Segít? Nem segít? Veszélyes? Hány ember lehet érintett? A betétdíjazás jelentheti a visszatérést a munkaerőpiacra? És mit szól mindehhez az Európai Unió?
Egy hónapja már csak olyan műanyagpalackokat és italosbozokat lehet forgalomba hozni, amiket vissza lehet (kell) váltani – aligha találunk valakit Magyarországon, aki ne idegesítette volna már fel magát ezen, a visszaváltós rendszer gyerekbetegségeiről mi is írtuk. De nem csak a mi középosztálybeli életünkre van hatással a betétdíj: a hajléktalanságban és mélyszegénységben élők számára egy – ugyan bizonyos kockázatokat rejtő – plusz jövedelemforrásként is megjelenik.
A hajléktalanságban élők és betétdíjas üvegek kapcsolatáról Breitner Péterrel, a BMSZKI (Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei) szakmai igazgatóhelyettesével beszélgettünk.
Nem csak a hajléktalanok
Beszélgetésünk elején Breitner leszögezte, hogy bár sok hajléktalan ember érintett a „kukázásban, guberálásban”, a jelenség egyáltalán nem korlátozódik le a hajléktalanok körére.
Magyarországon nagyjából 30-40 ezer hajléktalan ember van, amíg mélyszegénységben élők nagyjából egymillióan. Tehát relatíve magas annak a társadalmi csoportnak az aránya, akiknek 50 forint a mindennapi megélhetésük szempontjából igenis számít.
Relatíve kevés hajléktalan választja a guberálást bevételszerzés céljából. A BMSZK idei kutatása szerint 2000 éjjeli menedékhelyen vagy átmeneti szálláson megszálló megkérdezettből csupán 3-4 százalék volt az, aki megélhetésként tekintett erre. Kérdés, ez majd hogyan változik, hiszen a kidobott sörösdobozok vagy borosüvegek, vagy akár az ásványvizes palackok is darabonként 50 forintot hozhatnak majd a konyhára.
Mivel a menedékhelyekre limitált mennyiségű holmit hozhatnak be a hajléktalanok, nagy, palackokkal teli szatyrokat, zsákokat sem látnak nap mint nap a szakemberek, így alapvetően nehezen tudják megbecsülni a frissen bevezetett rendszer pontos hatását.
2013 óta a Returpack Kft.-vel együttműködésben alumínium dobozok visszaváltására volt lehetősége a hajléktalan embereknek, meséli Breitner, a MOHU létrejöttével ez rendszer 2023. június 30-án szűnt meg. (A MOHU a Mol leánycége, amely például az üveg- és fémdobozvisszaváltó rendszert is üzemelteti.)
A tíz éves időszak alatt évente változó összeg, 3-6 forint járt dobozonként. A program meglepően sikeresnek bizonyult:
évente milliós nagyságrendben gyűjtöttek adtak vissza újrahasznosításra alumínium-dobozokat a résztvevők, amiért sok millió forintot kaptak kézhez.
Ennél az 50 forintos betétdíj egy jelentősen magasabb összeg, ami szemmel látható bevételként jelenik meg relatíve alacsony darabszám mellett is.
Nincs kilátásban közegészségügyi krízist
A központ orvosainak a véleményét is kikértük a témában, de ők, ahogyan eddig sem, úgy most sem tapasztalnak megnövekedett egészségügyi kockázatot a guberálással összefüggésben. Se komolyabb sérülésekről, se fertőzésekről nincs tudomásuk, ezek nem jellemzők.
Ennek Breitner szerint elég egyszerű oka van:
Ezek az emberek rutinos gyűjtögetők, kukázók. Tudják, hogy mit szabad és mit nem.
„Bármilyen furán is hangzik, ennek van egy szakismereti része, hogy az ember hogyan nyúl bele, vagy hogyan nem nyúl bele egy kukába. Ezen felül a legtöbb ezzel foglalkozó ember rendelkezik valamilyen védőfelszereléssel, kesztyűvel.”
A kukázás higiéniai kérdései tehát elsősorban nem a visszaváltott üvegeket kiguberáló emberek esetében merülnek fel, hanem a trehány módon széttúrt kukák és a járdára kerül hulladék esetében, amire jelenleg aligha látszik kielégítő és átfogó megoldás.
Az üvegvisszaváltás szocializál
A hajléktalan és munkanélküli emberek számára a betétdíjas üvegek visszaváltása nem csak adományként, de egyfajta munkaként is megjelenik. A rendszer bevezetésével nyugati mintára egyre több helyen találhatunk a kommunális kukák mellé lerakott betétdíjas palackokat, amivel a bulizók a guberálók dolgát és a köztisztaság fenntartás segítik, de az sem ritka, hogy a szabadban bulizóktól elkérik a használt palackokat a hajléktalan emberek.
Ezeket a palackokat begyűjteni majd visszaváltani egy munkaszerű dolog, ami elősegítheti ezen emberek munkaerőpiaci reintegrációját.
A szakértő egy Európai Uniós pályázatot is mutatott, amiben a tartósan munkanélküliek számára, mint kitörési út jelennek meg az „újrahasznosítási kezdeményezések”, amin keresztül egyszerre valósulnak meg környezetvédelmi és szociális célok egy olyan rendszerben, ahol amúgy minden vissza nem vitt betétdíjas palack után az 50 forint a MOHU zsebében landolna. Ez a pénz így a legelesettebbekhez kerül.
A betétdíj tehát nem egy rossz modell, sem környezetvédelmi, sem szociális szempontból, de ez aligha fogja gyökeresen megváltoztatni a hajléktalanságban vagy mélyszegénységben élő emberek helyzetét.
„Hogyha azt mondja egyszer csak egy önkormányzat, vagy a magyar kormány, hogy biztosít egy mérhető alapjövedelmet, vagy olyan szociálpolitikát, ami képes lehet kiváltani ezeket a megélhetési módokat, akkor rögtön fel lehet tenni a kérdést, hogy jó-e guberálás.
Viszont a szegény ember vízzel főz.
Most nem nagyon látok arra reményt, hogy azt a – mondjuk hozzávetőleg – egymillió mélyszegénységben élő embert valaki jövő héten föl fogja emelni, föl fogja tuningolni pénzügyileg, oktatásügyileg. Én lennék az első, aki jelentkezne, hogy hajrá, változtassunk.
De amíg ez nincs, addig szerintem muszáj lesz adottságként elfogadni ezt.” – foglalja össze a helyzetet a BMSZKI szakmai igazgatóhelyettese.
A Repontokon amúgy az automatáknál választhatjuk azt is, hogy az 50 forintjainkat eljótékonykodjuk. A 2024-es kedvezményezettek gyermekkórházak: a Bethesda, a Heim Pál gyermekkórház és a SOTE gyermekklinikája.
A témával kapcsolatos kérdéseinket a MOHU-nak is feltettük, akik a megkeresésünkre a cikk megjelenéséig nem válaszoltak. Válaszuk esetén a cikket frissítjük.
