Gombát termesztettek a pláza egyik kiadatlan helyiségében, AI ötletversenyt tartottak középiskolásoknak, releváns szakemberekkel okosítottak a nemzetközi márkaépítésről. A Kollab társadalmi kísérlet egy polarizált világban, ami az együttműködést és a tudásmegosztást népszerűsíti a versenyzés helyett.
Építhetik-e egymást a különböző szektorok, és egymásra találhat-e a tökéletesen más területen dolgozó művész és a befektető? A Mammut I-ben működő közösségi nappali célja az értékteremtés, akár a nyilvános viták által. Ezek külön üdítőek, mert – főleg a dizájn és kortárs kultúra világban – manapság kihalófélben vannak.
Remete Tibor // fotó: Mari Ornella
Kísérleti tudáslabor a pláza harmadik emeletén
„Olyan városi helyet szerettünk volna, ami vonzza a nyitott, kíváncsi embereket. Azokat, akiket érdekel a jövőformálás és az együttműködés, és ebben a küldetésben egy csalogató tér is segít. A Mammut I. nagyon nem tűnt ilyennek” – mondja Remete Tibor, a Kollab egyik alapítója. A Mammut I. az első magyar plázák egyike, a huszonhat éves bevásárlóközpont az online kiskereskedelem térnyerésével mindinkább helyét kereső műfaj tipikus példája.
Tibort még tavaly májusban kereste meg a budai plázát üzemeltető ingatlanfejlesztő vállalat, a Nepi Rockcastle miután annak egyik európai vezetője merészet álmodott.
A pláza harmadik emeletén, a nyolc éve üresen álló bérleményükbe közösségi teret akart létrehozni.
„Ebben a lokációban, ráadásul egy pláza harmadik emeletén, egy ilyen ötlet csak akkor versenyképes, ha tényleg valami nagyon extrát csinálsz” – mondja Tibor. A minitendert végül Kovács Adél trendkutatóval együtt nyerték meg. Adél korábban a Nubu divatmárka társ-kreatív igazgatója volt, aztán a márkázott belsőépítészeti terek iránya felé fordult, Tibor pedig számos kreatív projekttel a háta mögött, például a Highlights of Hungary alapítójaként, vágott neki a feladatnak.
Kovács Adél // fotó: Mari Ornella
A Mammuttól egy évre kaptak meghatalmazást a helyiség üzemeltetésére, mindenben szabad kezet kaptak. A tulajdonosok felismerték, hogy a feladat teljesen eltér az eddig megszokott plázaüzemeltetési formától, nem szóltak bele abba, hogy az általuk biztosított költségkeretet mire használják fel Tiborék. „Egy év rövid idő, ilyenkor kell bátornak és kísérletezőnek lenni. Izgalmas dolgokat teremtő hely akartunk lenni, amihez kellett egy ezt támogató építészcsapat” – mondja Tibor. A Paradigma Ariadné építészeit és munkáit is jól ismerte, és közösen, az erre szánt költségvetésből kitalálták a hely karakterét adó belsőépítészeti megoldásokat.
A Kollab egy izgalmas mix lett, dizájntér, galéria, bár, szabadegyetem, színház, koncerttér és workshop, szakmai estek helyszíne.
A hely a kortárs kultúrát, a dizájnt, a tudományt, a technológiát és az üzlet egyes területeit integrálja, napközben kávézó és közösségi iroda, este leginkább bár és programhelyszín. A kísérleti műhely missziója, hogy a különböző emberek diverz módon kapcsolódjanak egymáshoz. A hely minden hónapban más és más házigazdákat kér fel, akik saját témák és vendégek mentén rendeznek tematikus programokat.
Elemel a valóságtól
A Kollab legfontosabb hívószavai a diverzitás és a kontraszt, utóbbi már a helyszínből is fakad: a pláza a fogyasztás temploma, Tiborék ennek egyik porcikájában dolgoznak a jövőformáláson. „Két dologra vagyok a legbüszkébb. Az egyik, amikor valaki két perc után azt mondja, hogy »úristen, mintha nem is plázában lennénk!« A másik, amikor velünk kapcsolatban a külföldi városokat emlegetik, és úgy érzik, a Kollab el tudja őket emelni a hazai valóságtól.”
A tudáslabor a Mammutnak is egy kísérlet, ugyanakkor kereskedelmi oldalon a tulajdonosok sem járnak rosszul, mivel sok olyan új arc és vevő betér a komplexumba, akik egyébként messziről elkerülnék a plázát.
Persze, az imázserősítés nem elég az önfenntartáshoz, az egyéves próbaidőszak célja, hogy hosszú távon rentábilisak legyenek. A Kollab nem tipikus plázás üzlethelyiségként működik, nem fizetnek havonta bérleti díjat, sőt.
fotó: Zombori András
Tiborék havi büdzsét kapnak, amit programokra, tartalomfejlesztésre, a hely menedzselésére, és annak kommunikációjára költhetik. A szakmai estekre a jegyek jellemzően ingyenesek, a bevétel egy része kávézót üzemeltető Nor\ma pékségből jön, és az üzleti modell része az is, hogy limitáltan is ki lehet bérelni a helyiséget.
A korlátozott bérleti idő oka, hogy az alapvető cél ne sérüljön, és a hely megmaradjon egy mindenki számára nyitott közösségi térnek.
A tervek között szerepel egy Upskilling munkacímen futó projekt is, ennek lényege, hogy megszólítsák azokat, akik reggelente szívesen beülnek a Kollabba kávézni, és – utalva a címre – olyan képességeket tanuljanak egymástól, amivel képesek rezonálni a mai világ kihívásaira. Tibor szerint azok, akik a Kollabba járnak dolgozni, nagyon sokszínűek, sokféle munkakörből, eltérő ismeretekkel. „Mindenkitől lehet tanulni, a kíváncsiság nálunk alapkód. Az egész hely erre épül.”
Nem hagyományos plázabérlők
A statégia része, hogy egy progresszív hely legyenek, ami képes akár a feszültségteremtésre is, hiszen sokszor pont ezek visznek tovább egy ügyet. „Sok lehetséges együttműködéshez az az út, ha megteremtjük a párbeszéd esélyét. Hiszünk a konfliktusokban, ami sokszor nem komfortos, de ezekből jönnek a szikrák, amik a mai világ kihívásrendszerében nagyon kellenek. A kontraszt sokszor előre visz, a világ is bonyolult hely.”
Tibor úgy látja, a mai társadalomra jellemző polarizáltság apátiához és elszigeteltséghez vezet, ami nem jó, és a Kollab ezeket a buborékokat akarja kipukkantani és összeereszteni. Náluk nincs cenzúra sem:
„pont ez a lényeg, hogy a kapcsolódásokat átbeszéljük, nem zárhatunk be ajtókat. Igenis le kell ültetni az ellenkező oldalon lévőket, hogy beszéljenek egymással.”
Eltérnek a tradicionális plázabérlőktől, egy hónapon keresztül például gombát termesztettek – persze engedéllyel – az egyik nem használt üzlethelyiségben. „Az volt az üzenet, hogy a jövő városainak valamilyen módon meg kell oldaniuk az élelmiszerproblémát. Helyben kell kísérletezni, és nem a távolból megoldani” – mondja a miértekről. „Nekünk a rendbontás bizonyos szinten a feladatunk. Letérünk arról a sávról, ami a hagyományos plázaéletet jelenti, ettől is izgalmasak tudunk lenni.” Előfordult olyan is, hogy a pláza biztonsági őrei egy VJ-kollektíva fellépése közben jelezték, hogy reng az alattuk lévő telekommunikációs bolt.
fotó: Zombori András
Zöldségfagyi, tücsökszelet meg a többiek
A nyitás óta működik a társházigazda koncepció. Tiborék minden hónapban beköltöztetnek egy alkotót, vagy alkotócsapatot, akik szinte éjjel-nappal a Kollabban vannak. „Együtt szervezzük a programokat, és az általuk javasolt témákat és szubkultúrákat elkezdjük összefűzni, és a témák mentén összerántjuk a szereplőket.
A témákat mindig tágan értelmezik, júniusi programjuk főszereplője az étel, amit a tudomány, a gazdálkodás, a kereskedelem, a dizájn és az életmód szempontokat is figyelembe véve járnak körül már egészen a magültetés fázisától kezdve. A hónapban számos szakembert, termelőt, ökológust, séfet, élelmiszergyártót, dietetikust, gasztrobloggert meghívnak a közös asztal köré.
Programjaik között van Tisza-parti ökogazdálkodásból származó, zöldségekből készült fagyikóstolás, ismeretterjesztés a tücsökszelet készítéséről és az űrhajós kajákról.
De tartanak közös piacozást egy ökológussal, egy séffel és egy dietetikussal is.
Az adott hónapban a tematika teljes horizontját próbálják befogni, támogatva azt a multidiszciplináris és hálózatokra épülő megközelítést, ami túlmutat az egyes szektorokon. „Régen még azt tanították, hogy a dizájner a dizájnerrel, a tudós a tudóssal dolgozzon. Mi ennek a szemléletnek a megváltoztatásán dolgozunk” – mondja Tibor. „Ez egy kísérlet, amihez idő kell, de már az siker, ha kimozdítjuk az embereket a polarizáltságból és rendszerekben kezdünk el témákhoz nyúlni. Ez az ágazatokat átfogó műhelymunka nem jellemző itthon.”
Bíró Dávid és Krystyna Bilak
Nyitottabbak, mint egy klasszikus konferencián
Adéllal a multidiszciplináris dizájnkapcsolódásokat keresik, egyfajta produceri titulusban. Az anyagi és kommunikációs részék mellett ők választják ki, amolyan kurátorként kik jöhetnek bérlőként, és nemcsak a koncepciót találják ki, de a tartalmakat és a kapcsolódásokat is. Adéllal már korábban volt egy komoly szakmai kapcsolatihálójuk, ami a Kollab nyolc hónapja alatt folyamatosan nőtt és tágult.
A Kollabnál cél, hogy az üzleti szféra szereplőit is behúzzák.
Ennek van egy környezetpszichológiai része is: egy másik térben, pláne amiben olyan jó a térélmény és inspirálóak a témák, mint a Kollabban, sokkal nyitottabbak ők is, mint egy klasszikus konferencián vagy pitchen. Példaként Tibor egy minisztériumi szereplőt hoz fel, aki szintén belazult a térben, és jelezte, érdekli az egyik ügy.
fotó: Zombori András
Tibor szerint sokszor nehéz ezt csinálni. „A kreatív iparban kevés a forrás, lehet menni az állami szférába, EU-s projektekhez csatlakozni, vagy ügynökségek dolgozni a megbízói elvárás mentén.” Az értékteremtő jövőformáláshoz pénz kell és a Kollabhoz hasonló innovációs hubok szerinte erre jók példák lehetnek. „A Mammutosok gondolkodás tök jó példa, de közben szomorú, hogy ez is egy külföldi szereplőnek jutott eszébe.” Tibor úgy látja, fontos, hogy az üzleti szereplők támogassák az ilyen kísérleteket, különben csak sodródunk a politikai és külső kitettségekkel. „A hálózatok lényege az, hogy legyél bátor, és kapcsolódj a különböző szektorok szereplőihez. Ez viszi előre a dolgokat.”
