Fergeteges 19. századi vígjáték, amit sokszor bemutattak már sikerrel, sziporkázó színészek némi jó értelemben vett ripacsériával, vicces effektek, pazar díszlet, látványos kellékek. Tuti nyerő kombó 2024-ben is, hát még ha ifj. Vidnyánszky Attila rendezi a Vígszínházban, és generációk játszanak együtt benne Hegedűs D. Gézától Rudolf Péteren és Keresztes Tamáson át Varga-Járó Sáráig. Mindenki előtt benézhettünk a Liliomfi próbájára.
G. Tóth Ilda kulturális sorozata: ajánlók, történetek és interjúk színházról, könyvekről, zenéről – meg bármiről, ami kultúra.
„Hagyjanak minket játszani!” Csaknem tíz éve, 2015-ben ezzel a mottóval állította színpadra ifj. Vidnyánszky Attila végzős diáktársaival, a Sztalker Csoporttal a Liliomfit a Budaörsi Latinovits Színházban. Most is egy generáció szorongásából merít a Vígszínház művésze, még ha nem is tartja túl merésznek a biztos sikert ígérő darabválasztást. Szerinte a darab szerethető története mögött van a mélyben valamiféle keserédes fájdalom.
„Egy kétségbeesett karnyújtás azért, hogy az a világ, amiben a Liliomfi meg tud születni, ne tűnjön el. Erőt látok ma a humorban, szükség is van rá, nagyon szeretem, amikor zeng a nézőtér a nevetéstől, és ha jó az előadás, a sírástól is ugyanúgy. Jó volna vásári hangulatot teremteni a Vígben, forradalmat csinálni a színházban, valahogy időt utazni és kirántani a mostani formájából” – mondja.
Hajszínpróba
„Tanár úr!” – így instruálja a rendező a fogadós, Kányai bőrébe bújt Hegedűs D. Gézát, aki a Színműn valóban az osztályvezető tanára volt neki is és a szövegkönyvet jegyző Vecsei H. Mikósnak is. Rudolf Péter, a Vígszínház igazgatója alakítja Szilvai professzort, Méhes László Szigligeti Edét, Borbiczki Ferenc Schwartzot. A címszerepet Keresztes Tamás kapta, aki tavaly a Pinokkiót rendezte a Vígben, darabbéli színésztársa és barátja, Szellemfi pedig a 2022 óta társulati tag Ötvös András.
A legifjabb generációt a szintén a Pinokkióban, illetve a Mesterjátszma című filmben is feltűnt Varga-Járó Sára (Erzsi), illetve Gál Réka Ágota (Mariska), Molnár András és Nyomárkay Zsigmond egyetemi hallgatók képviselik. (Ők Hegedűs D. Géza és ifj. Vidnyánszky Attila jelenlegi osztályába járnak, és a Víg szerződtetett gyakornokai.) És persze ott vannak a Vígszínház olyan népszerű fiatal színészei, mint Szilágyi Csenge, Zoltán Áron és Gyöngyösi Zoltán. (Gyöngyösi egyébként az egyetlen a budaörsi stábból, ott ő játszotta a fogadóst.)
Bár Keresztes Tamás nem az a klasszikus húszéves Liliomfi (Makk Károly 1954-es filmjében Darvas Iván például 29 éves volt), de kétségkívül lubickol a szerepben. Az évadnyitón bevallotta, nem gondolt arra, hogy túl idős lenne Liliomfinak. Olyannyira nem, hogy amikor a hajszínpróba szót meglátta a próbarendben, eszébe sem jutott, hogy neki kellene megjelennie a színházi fodrászatban.
Aztán szóltak neki, hogy szükség van rá, mert meg kell nézni, milyen tónusúra színezzék majd a haját.
Varga-Járó Sára és Hegedűs D. Géza a próbán. Fotó: Sebestyén László
A képek a bemutató előtti keddi próbán készültek. Fotó: Sebestyén László (39 kép)
Zene, tánc, móka
Ifj. Vidnyánszky Attila afféle időutazással vásári forgatagot teremt a Vígben, ehhez pedig adottak a klasszikus kosztümök, kellékek és Csiki Csaba antikolt fehér fából épített „csupa ajtó” díszlete. Utóbbi némi lomtalanítós hangulatot áraszt, olyan, mintha összehordták volna mindenféle limlomokból, sőt még Liliomfi és Szellemfi hátizsákja is antik kisasztal. A háttérben ott ül a Csángálló zenekar, és a színészek is gyakran dalra fakadnak. Kovács Adrián volt már a budaörsi előadás zeneszerzője is, de most Mester Dáviddal teljesen új zenét írtak a nagyszínpadi produkcióhoz – ahogy Vecsei szövegkönyve is vadiúj.
A hétfői próbán vicces üvegtörést is láthattunk: Varga-Járó Sárának egy ponton a falhoz kell vernie egy borosüveget, amit műgyantából készült verzióban fogyasztanak a színpadon, és látványosan és hangosan hullik apró szilánkokra. Első körben huszonötöt vettek belőle egy filmkellékes cégtől. Egy másik jelenetben némileg megbontják az impozáns díszletet is: amikor Liliomfi megkérdezi Kányait, a fogadóst, hogy mikor tervez meghalni (az örökség a téma), Hegedűs D. Géza csendes dühében letép egy fagerendát, ami hatalmasat reccsen.
Van még fonaldobás az emeleti páholyhoz, villanykörte-kicsavarás, meglepő színészi megjelenés a nézőtéren, erkélyjelenet, rongydobálás – no, meg sok-sok szóvicc, komédiázás, zene, tánc, móka.
Minden szereplőhöz tartozik egy-egy vicces, látványos geg: Erzsi például előszeretettel hajigálja a késeket, Szilvainak időnként csörög a pénz a kabátzsebében, Gyuri meg teátrálisan, amolyan rómeósan dobálja a haját.
Csodálkoznék, ha ez a Liliomfi nem sorolódna be hosszú évekre a Vígbe az olyan jól bevált nagyszínpadi drámák közé, mint a 2019-ben bemutatott A nagy Gatsby, a Pesti Színházban 2009 óta futó Játszd újra, Sam! és a 2000-től műsoron lévő A képzelt beteg, meg persze az olyan családi sikerek mellé, mint A dzsungel könyve (1996), A padlás (1988) és A Pál utcai fiúk (2016).
Cselszövések és félreértések
A Liliomfi a 19. századi magyar drámairodalom egyik legtöbbet játszott darabja, egyfajta szerelmi vallomás a színházhoz. A vígjátékot 1849-ben, két és fél hónappal a világosi fegyverletétel után, állítólag mindössze két nap alatt írta meg a szerző. A cselszövésekre és félreértésekre épülő történet középpontjában szerelmi bonyodalom áll.
A megözvegyült Szilvai professzornak az a terve, hogy unokaöccsét és titokban nevelt gyámleányát, Mariskát összeházasítja.
A fiú közben a professzor tudta nélkül Liliomfi néven vándorszínésznek áll, és meghódítja Mariska szívét. A professzor ellenzi a házasságot, tudtán kívül éppen attól a férfitől félti a lányt, akihez egyébként feleségül szeretné adni. Liliomfi pedig azt hiszi, hogy a nagybátyja saját hitvesének akarja Mariskát. Egy másik reménytelennek látszó szerelem – Gyurinak, a szegény pincérnek és Erzsinek, a gazdag fogadós lányának – története összefonódik Liliomfi és Mariska sorsával.
