az idegrendszereddel játszol. Az a feladat, hogy van egy élet, ami nem a tiéd, de minél jobban beleéled magad, annál jobb leszel a szerepben.
Másrészről meg ez egy trip. Kiszakadsz a valóságból, és mintha újra gyerek lennél, aki felvesz egy ruhát, és azt képzeli, hogy valaki más. Ez egy játék is, szórakozás azt játszani, hogy nem te vagy, hanem valaki más.
És látom, hogy Somika is totál rajta van ezen a tripen. A bemutató után feküdt otthon az ágyon, és csak azt mondta, hogy „ez fantasztikus volt, mama”.
Majd meglátjuk persze, az is lehet, hogy holnap meggondolja magát, és valami másba kezd, de én úgy látom, hogy a kreatív erő nagyon erős benne.
Gryllus Dorka a 4:12 című előadásban (Loupe Társulat) / Fotók: Gordon Eszter (7 kép)
Mennyire vagy elégedett a lehetőségeiddel?
Most krízis van a világon és Európában, itt vagyunk a krízis közepén, mindenki sír, de ehhez képest szuper évem volt.
Milyen krízisre gondolsz?
Háború, klímaválság, és gondolom, látod az árakat te is. Nyilván min spórol először az ember? Ami nem létszükséglet. Nézek körbe, és azt látom, hogy mindenki kapaszkodik, és számolgatja, hogy hogy is lesz holnap. És sajnos nem lehet úgy emelni a színházjegyeket és a gázsit, ahogy az infláció megy föl, mert akkor már nem tudnának az emberek színházjegyet venni. De nem szólok egy szót sem, nekem szuper évem volt, hálás vagyok. Csodálatosan el is fáradtam.
Milyen lesz a következő éved?
Nem tudom.
Az ilyenkor még nem látszik?
Nem. Játszom tovább az Üvegfalat a Lóvasúton, az Anna Kareninát a Trojka Színházi Társulással, és a Jaj, istenem!-et a Gólem Színházban. A 4:12-t pedig nemcsak a Marczibányi Téren játsszuk, hanem vidéken is, ahogy az Üvegfalat is. Jövő héten például Londonba utazunk Kornéllal az előadásunkkal. A forgatásokat meg van, hogy csak hetekre előre tudom meg. Ilyen a szabadúszás.
Ha többet is olvasnál Gryllus Dorkáról, százévesen elhunyt tudós nagymamájáról, a négygenerációs Gryllus-család együttéléséről, vagy arról, ő hogyan védi két fiát az online világ sötét oldalától, akkor keresd a november 13-án megjelenő Forbes Life magazint! Lapozz bele a magazinba!
Kiemelt kép: Gryllus Dorka 2024. november 3-án, a 4:12 bemutatója után egy nappal a Marczibányi téren / Fotó: Mohai Balázs
