Mélyponton kell lezárnom a tőzsdei Wizz Air-sztorit, a piac minden eddiginél pesszimistább lett a céggel kapcsolatban. Tanulságos történet, az biztos. Ács világa.
Tavaly szeptemberben azért tűnt igen izgalmasnak a Wizz Air tőzsdei mélyrepülése, mert igazából kevés okuk volt a befektetőnek a pesszimizmusra. Voltak persze kockázatok, de úgy tűnt, hogy a covidból kilábalás során elkövetett hibák profitromboló hatása eltűnőben, a kilátások jók. Mindezt összefoglaltam az akkori cikkben, amelynek ez volt a vége: „a kérdés csak az, hogy a profitvonalon lesz törés és igazolódik a piaci pesszimizmus, vagy a piac látja be előbb-utóbb, hogy félreárazta a papírt 2023 nyarán. Utóbbira azért nagyobbnak tűnik az esély.”
Úgy tűnhet, hogy rosszul latolgattam az esélyeket, hiszen végül törés jött profitvonalon. Ebből logikusan következne az is, hogy igazolódott a pesszimizmus, de ez azért ennél kissé bonyolultabb történet. Még volt egy beöntés tavaly ősszel, de utána több mint fél évig a piac elkezdett hinni a javulásban, az árfolyam alapvetően emelkedett, a cég ha nem is kiváló, de rendben levő profitadatokat és kilátásokat közölt. A tavalyi cikk akkor készült, amikor 20 angol font alá esett a kurzus, idén pedig 25 font fölé is bekukkantott. Ami utána a kiábrándulást okozta, nem látszott nem hogy tavaly, de még idén tavasszal se. Leginkább azért tanulságos végig menni a változás fázisain, mert aki odafigyelt a negatív jelekre, az meg tudta óvni magát a nagy bukótól, kiszállhatott időben.
Tavaly ősszel még inkább pozitív volt, hogy egy újabb külső sokk, a gázai háború se tudta tartósabban visszavetni az árfolyamot, tavasszal pedig úgy tűnt, hogy az utazási igény igen erős marad, abból pedig, hogy a kapacitások szűkösek, az következik, hogy a légitársaságok tovább tudják emelni a jegyárakat. A Wizz esetében a hajtóműproblémák miatti gépvisszahívások miatt egy darabig a pesszimistáknak se kellett aggódniuk: a kiesésért kártalanítást kapnak, az pedig, ha egy évig leáll a növekedés, nem akkora gond, ha közben a jegyárat tudja emelni a cég.
Május elején jött az első fontos figyelmeztetés, mégpedig a Ryanairtől. Ők természetesen saját magukról beszélnek, de mivel a Wizz a Ryanair által tökélyre vitt ultra low-cost modellt használja, a Wizzt is megütötte, hogy a Ryanair-vezér lefelé módosította a jegyárakra vonatkozó várakozását. Öt-tíz százalék közötti emelkedés helyett már csak nulla és öt százalék közöttit prognosztizált Michael O’Leary, ami a profitmarzs komoly szűkülését jelenti. Be is zuhant nem csak a Ryanair, de a Wizz árfolyama is.
Aztán jött a Wizz negyedéves jelentése a hónap végén. A múlttal minden rendben volt, a nagy kérdés az volt, jelez-e e Wizz negatív változást az üzletében a következő időszakra. Nem tette. Ekkor írtam a következő cikket a Wizz-részvény dilemmáról, új kockázatként azonosítva azt, hogy kisebb sztrájk készült a cégnél. Ennek nem lett jelentősége, az árfolyam júniusban kiment éves csúcsra, ekkor printelte meg a kurzus a 25 fontot. Ez arra utalt, hogy az extrém pesszimizmus elmúlóban, a piac kezd abban hinni, hogy a Wizznél nem, vagy kevésbé jelentkeznek azok a negatív folyamatok, amelyekre a Ryanair utalt.
Aztán a Ryanair megint lefelé módosította a jegyárra vonatkozó várakozását. Már június végétől az európai légiközlekedésben elszaporodó késésektől, törlésektől volt hangos a média, ebből kézenfekvő volt arra következtetni, hogy lesz némi elpártolás a repüléstől, illetve nőhetnek a légitársaságok költségei. Erre jött július 22-én a Ryanair jelentése, amiből az derült ki, hogy egyenesen csökkennek a jegyárak és a friss prognózisuk szerint ez így is marad. Erre már 15 százalékkal csapták meg a Ryanair kurzusát a tőzsdén, természetesen a Wizz is zuhant, de még mindig kisebbet: 22,5 fontról majdnem 20-ig.
Tehát még ekkor is bízott a piac valamennyire abban, hogy a Wizznél nem lesz akkora lefordulás az elérhető jegyárban, mint a nagy tesónál. Ezután jött az igazság pillanata, a Wizz negyedéves jelentése augusztus elsején. Előző nap még mindig járt 20 font felett a kurzus, de az árfolyamreakció mindennél többet mond: 22 százalék szakadás. Teljes kiábrándulás, „ebből elég, húzzunk innen bármilyen áron” típusú reakció. A záróár akkor 14,80 volt, ebből most csütörtökre 12,5 lett. Feleződött a júniusi csúcshoz képest, a kilenc éve, a tőzsdei bevezetés óta nem volt ennyire alacsonyan – akkor a kibocsátási ár 11,5 font volt és 12 fontról kezdett emelkedni a papír az első kereskedési napon.
Leegyszerűsítve: előzetes profitwarning nélkül is jócskán visszavágta profitvárakozását a cég, ezek után ha az is a várakozásuk, hogy marad valamennyi jegyáremelkedésre tér, ezt már senki se hiszi el. Könnyű levonni azt, hogy pont ugyanúgy küzd a jegyárnyomással a Wizz is, mint amiről a Ryanair beszámolt, közben a költségnövekedésen nehéz fogni. A különbség az, hogy amikor ezt a változást a Ryanair látta, akkor kommunikálta. A Wizz Air azonban nem. Se az előző gyorsjelentésben, se azóta. Ez pont nem az az út, ami a befektetői bizalom visszaszerzéséhez vezet.
Az a fura helyzet állt elő, hogy az újabb extrém áreséssel még a jócskán csökkentett elemzői profitvárakozások mellett is újra igen nyomott értékeltségi szintre hullott a Wizz-papír. Csakhogy most a tavalyinál kevésbé látszik, hogy visszatérhetnek-e bármikor a marzsok akár csak a közelébe annak, amit a covid előtt produkált a cég. Középtávon is kérdésessé vált, hogy milyen profitabilitással tud működni a cég, miközben úgy tűnik, abból fakadó versenyhátránya, hogy nem saját gépekkel repül, hanem lízingel, a nulla közeli kamatvilág elmúltával még egy darabig fennmaradhat a Ryanairrel szemben.
Mik is a tanulságok? Lehet bármilyen jó is egy befektetési elképzelés, ha változás áll be egy cég fundamentumaiban, az egy pillanat alatt mindent semmissé tehet. A Wizz Airt most egyszerűen átértékelte a piac, mert az eddig vártnál jóval szűkebb profitmarzsot tart reálisnak a következő időszakra. De ennek voltak előjelei. A pénzügyi beszámolóit korábban közlő és a változó piaci körülményekről transzparensen beszámoló Ryanair mondásait igencsak érdemes a Wizz-befektetőknek is árgus szemekkel figyelniük.
