Ghost Shark és Manta Ray, a tenger alatti birodalom őrzői – ez nem egy új Marvel film előzetese, hanem a csendes-óceáni haditengerészet jövője.
A Ghost Shark és a Manta Ray az Ausztrália és az Egyesült Államok közelmúltban bemutatott, személyzet nélküli víz alatti járművei (Uncrewed Underwater Vechicle, azaz UUV, más néven víz alatti drón), melyek valószínűleg a tengeri hadviselés legfontosabb eszközei lesznek.
A Manta Ray tesztmerülése Kalifornia déli részén.
Fotó: Northrop Grumman
A légi hadviselésben a drónok használata általánossá vált, az Egyesült Államok a kilencvenes évektől kezdve széles körben vetette be őket az iraki és az afganisztáni konfliktusok során. Mára az egyre újabb és olcsó drónok kulcsfontosságú katonai eszközökké váltak, gondoljunk csak az Ukrajna elleni orosz invázióra, ahol kulcsszerepet kaptak a török Bayraktar és az iráni drónok (Ukrajnának is van saját drónprogramja, és sokan látnak ebben nagy üzletet).
A drónok elterjedése mögött az egyik legfontosabb érv az emberélet védelme – a modern hadviselés magas szinten képzett személyzetet kíván, amelynek a kinevelése rendkívül sok idő és pénz, illetve a nyugati demokráciákban a hatalomnak el kell tudnia számolnia a veszteségekkel.
Az ukrán fronton egyébként megjelentek már a tengeri, vízfelszíni drónok, és súlyos veszteségeket okoztak a Fekete-tengeren az orosz flottának. Ezek technológiai szempontból sokkal közelebb állnak a légi drónokhoz, mint a személyzet nélküli tengeralattjárókhoz. Az irányításuk ugyanis fény- és rádióhullámok segítségével történik, a tengeralatti vezérlés viszont egy sokkal nagyobb kihívás.
A Manta Ray tesztmerülése Kalifornia déli részén.
Fotó: Northrop Grumman
A víz alatti kommunikáció ugyanis több energiát igényel, és még így is jelentős adatveszteséggel kell számolni, a jelhullámok terjedését jelentősen befolyásolhatja a víz hőmérséklete, sótartalma és mélysége.
Nem véletlen, hogy hiába előzte meg közel 300 évvel az első tengeralattjáró az első repülőt, a személyzet nélküli irányításban körülbelül harminc év lemaradásban vannak. Éppen ezért az UUV-k terén a legnagyobb titok, miként sikerült áthidalni az adatátvitel problémáit, de nagyjából minden titkos velük kapcsolatban.
Az ausztrál Ghost Sharkról is csak annyit árultak el, hogy hírszerzésre, megfigyelésre, felderítésre és csapásmérésre egyaránt alkalmas, a jármű specifikációja egyébként ismeretlen.
A Ghost Shark első prototípusa
Fotó: Australian Government Defence
Az amerikai haditengerészet is rendelkezik már tenger alatti drónal, a Boeing által fejlesztett Orca mellett a Pentagon a Northrop Grummannal is együtt dolgozik a Manta Ray nevű prototípuson, amely moduláris felépítésű, vagyis a küldetés jellegétől függően lehet felszerelni, valamint szét is szedhető, és öt szabványos konténerben szállítható, majd a bevetés helyszínén újra összeállítható.
Az Orca projekt tíz éve zajlik, a Manta Ray fejlesztését négy éve kezdték, és jól mutatja, hogy mennyire fontos területről van szó, hogy az ausztrál haditengerészet és a haditechnikával foglalkozó amerikai Anduril által közösen fejlesztett Ghost Shark már két év alatt eljutott a működő prototípusig.
A projekt költségvetése 140 millió dollár, azaz körülbelül 50 milliárd forint, és összesen 42 cég dolgozik rajta beszállítóként.
Az ismert, nagyméretű vízalatti drónok méretarányos listája.
Kép: Covert Shores
Az Egyesült Államok és Kína közötti feszültség miatt egyre nagyobb figyelem terelődik a Csendes-óceáni térségre. A Council on Geostrategy brit agytröszt szerint bár szűkösek a kínai UUV-kről a rendelkezésre álló információk, azt lehet tudni, hogy legalább 15 éve fejlesztik őket, illetve H. I. Sutton tengeralattjáró-szakértő a Covert Shores honlapján azt írja, hogy Pekingben legalább hat UUV-t fejlesztenek párhuzamosan.
Sutton szerint az Egyesült Államokon, Ausztrálián és Kínán kívül Kanada, Franciaország, India, Irán, Izrael, Észak-Korea, Norvégia, Oroszország, Dél-Korea, Ukrajna és az Egyedült Királyság is fejleszti a saját víz alatti drónját.
