„Nem számít, hány éves vagy, vagy bármi más. Harcolni kell, és küzdeni a végsőkig.” Zhiying Zeng gyerekkorában hatalmas tehetségnek számított Kínában, de néhány szabálymódosítás és szerencsétlen fordulat után hosszú évtizedekre eltávolodott a sporttól. Most, Tania Zeng néven és csaknem nyugdíjaskorúként chilei színekben küzd éremért asztaliteniszben.
Az 58 éves Zhiying Zeng – akit mostanában a legtöbben Tania Zengként vagy még inkább Tania néniként ismernek, de erről majd később – a hetvenes években kezdett el asztaliteniszezni. 11 évesen már a pekingi elit katonai iskola csapatában edzett és óriási tehetségnek számított.
Tania hiába emelkedett ki társai közül, már tizenévesként megbicsaklott a karrierje. Kínában ugyanis ekkor úgy döntöttek, hogy az élsportot innentől nem a hadsereg felügyeli, így az egyesülete feloszlott, neki pedig úgy csapat után kellett néznie.
1983-ban a még mindig nem egészen 18 éves sportoló már a kínai válogatott tagja volt, karnyújtásnyira az első olimpiájától. 1986-ban viszont jelentőset módosítottak az asztalitenisz szabályain: bevezették a két oldalán különböző színű ütőket, amik jelezték a játékosoknak, hogy az ellenfél melyik felületű felével üti meg a labdát, így tudták, milyen sebességre és csavarásra számíthatnak.
Ehhez Zeng már nem tudott alkalmazkodni, hiszen gyerekkorától kezdve az egyszínű ütőkhöz szokott, és rohamléptekben hagyták le a versenytársai az asztaltenisz-nagyhatalomnak számító Kínában. Ekkor úgy tűnt, az olimpiai álom a számára beteljesületlen marad.
Lemondott a sportkarrierjéről, Chilébe költözött, Arica városában telepedett le, ahol előbb edzőnek állt, majd előbb kínai termékeket kezdett forgalmazni, később bútorkereskedést nyitott Iquiquében.
Történetét a BBC latin-amerikai kiadása és az Eurosport is feldolgozta, a cikkek alapján teljesen eltávolodott az asztaltenisztől, megházasodott, gyermekei születtek és minden idejét a vállalkozásai vitték el.
„Azt hittem, soha nem lesz már a kezemben ütő, de jött a koronavírus és minden megváltozott. Az üzletek bezártak, leállt minden, én pedig megláttam otthon egy pingpongasztalt és azt gondoltam magamban, itt a nagy lehetőség.”
2020 közepén kezdett el rendszeresen lejárni a helyi sportegyesületbe, fél év múlva pedig már versenyeken indult, ahol egyre szebb eredményeket ért el, ez pedig önbizalommal töltötte el.
2023-ban otthagyta a munkáját, vállalkozásait és mindent az asztalteniszre tett fel, ebben az évben a chilei rendezésű Pánamerikai Játékokon már része volt a válogatottnak, a női csapat tagjaként pedig bronzérmet is szerzett.
Ekkor tett szert hatalmas ismertségre, szinte egész Dél-Amerikában rajongani kezdtek érte, és ekkor ragadt rá a Tania nagyi név is. Spanyolul Tia Tania – a „tia” szó nénit jelent, az idősebb nőknek kijáró tisztelet jele, ha valakit tia-nak szólítanak.)
„Az olimpia volt az álmom gyerekkorom óta” – mondta a verseny után, amelyen egyúttal kvótát szerzett Párizsra. A különös történet szépségét ugyanis csak fokozza, hogy
Tania néni Chile történetének első olimpikonja lesz asztaliteniszben.
Saját bevallása szerint ebben a korban már nem volt számára egyszerű a felkészülés fizikai része, de úgy van vele, hogy élvezi a játékot, ameddig csak tudja.
„Amikor pályára lépek, elfelejtem, hogy hány éves vagyok. Mert én azok közé tartozom, akik hisznek abban, hogy ha van egy álmod, amihez ragaszkodsz, azt el is tudod érni.”
Fotó: Tania Zeng / Instagram
Tania néni szeretne érmet nyerni Chile számára, amit ma már a hazájának tart, de a legfontosabb, hogy élvezni tudja a játékot.
„Nem tudom, hogy van-e recept a sikerre. De szerintem nagyon fontos, hogy bízz magadban, légy bátor és menj előre. Nem számít, hogy hány éves vagy, vagy bármi más. Harcolni kell, és küzdeni a végsőkig.”
