Elon Musk sok mindent tett az elmúlt években, ami miatt könnyű utálni, meg félni tőle, de most emelem a kalapom előtte: csak ő tudta lehozni a földre, bárki számára elérhetővé tenni a globális műholdas internetet. Laptop az ölbe, irány egy óceánjáró. Ács világa.
Megírtam offline a cikket, befizettem negyed óra netet, ennyi idő arra volt elég, hogy letöltődött az e-mailek egy része, de bármit elküldeni teljesen esélytelen volt. Második próbálkozásra, újabb adag vétele alatt is, de akkor legalább egy fél híroldal címlapjának letöltése belefért, ha már a mailküdésről látszott, hogy nem sikerül megugrani. Persze az óceán közepén nem vár az ember villámsebességet, de azt se, hogy gyakorlatilag halott legyen a rendszer. Ez pontosan egy éve történt, az akkori hajókirándulásunkon, amikor két nappal később sikerült csak leadnom a cikket, el kellett előbb jutni a legközelebbi kikötőbe.
A kellemetlen tapasztalat után erősen szkeptikusan olvasgattam a híreket arról, hogy a nagy hajóscégek egymást taposva váltanak Starlinkre, mert azzal végre normális minőségű internetet tudnak szolgáltatni, ráadásul a korábbihoz hasonló áron. Bár épp azt élvezem a tengeren töltött napokban a leginkább, hogy nincs telefonnyomkodás, de van könyv és snapszer, furdalta annyira a kíváncsiság az oldalamat (meg épp lapzártás hét volt), hogy az idei kis hajózásra befizettem egy eszközt a netre. Persze csak miután kiderült, hogy a Carnival cég összes brandjénak összes hajóját felstarlinkezte a nyári szezon kezdetére.
Őszintén mondom, hogy ezúttal megemelem a kalapom a Teslát az utóbbi időben elhanyogoló, ellenben Twittert sikeresen összedöntő Elon Musk előtt.
Nem azért, mert kifogástalanul működött mindenhol a net, de ez a tapasztalás irányította a figyelmem a Starlinkre és a Teslához hasonlóan ezt is zseniálisan építette fel, messze mások előtt látta az igényt és meg is csinálta a szolgáltatást.
A Starlink a SpaceX – Elon Musk űrcégének – globális netelérést nyújtó műholdas projektje, alacsony, nagyjából 550 kilométer magasan Föld körüli pályán keringő kis műholdak segítségével szórja a netet. Már nagyjából hatezer műholdat állítottak pályára, de a teljes lefedettséghez és gyors net biztosításához ezt még biztos duplázni kell, a tervek között a további növelés is szerepel.
A projekt 10 éve indult, az első műholdakat 2018-ban állították pályára, a szolgáltatásra az első megrendeléseket 2021-ben vették fel, a következő év végére elérték az egymillió előfizetőt, tavaly szeptemberre a kétmilliót, most májusban pedig bejelentették a hárommilliós ügyfélszámot.
Mellesleg tavaly elérte a cég a nullás működést, idénre már látható profittal terveznek.
Persze az egész a hírekbe érthető módon főleg akkor került be, amikor Musk túlburjánzik: majd ő megmondja, a háborús felek közül ki használhatja a netjét, tényleg többször is úgy hangzott, hogy ha valakinek nem tetszik a pofája, annak ő személyesen kapcsolja le a Starlinket.
Álomvilágban élve nyilván az lett volna az ideális, hogy valami országokon, érdekeken felül álló non-profit szervezet építi ki a globális műholdas internetet és nyújt hozzá mindenkinek hozzáférést, de ez, sajnos, nem életszerű. Jött viszont a vizionárius, megfelelő tőkehátérrel rendelkező milliárdos üzletember, aki mindig építeni akar, de annyira önjáró, sőt öntörvényű, hogy
azzal az egyszemélyes hatalommal, amit a Starlink is jelent, komoly veszélyforrásnak is tűnik.
Bízzunk benne, hogy előbb viszi el Musk a Starlinket a Marsra, mint hogy valami nagyobb hülyeséget csináljon és amíg ez így van, addig nagyon fontos és hasznos, hogy elviszi a netet a világ eldugottabb zugaiba is.
Az egész hajós biznisz ennek egy szűk része csak, de nagyon látványosan mutatja a korábbi technológia és a Starlink közti különbséget, hogy mindenki azonnal le akarta cserélni a rendszerét erre. Annyit érdemes itt még hozzátenni, hogy az óceánjárókra kiépített rendszer koprodukció egy másik, európai műholdas céggel, a SES-sel – utóbbiak műholdjai magasabb pályákon keringenek, így együtt lehetett a legjobb minőségű, kimondottan hajókra optimalizált szolgáltatást összerakni. Jó ezt látni.
Első tapasztalatként nem azt láttuk, hogy az utazóközönség a neten, a telefonján lógott volna a hajón, de kifejezetten érdekes változást is elindít a cruise bizniszben a normális minőségű adatkapcsolat megérkezése a tengerek, óceánok közepére.
Akik egy szál laptoppal tudnak dolgozni rugalmas munkaidőben, simán felköltözhetnek egy hajóra és munka mellett tudják beutazni a világot úgy, hogy ugyanabban az ágyban alszanak hetekig, vagy akár hónapokig.
Ügyes időbeosztással össze lehet rakni, hogy a nyílt tengeren haladva meló, a kikötésekkor kirándulás, ez egy új piac, új vásárlói réteg a hajós cégeknek.
Már több szolgáltató van, amely külön csomagot rakott össze a digitális nomádoknak, ezek jól is fogynak. Az első fecske annak a Richard Bransonnak a cége volt, aki maga is egész életében szeretett útközben dolgozott. Véletlen? Aligha.
Borítókép: A Starlink hálózat műholdjai a kaliforniai Santa Cruz egén hajnalban. Fotó: Forest Katsch
