Sevcsik-Magyar Anna túlélte a túlélhetetlent. Nyolc alkalommal volt várandós, és ebből öt kisbabának adhatott életet. A legmélyebb gyászát olyan teremtő energiává alakította, amivel több ezer születendő gyermek és család életét mentette és menti meg 2015 óta. Egy Magyarországon egyedülálló civil szervezet, az Élet.Érzés alapítója és vezetője.
„Amikor kiírtam végre magamból a kislányunk történetét, kiléptem a házból, és volt ott egy felhő, ami pont úgy nézett ki, mint egy angyalka. Lefotóztam, és azóta is ez a borítóképe a csoportunknak. Mert ez jelképezi azt, milyen hatása volt a történetem megosztásának, és így a kislányomnak más gyerekek megszületésére és életére.”
Amikor Sevcsik-Magyar Anna szemébe nézek, látom, minden csontjában hordozza a fájdalmat, amit egy magzat elvesztése vés a lélekbe. Szinte végig mosolyogva, sőt, szinte lehengerlő odaadással és lelkesedéssel beszél, mégis árad belőle egy fontos üzenet. Az, hogy tudja, érti és ma is látja mindazt, amit az okoz, ha gyermekre vágyódó emberként, várandósként, életünk legnehezebb döntésére készülve, vagy gyászunktól küszködve nem kapunk támogatást, érdemi információt, és főként: empátiát.
Anna nemcsak a saját gyászát és traumáját alakította energiává. Valami olyat hozott létre, amivel Magyarországon egyébként aligha, inkább csak jóléti államokban találkozhatunk. Ez a gondolat Ráskó Eszter humoristától származik, ő mesélt nekem Annáról, és ő az, aki az egyik legnagyobb támogatójaként, kampányarcaként hirdeti és hangosítja fel Sevcsik M. Anna és szervezete, az Élet.Érzés Egyesület munkáját. Amikor Eszter rákérdezett, ismerem-e Annát, csak annyit mondott:
„keress rá, nincs erősebb sztori az övénél.”
Rákerestem. Aztán megnéztem Anna 12 perces előadását a TEDxLibertyBridgeWomen konferenciáján. A hatása alá kerültem.
Megágyazott a testvérének
Sevcsik-Magyar Anna kiskorában gyerekorvos szeretett volna lenni. Aztán megtudta, hogy az orvosok injekciós tűvel dolgoznak, ezért lemondott erről az álmáról és inkább kommunikációs szakértő lett. Viszont a kicsik iránti szenvedélye megmaradt, mindig is sok gyerekre és nagy családra vágyott. Huszonötévesen lett édesanya, aztán az elsőszülött Panka mellé megszületett második lánya, Lili is. Három év múlva elvált, öt évvel később azonban megismerte a férjét, Dávidot, akivel egy éven belül össze is házasodtak, és hamar megérkezett a kisbabájuk. Akit elvesztettek.
Amikor Annát a vetélés után bevitték a műtőbe, lehunyta a szemét, és kizárólag arra tudott gondolni, hogy vajon mit ronthatott el. Aztán eszébe jutott az, amit a testvére mondott neki az elvesztett piciről: „Ő most megágyazott a testvérének.”
És tényleg így történt. Pár hónappal később Anna újra várandós lett. Azt mondja,
egy magzat elvesztése örökre bevésődik a pszichébe, és a félelem még a legtudatosabb kismama esetében sem oldható fel ezután.
A negyedik terhessége alatt végig szorongott, de kisfia, Berci egészségesen született meg. Úgy érezte, elvesztett gyermeke örökre ott él és dolgozik benne, de nem emésztheti magát tovább; nem teheti ezt – ma is legfőbb támaszaként és segítőjeként működő – családjával. Boldogságukat fokozta, hogy Dáviddal mindketten vágytak még egy babára, így szerencsésen megszületett Samu is.
Az ő születése után viszont azt érezték, hogy még mindig nem egészen teljes a családjuk, és nagyon szerettek volna egy kislányt is. Anna ismét kisbabát várt. Ahogy korábban a két fiúnál, ezúttal is egy magánintézménybe mentek el az úgynevezett kombinált genetikai vizsgálatra, amelyet a terhesség 12. és 14. hete között végeznek.
Amikor az Anna szíve alatt hordott, régen vágyott kislányról kétséget kizáróan kiderült, hogy gyógyíthatatlan Edwards-szindrómás, tizenhárom hetes magzatként kellett őt elengednie. Fotó: Mohai Balázs
„Ha most itt sír, én kiküldöm”
Anna szakszerűen magyarázza el lilahagymás–körözöttes szendvicsünk felett, hogy az államilag támogatott 12. heti genetikai szűrés egy ultrahangból áll, ezzel szemben a magánegészségügyben elérhető egy sokkal pontosabb vizsgálat, az ultrahang és egy vérteszt kombinációja. A vérben két anyai hormont is vizsgálnak, ami az ultrahanggal együtt adja ki az eredményt, vagyis egy arányszámot, hogy mekkora a kockázat a Down-, az Edwards-, vagy a Patou szindrómákra. Egy jól végzett kombinált teszt körülbelül 94 százalékos pontosságú. Nagyon fontos, hol csinálják és hogy mennyire alaposan értékelik ki – mondja, kiemelve, hogy sajnos a magánellátásban is vegyesek a tapasztalatok.
Annáéknál az ultrahangon minden rendben volt, és azt is megtudták, hogy nagy eséllyel kislányuk lesz. A teszt kiértékelése után a kismamáknak lehetőségük van személyes konzultációra is, de ezt akkor ott nem várták meg, mert azt hitték, minden rendben van, hiszen az ultrahangon nem volt semmi baj. Hazamentek készülődni, mert hétvégére Püspökszentlászlóra utaztak. Csakhogy még az utazás előtt csörgött Anna telefonja.
„Közepes kockázat jött ki, és a kedves biológus elkezdte magyarázni, hogy ez mit jelent”
– meséli. Sokkot kaptak. Az Edwards-szindrómával magzati korban diagnosztizált babák nagyjából 50 százaléka már a méhen belül életét veszti. A már megszületett babáknál ugyancsak 50 százalék az esély arra, hogy egyetlen hétnél tovább életben maradjanak.
Kínzó napok, a biztos eredményt adó lepényi mintavétel következett, közben pedig megszületett az egyezség Dáviddal, hogy a legrosszabb esetben, mit kell tenniük. Amikor az Anna szíve alatt hordott, régen vágyott kislányról kétséget kizáróan kiderült, hogy gyógyíthatatlan Edwards-szindrómás, tizenhárom hetes magzatként kellett őt elengednie.
Többen, főként ismeretlenül máig ostorozzák és kritizálják a döntésüket, mondván: a könnyebb utat választották. Mások ténylegesen feltették neki a TEDx-előadás címében szereplő kérdést is: egyáltalán, minek neki ennyi gyerek?
Amit pedig eközben Anna az ellátórendszerben tapasztalt, a futószalagot, az érzéketlenséget, és az orvosi – nincs jobb szó – embertelenséget, még inkább összetörte a lelkét. A kényszerű terhességmegszakítást végző orvos ugyanis odavetette a fájdalmával birkózó édesanyának a műtőben:
„ha most itt sírni fog, én kiküldöm”.
Mindezek ellenére Anna – ezt a terápiának és a családjának, illetve közösségének köszöni – nem adta át magát a traumának. A történtek arra késztették, hogy – noha, mint mondja, nem az a típus, aki a személyes dolgairól beszámol a social médiában – Geréb Ágnes oldalán kiírja magából a történteket. És az őszinte és szívet tépő beszámoló egy élet elvesztéséről, új életet teremtett.
És akkor megfogta más kismamák kezét
A Babagenetika mozgalmat – majd egyesületet – Anna 2015-ben hozta létre, hogy ha más nem, akkor ő segítsen a hozzá hasonló gyászoló, vagy a genetikai útvesztőben kétségbeesetten keringő kismamáknak. Addigra nála jobban aligha tudta valaki, milyen nagy szükség van a termékenységi és a várandósság alatti vizsgálatok minél szélesebb körű ismeretére, valamint arra, hogy végre minden várandós számára alanyi jogon elérhetőek legyenek például a genetikai vizsgálatok és a fontos információk. Amelyek azonban ma, Magyarországon még mindig nem adottak minden leendő szülő számára. Anna viszont azért dolgozik, hogy az összes gyermeket tervező vagy várandós pár megkaphassa a kellő segítséget és az objektív, empatikus tájékoztatást.
És miközben magát „csak egy nagyszájú anyukaként” jellemzi, valójában az elmúlt években védőnők, orvosok, genetikusok, pszichológusok és más segítő szakemberek is csatlakoztak hozzá, na meg egy egész közösség. Szakértői hálózatot és önkéntes csapatot toborzott, akik közvetlenül és a pontos információk átadásával is segítenek a pároknak.
Azért dolgozik, hogy az összes gyermeket tervező vagy várandós pár megkaphassa a kellő segítséget és az objektív, empatikus tájékoztatást a családtervezési és várandós-gondozási rendszer útvesztőjében. Fotó: Mohai Balázs
Egyesülete ma már Élet.Érzés néven kísér el a családtervezés labirintusában: a fogantatást megelőző időszaktól a várandósságon át egészen a gyermek megszületését követő csecsemőkorig – vagy még tovább.
- Ha kell, összehozzák az orvosokat a különböző szakterületekről, hogy megfelelően alapos diagnózis szülessen.
- Ha kell, kifizetik a csak térítésesen elérhető genetikai vagy más vizsgálatokat.
- Ha az kell, törődést, meghallgatást és pszichés támogatást nyújtanak.
- Ha pedig nincs más út: átérzik az átsuhanó babák elvesztése okozta gyászt, és segítenek az újrakezdésben.
„Látom, hogy segít, ha merünk beszélgetni”
Anna naponta néz szembe azzal, hogyan (nem) lehet a saját, és ezernyi sorstársa veszteségét feldolgozni. De mégis hogy tud másoknak megnyugtató erőt adni akkor, amikor ő is komoly megpróbáltatásokon megy és ment keresztül? A Forbes júniusi számában megjelenő interjúban Sevcsik Anna részletesen beszél munkájukról, és arról, hogy milyen sokan, milyen sokféle kérdéssel, bizonytalansággal és félelemmel keresik meg az Élet.Érzést. Ma ugyanis már a családtervezés első pillanatától támogatást nyújtanak, és napi legalább öt megkeresés érkezik hozzájuk.
Anna küldetése, hogy nyilvánosan beszéljen a gyerektervezéssel, várandóssággal, vagy egy magzat elvesztésével kapcsolatos minden kérdésről, mert ezek az ügyek sokszor még privát körben is tabusítottak.
„Szeretem arcba tolni ezeket a témákat, mert a perinatális gyász, a halál, nem tabu. Erről kell tudnunk beszélni egymással, mert ez nekem, az érintettnek is tud segíteni, de a társadalom tagjai is edukálhatóak. Ha kommunikálunk egymással, bármilyen veszteséget jobban dolgozunk meg. Látom, hogy segít, ha merünk akár kis körben is erről beszélgetni, vagy akár nyilvánosan megszólalni médiumokban – bármelyikben. És büszke vagyok arra, hogy bárhol beszélhetek erről a témáról, mert mindig nyitottak rá.”
Anna munkája meglehetősen politikus, ő maga mégsem politizál sosem.
„Tízből kilenc édesanya esetében nem látom, hogy objektíven tájékoztatták volna őket szóban és írásban, ahogyan kellene”
– mondja a rendszer hiányosságairól. Ám amikor az egészségügyi ellátással kapcsolatban rossz tapasztalatokról, káoszról vagy megengedhetetlen bánásmódról számol be, akkor is az a célja, hogy azok, akik hasonlón mennek keresztül, mint az ő családja, érezzék: nincsenek egyedül. Mert ugyan Anna a jó példák kiemelésén is dolgozik, kénytelen felhívni a figyelmet arra is: sokan nagyon magukra hagyottak akár a 2019-ben családpolitikai céllal államosított meddőségkezelésben, akár a hazai várandós-gondozási rendszerben.
Ha kommunikálunk egymással, bármilyen veszteséget jobban dolgozunk meg – vallja Sevcsik M. Anna Fotó: Mohai Balázs
Annának sikerült. Olyan szakmai csapatot hozott létre, amely tényleg végig fogja a leendő szülők kezét, és BurokBrigád néven olyan tudásbázist is megalkotott, ami minden érintettnek elérhető. Ma, itt, Magyarországon – ahol minden negyedik terhesség vetéléssel végződik, vagy ahol máig sincs bárki számára elérhető, államilag finanszírozott, komplex genetikai vizsgálat. Annáék mindezt elintézik azoknak, akik sokszor a legreménytelenebb helyzetben vannak. Anna szinte 24 órában elérhető, és kezeli a telefonokat, megkereséseket.
Ráskó Eszter humorista azt mondja:
Annának nincs lehetetlen. Ő egy hétköznapi szuperhős.
Az Élet.Érzés működik, és Anna és a kislánya több ezer gyerek világra jövetelét segítette és segíti jelenleg is. Közben pedig bekövetkezett a csoda, és a veszteségek után a Sevcsik-Magyar család még egy kis jövevényt, a legkisebb Mórcit is köszönthette.
Így Anna nyolcgyermekes édesanyaként ma öt gyerekről, valamint még sok ezerről gondoskodik. Legnagyobb lányai és férje úttörő küzdelmének rendíthetetlen támogatói. Családja egy olyan munkához biztosít hátteret, amelyre mindannyiunknak, akik bármit megadnánk egy babáért, szükségünk van.
A Sevcsik M. Annával készült interjú a Forbes júniusi számában lesz olvasható.
