A New York-i Fifth Avenue-n található a világ egyetlen éjjel-nappal nyitva tartó Apple üzlete, mert sosem lehet túl késő vagy elég korán egy új iPhone-hoz. Itt próbáltam ki az Apple Vision Prót egy félórás bemutató keretében, ami önmagában is egy teljesen újfajta élmény nyújt. A demó élőben is meggyőzött arról, amit a videók és tesztek alapján már sejtettem: az Apple megint valami nagyon egyedit alkotott.
Noha nonstop nyitva van, az Apple üzletében hatalmas a nyüzsgés, mindegy milyen napszakban érkezünk. A bolt jelenleg teljesen a Vision Pro köré épül. Tucatjával vannak kihelyezve az asztalokon a „kiállítási példányok” és kialakítottak egy külön demósarkot is, ahol kényelmes fotelekben ülve élvezhetjük az Apple félórás Vision Pro bemutatóját.
Magára a próbakörre előzetes regisztráció szükséges, le kell foglalnunk egy idősávot, illetve válaszolnunk kell néhány látást érintő kérdésre, mint a szemüveghasználat. A Vision Prót ugyanis nem lehet szemüvegben használni, egy megfelelő dioptriás Zeiss betétet kell az eszközbe rakni, amit meg is vehetünk potom 150 extra dollárért (azaz közel 55 ezer forintért).
A személyes Apple-élmény
Az Apple egyik kiemelt üzlete – éjjel-nappal nyitva.
A demó természetesen az értékesítési folyamat része. Az Apple saját üzemeltetésű boltjaiban nagy hangsúlyt fordítanak a személyes értékesítésre. (Magyarországon még mindig csak Authorized Reseller programban működő, külsős üzemeltetésű Apple-boltok vannak, akik szigorú franchise feltételek mellett működnek.) Ezt megtehetik, ugyanis a termékeiket olyan profitmarzzsal értékesítik, mint a Ferrari az autókat, ami mellé a Toyotához hasonlító volumenekkel operálnak.
A Vision Pro esetében egy saját „szakértővel” ültettek le, akinél azért valamivel többet tudtam a termékről.
A demó első lépése, hogy a bolt erre berendezett szegletében leülünk, ahol az Apple alkalmazottja telefonjával beszkenneli fejünket, ami megadja, hogy mekkora méretű fejpánttal hozzák ki a készüléket a raktárból a próbakörre. Amíg várjuk a headset-et, elindul az értékesítés. A szakértő arról kérdez, mennyit tudok az eszközről, és mire vagyok kíváncsi a bemutató során.
A válaszokhoz mérten érkezik az előre betanult szöveg a „Vision Pro nagyszerű munkafolyamatokba való integrálásáról”, amit a végén egy személyes példával illusztrál, az érzelmi bevonódást elősegítendő. „Én otthon a számítógépemmel együtt használom, mint annak kiterjesztett virtuális képernyője…” – remélem tényleg megfizetik annyira, hogy megengedheti magának a 3700 dolláros árcédulát, vagy legalább tényleg kapott egyet otthoni használatra.
Nem túl meredek tanulási görbe
Kisvártatva megérkezik a fejméretemre szabott Vision Pro egy dekoratív, faberakásos dobozban, amit az erre kialakított és köztem és a sales-es között elhelyezkedő tálcára helyez egy másik alkalmazott.
Indul a teszt…
… azaz maga az értékesítés.
Az eszköz felvétele előtt még gyors instrukciókat kapok arról, hogy a szemüveg tetején található tárcsa és gomb csavargatásán-nyomkodásán kívül milyen mozdulatokkal lehet a rendszert kezelni:
- Mindig oda kell nézni, ahova „kattintani” akarunk;
- majd egy, a hüvelyk-és mutatóujjal elvégzett „csiptető” mozdulattal tudjuk kiválasztani a menüpontot (ezt egyébként nem kell a levegőben magunk előtt kalimpálva végezni, elég csak az ölünkben nyugvó kezünkkel „csiptetgetni”);
- ha megnyitunk egy fotót akkor mindkét kezünkkel csíptetve, úgy tartva, majd egymástól távolítva, vagy egymáshoz közelítve tudunk ki- és bezoom-olni.
- A megnyitott alkalmazások ablakainak sarkára nézve, majd azt összecsiptetve tudjuk azt átméretezni, az alkalmazás ablaka alatt lévő kis ikonra csíptetve pedig a térben tudjuk azt mozgatni.
Annak is külön, már-már rituális módja van, hogy elsőre hogyan vesszük fel a headset-et. A szakértő értékesítő pontosan instruál:
- az egyik kéz hüvelykujja a szemüveg orr része alá megy, a többi ujj a felső karimára,
- a másik kéz a pántot fogja meg alul hüvelykujjal,
- ezután a tartóból kiemelve 180 fokot fordítunk rajta hosszanti tengelye körül és úgy vesszük fel.
Ezzel a felvétel folyamata egy az egyben a kultikus film, a Ready Player One VR szemüveg-felvevős jelenetét imitálja, sokat adva az élményhez.
A demó következő szakaszában a Vision Pro bekalibrálja a szemünk fókusztávolságához, majd az „oda nézz, ahova »kattintani« akarsz” jeligére a rendszer is rátanítja a felhasználót: különböző, a térben elénk kihelyezett pontokra kell ránézni és a kezünkkel csíptetni három beállásban:
- teljes „áteresztésben”: ilyenkor a környezentünket teljes egészében beengedik a külső kamerák,
- félig „áteresztésben”: ilyenkor a környezet halványabban látszik, egy fehér tejködszerű réteg kerül a kamerák képe elé,
- lezárt módban: ekkor mindent elemészt a fehér kitakarás körülöttünk.
Ezek a beállítások a Vision Pro egyik nagy újítása, ami az „environment” fantázianevet viseli. A megoldás 360 fokban térhatású virtuális környezetet vetít körénk, aminek mértékét a szemüveg tetején található tárcsa csavarásával tudjuk állítani.
Érdekesség, hogy ha teljesen kizárjuk a külvilágot és a virtuális környezetbe helyezzük magunkat, de valaki elkezd hozzánk beszélni, a mikrofonok és a kamerák együttesen azon dolgoznak, hogy a beszélő sziluettjét megjelenítsék.
Megelevenednek az emlékek
De a demó nem itt, hanem a fotóapplikációban kezdődik, ahol a képek közötti lapozás mellett a panorámaképek új dimenziójával is megismerkedhetünk: a telefonnal rögzített panorámafotók a Vision Próval úgy jelennek meg előttünk, mint a Feszty körkép.
Intuitív, könnyű kezelés.
Nemcsak ára, súlya is van.
Ezután a videóké a főszerep: a Vision Pro 12 kamerájával és LIDAR-szenzorával képes elképesztően jó minőségű térbeli videókat felvenni, aminek visszajátszásakor
tényleg olyan érzés, mintha álomszerűen újraélnénk az adott pillanatot.
Itt szembesültem vele, hogy a fejpántba épített hangszórók is milyen jól teszik a dolgukat. A feleségem – aki elkísért a bemutatóra – állítása szerint ő semennyire nem hallotta ki a hangokat, miközben én kristálytisztán hallottam mindent az egész bemutató alatt mind a külvilágból, mind az elém vetített tartalmakból.
A Vision Pro saját kameráival felvett 3D-s videó után egy iPhone 15 Próval felvett, hasonlóan térhatású videót néztünk meg. Az Apple ugyanis lehetővé tette a legújabb generációs Pro modelljeivel, hogy Vision Próra optimalizált, térhatású videókat vegyünk fel, bár ezek minősége messze elmaradt attól, mint amit a headset saját kamerái tudnak. A következő generációs telefonokban biztos ez a funkció is jobb lesz.
Nyolc óra Vision Pro, nyolc óra pihenés…
A teszt ezt követően a különböző appok egyidejű használatára, vagyis a „multitaskingra” tért át. A Vision Próval tetszőleges számú applikációt nyithatunk meg és vetíthetünk magunk elé (vagy akár mögé) a térben.
Ennek menete intuitív, az ablakokat a már említett csíptetős módszerrel tudjuk a térben pakolgatni és amelyikre éppen nem nézünk aktívan, azok sokkal alacsonyabb felbontásban jelennek meg, hasonlóan ahhoz, mint ahogy az emberi szem perifériás látása is működik.
Itt volt még egy érdekesség: a Vision Pro belső, virtuálisan elénk vetített klaviatúrája két módszerrel működtethető:
- Egyszer az adott betűre/gombra való ránézéssel, majd csiptetéssel, ami azért valljuk be lassú és frusztráló tud lenni.
- Azonban ha a billentyűzetet megfogjuk és a virtuális térben közvetlenül magunk elé húzzuk, akkor a két mutatóujjunk használatával tudunk rajta „pötyögni”, a kivetített gombokat nyomkodva. Ez egyfelől sokkal gyorsabb, másfelől a gomb lenyomásának képi- és hanghatásbeli visszajelzése teljesen becsapja az agyat, és olyan szenzációt kelt, mintha tényleg lenyomtunk volna egy gombot az ujjunkkal. Furcsa.
… nyolc óra Vision Pro
A demó végén aztán ízelítőt kaptunk abból, amire szerintem a leginkább használható a Vision Pro:
az emberiség valaha kitalált legjobb egyszemélyes szórakoztatóközpontja!
Először James Cameron Avatar című filmjének 3D-s változatát nézhettem meg egy „virtuális moziteremben”, ahol a képernyő mérete és tájolása attól függött, hogy hova ültem le a teremben. Ha az első sorokba „kértem a virtuális jegyem”, akkor a képernyő nagyobb lett, a hátsó sorokból értelemszerűen kisebb, de még azt is kiválaszthattam, hogy középen, vagy inkább a szélek irányába szeretnék ülni (hogy ki szeretne a szélére ülni, azt nem tudom, főleg hogy a virtuális moziteremben pisilni sem kell kirohanni a film közben).
Ezután betekintést nyerhettem az „immerzív”, 180 fokos felvételek világába, ahol Alicia Keys a stúdióban énekelt velem és nekem. Végezetül pedig kaptam egy kis előzetest abból, hogy mi lesz a jövő, a 180 fokos felvételekkel
a partvonalról élvezhetjük a kosár-vagy focimeccseket, a Forma 1-es autók tetején lévő kamerákról a sebességet, vagy láthatjuk a mélytengeri oktatóvideókat egy búvár szemszögéből úgy, hogy az agyunk elhiszi, hogy ott vagyunk.
Ez a jövő, de még messze van
Majd lekerült a fejemről az eszköz, és a közel félórás demónak vége lett. Mind a kamerák minősége, mind a reszponzivitás, mind a térhatás sokkal jobban kijött, mint a Meta Quest Pro-ban, amit egy nappal előtte próbáltam ki egy Target-ben referenciának. Hiába szólt be az Applenek a Meta-vezér Zuckerberg erre, nem sok alapja volt a tapasztalataim szerint.
A virtuális térben a dolgokra való ránézéssel, majd csiptetéssel navigálás tényleg egy sci-fi filmet idéz meg, a képek között lapozás és zoomolás egy az egyben Tom Cruise Különvélemény című filmjének egyik jelenetét juttatta eszembe. Maga a kezelés is intuitív és iszonyatosan jól reagál mindenre.
Talán az egész demó alatt ha háromszor nem sikerült valamit elsőre kiválasztanom, de azt is csak azért mert kicsit „elbambultam”, miközben csiptettem, így a rendszer nem találta, pontosan hova is nézek.
Amit az előzetesen online nézett és olvasott tesztek negatívumnak vagy zavarónak találtak a Vision Pro esetében, az a szemüveg által elénk vetített kép látószöge. Nekem ez egyáltalán nem volt zavaró, kicsit olyan hatást keltett, mintha egy amerikaifoci-sisakból, vagy egy teljes arcot eltakaró bukósisakból, esetleg egy síszemüvegből néznénk a világot (bár utóbbival 2 órányi tapasztalatom van csak).
A kamerák színhelyessége, valamint válaszideje bőven kárpótol azért, hogy kicsit többet kell mozgatni a fejünket, ha jobban a térben akarunk tájékozódni. Ami viszont tényleg nem igazán jó és már a fél óra alatt is érződött, az a termék súlya, pontosabban súlyeloszlása és az általa okozott nyakfájás valamint szorító érzés. Ezen az iszonyatosan menő tarkópánt semmit nem segít, viszont az Apple is felismerte a problémát és egy, a fejtetőn és tarkón is tartó hevederpántot is a dobozba raktak.
Az biztos, hogy az Apple ismét megmutatta mire is képes amikor egy új technológiai színtérre lép be kivont kardokkal és csőre töltött puskákkal, ám kérdés, hogy ezt az impresszív és nagyon drága tech-erődemonstrációt mikor fogják és akarják tudni levinni egy olcsóbb konfigurációba, ami jobbat tenne a piaci adoptációnak és az iPhone példájából kiindulva az egész virtuális-valóság piacnak.
