Szép nagy, 10 százalékos ugrással nyugtázta a Wizz Air árfolyama a vállalat negyedéves beszámolóját, de ez inkább csak a megelőző napok beszakadását kompenzálta. Az biztos, hogy sokkal könnyebb volt utasként kellemes és emlékezetes Wizz-célállomásokon merengeni, mint átpattanva az üzleti oldalra megfejteni, hogy miért utálja a piac továbbra is a céget. Ács világa.
Azon túl vagyunk rég, hogy a covid közben lábon lőtte magát a cég az elhibázott üzemanyag-hedgeléssel, aztán a hirtelen kilábalás idején, 2022 nyarán túl kifeszítettre vették a működést, ezért a munkaerő-hiányossá vált iparági környezetben iszonyat hosszú késésekkel és messze iparági átlag feletti törlésszámmal szenvedték végig az amúgy is káoszos nyarat. A járvány okozta válságot a Wizz a növekedésre használta, miközben szinte mindenki más összement és a veszteségminimalizálásra játszott. Ekkor a Wizz finanszírozási helyzetét elég ingoványosnak látták az elemzők, a cég pedig nem igazán szerette kifizetni az utasoknak járó kártalanításokat. Ebből az ilyenre kifejezetten háklis Angliában lett a legnagyobb botrány, ritkán látni olyan reputációs összeomlást, mint amit a szigetországban a cég elszenvedett.
De ez tényleg a múlt, a többszörös ráfaragásból az lett, hogy az elvileg leghatékonyabb üzleti modellel rendelkező cég utolsóként jött ki a veszteségből: a szektor gyakorlatilag már 2022-ben visszatért a profithoz, a Wizz csak egy évvel később, 23-ban. A covid előtti árfolyamcsúcshoz képest a cégnek majdnem dupla annyi gépe van, az árfolyam pedig kevesebb, mint a fele a 2020 tavaszinak. Amikor legutóbb foglalkoztam azzal, hogy mennyire pesszimista a piac a Wizz kilátásaival kapcsolatban, még bizonytalan volt, hogy valóban látványosan kijön-e a veszteségből a cég. Mostanra kiderült, hogy újabb nehezítő körülmények ellenére megtette, hozta a terveit, mégis rendkívül alacsony maradt az értékeltségi szintje.
Többször is megpróbált kitörni az árfolyam a 23 fontos zónából felfelé, e helyett az elmúlt napokban bezuhant 20 alá. Az esést az válthatta ki, hogy a Ryanair vezére csökkentette váratlanul a jegyárak emelkedésére vonatkozó előrejelzését, a befektetők pedig ezt újabban úgy egyszerűsítik le, hogy ha valami rossz a Ryanairnél, akkor a Wizznek sokkal rosszabb. Ezért volt kritikus, hogy mit mutatnak a Wizz friss számai, illetve mit jelent be a cég a kilátásokkal kapcsolatban. Nos, a számok abszolút jók lettek és a várakozások se változtak. Váradi József Wizz-vezér semmi olyanra nem utalt, mint O’Leary kollégája, az utazási igény nagy, a fogagások erősek.
Maradt a 2024-es üzleti év (2023 április-2024 március) 366 millió eurós profitja után a 25-re várható 500-600 milliós terv, erre pattant vissza az árfolyam. De ezzel is egészen extrém, alig 5 feletti P/E (árfolyam/nyereség mutató) mellett forog a papír, tehát a piac továbbra is azt gondolja, hogy mese habbal a prognózis, esetleg azt, hogy tuti megint jön valami nem várt esemény, ami bekavar.
A profit úgy ugrik meg az előttünk álló évben, hogy a cég növekedése erre az időszakra leáll. Ez kényszerű reakció arra, hogy a gépei jó részét hajtóművisszahívás miatt földön kell tartani. Azt nem látni tisztán, hogy ez mekkora veszteséget okoz, mivel kap a kiesésre komoly kártérítést, a kapacitáshiány miatt a meglevő járatait magasabb jegyárak mellett tudja tölteni, ugyanakkor az is igaz, hogy a visszahívás a legmodernebb, legkisebb költséggel üzemeltethető gépeket érinti, helyettük a régebbiekre hárul nagyobb feladat, ami növeli a költségszintet.
De ennek az egésznek hamar vége lesz, ez már valószínűleg nem kavar be az árfolyamba. Nem tudom, miért nem hisz a piac a Wizznek, én egy olyan kockázatot látok, amelyik új és még nem sok látszik belőle a számokban. A jövő héten 4 órás sztrájkot tartanak a cég olaszországi bázisain a munkatársak és ez teljesen új helyzet. Eddig úgy tűnt, hogy a cég sikerrel tartja házon belül a munkaügyi konfliktusokat és kívül a szakszervezeteket. Ezt a Ryanair is sokáig megoldotta, aztán annyira túltolták a személyzet sanyargatását, hogy az egész kirobbant és sztrájkhullámba futott bele a cég. Akkor komoly áresést is okozott az a tőzsdén, hogy kénytelenek voltak jobb munkafeltételeket adni a dolgozóknak, ami növelte a cég költségszintjét.
Most súlyosan negatív dolgokat állítanak a szakszervezetek arról, hogy miként bánik a cég a dolgozóival és az egyre inkább eljut a nyilvánossághoz. Tehát a Wizznek úgy kell kezelnie a munkavállalók elégedetlenkedését, hogy már így is komoly munkaerőköltség-növekedést volt kénytelen bevállalni az elmúlt néhány évben és épp az olcsóbb kelet-európai bérek jelentik a cég egyik versenyelőnyét. Ezt az oldalt, az ezzel kapcsolatos híreket is érdemes figyelnie annak, aki Wizz-befektetésben ül, vagy az igen alacsony értékeltségi szinteket látva ezen töri a fejét.
