Elstartolt a Kispolgár, Magyarország első, fiataloknak szóló közéleti lapja, ahol többek közt a fenti témákról is olvashatunk. Az újságról Tóta W. Árpád főszerkesztővel és a szerkesztőség tagjaival, Bálint Judittal, Czeglédi Fannival és Herczeg Szonjával beszélgettünk.
A Kispolgár egy közéleti gyerekújság, egy mobilapp, ahol megtudhatjuk, hogy kicsoda Vlagyimir Putyin, milyen vastag ruhát vegyünk fel reggel vagy hogy miért nem engedi el a kutyusunk a labdát, miután visszahozta azt. Egy újság, ami röviden, közérthetően, de az olvasókat nem hülyének nézve ír a közös ügyeinkről. Ha egy szóban össze kellene foglalnom: hiánypótlás.
Közéleti gyerekújság. Miért?
„Ez egy létező műfaj máshol, nem egy sátáni ötlet, amihez az én mérhetetlen gonoszságom kellett. Teljesen magától értetődő, hogy legyen. Hát vannak újságok, konzervatív felnőtteknek, liberális felnőtteknek, nőknek, férfiaknak. Miért ne legyen a gyerekeknek, amikor őket is érinti mindaz, ami történik?” – vallja a főszerkesztő.
A szerzők előző munkahelyein (független, politikai sajtó) nem volt fogadókészség egy ilyen lapra, hát megcsinálták maguknak, 2024 elején elindult a Kispolgár.
A Kispolgár szerkesztősége. Fotó: Sebestyén László
A négyfős, független szerkesztőség minden ügyét maga intézni, a sales-től a marketingen át, a képek megszerkesztéséig. A Kispolgár mobilapp és a kispolgar.com most jár a próbaüzem végén, a technikai feltételek adottak, az újságírók fejében is nagyjából összeállt, hogy hogyan, milyen témákat, milyen terjedelemben és kiknek szeretnének megírni.
„Meg kell mondani az olvasónak, hogy ezek a hírek, a többi az zaj.
Az alapvető küldetés, hogy legyen egy híradó. Este hétkor összefoglalunk mindent, ami aznap történt és fontos. És hogyha lemond a köztársasági elnök, vagy megjelenik egy Magyar Péter, akkor arról is kell írnunk egy cikket, ami részletesen elmondja, hogy mi az, amiről most mindenki beszél, amit a gyerekek is hallanak ám.”
Szelekció
„A Hvg.hu napi 150 hírt közöl, ennek a befogadásához legalább a címeket végig kell olvasnod, hogy tudd, hogy ez egy mobilteszt, ez egy celebhír, ez meg egy jelentéktelen hír az MSZP választmányáról. Ilyen nálunk nincs, csak napi öt anyag, amiből már az egyik egy kis kenguru lesz” – meséli Tóta W. (Akinek továbbra is jelennek meg publicisztikái a HVG-ben és a Hvg.hu-n.)
„A közélet önmagában elég dark téma. Tele van konfliktussal, gyűlölettel, olyan problémákkal, amiknek a megoldása nem látszik és mi se tudjuk azt mondani, hogy majd akkor lesz jó világ, amikor ez meg ez lesz. Ezt megpróbáljuk ellensúlyozni, a könnyedebb témákkal, hogy
ne azt gondolja a gyerek, hogy a világ az egy szörnyű hely, mert szerintünk egyébként nem az.
A gyerekből próbálunk kiindulni. Amikor egy tizenéves gyerekkel beszélgetsz, ott nem feltétlenül csak közéleti témák jönnek fel, hanem egyszerűen minden. Ahogy a hároméves is megy körbe az utcán, és kérdezget, hogy mi az ott papa? Betonkeverő. És az mi? Soros György.”
„A témák változatosságának nem csak a figyelem fenntartása a célja, hanem a mentális egészség megőrzése is.” – fűzi hozzá Szonja. – „Én azt gondolom, hogy ma sem a gyerekeknek, sem a felnőtteknek a mentális egészsége nincs teljesen rendben. Mindenkinek szüksége van arra, hogy valamikor ne csak ebben a probléma, gond, megoldás dologban legyen benne, ami jellemző a mai politikai életre, a borzalmakban, meg az állandó konfliktusokban, hanem legyen valami, ami tudja egy kicsit pihentetni az agyat, hogy később ezekkel meg tudjon birkózni, be tudja fogadni.”
Bálint Judit
Herczeg Szonja
Czeglédi Fanni
„Minden nap próbáljuk ezt az arányt fenntartani. Ha volt egy nehezebb anyag, akkor utána biztos, hogy a Híradóban cukiság is lesz. Egy kivétel van: a bűnügy, a vér, a gyilkosság. Ettől megkíméljük őket. Természetesen, ha valami nagyon fontos, akkor meg kell találnunk a módját, hogy arról is beszámoljunk” – meséli Fanni.
Nem baj, ha nem tudod kicsoda Vlagyimir Putyin
Egy felnőtt közéleti lap megértéséhez kell egy lexikon. A Kispolgárnál a szerkesztői munka része a közérthetőség, ennek ellenére vannak személyek és fogalmak, ami nélkül nem lehet átadni a történetet. Ezt orvosolandó készült egy wiki az újság mögé, ahova egy link vezet, ha szó van például Vlagyimir Putyinról, akit nem feltétlen ismer az olvasó. A Putyin szócikkről pedig tovább vezet egy link a diktatúra szócikkre, hogyha esetleg az is új lenne.
„Az ukrán háborút is megírtuk” – folytatja Tóta W. „De, ha van egy önmagában álló, brutális bűncselekmény, aminek nincsen közéleti jelentősége, csak véres, azt elhallgatjuk, mert traumatizálni fölöslegesen nem akarunk. A másik dolog, amire nem megyünk rá, azok a celebhírek.”
Ami cserébe van, az mindig az érdekes, ismeretterjesztő. Judit szerint maguktól jönnek a témák.
„Aki együtt él egy gyerekkel, az tudja, hogy géppuskaszerűen képesek kérdezni, mi, hogy működik. Utánanézek és majd megírom a gyerekeknek. Például miért sárga a pisi, miért kék az ég, miért ásítunk? Ezek a lényegi kérdések, amiket a gyerek föltesz a szülőnek, a szülő meg nem tudja. Például, ha a gyerekem megkérdezné, hogy az a betonkeverő mit csinál? Én ott állnék lefagyva. Hát kever.”
Kinek?
„Nyilvánvalóan a szülőkön keresztül értük el az első, 3000-3500 olvasót, a gyerek egy csomó mindent a szüleitől tanul” – meséli Tóta W. – „De most, a próbaüzem végén már elkezdjük hirdetni direktben a 10-16 éves gyerekeknek azokon a platformokon, amiket ők használnak, Tiktok, Snapchat, Instagram, és nem a Facebook, nyilván. Nagyon sok olyan visszajelzés jön, hogy szülők együtt olvassák a gyerekeikkel, beszélgetnek róla. Kicsit az az elv, mint a lefóliázott könyveknél:
nem akarjuk megkerülni a szülőket, örülünk, ha ránk találnak, és ajánlják a saját gyerekeiknek.
Ugyanez igaz a tanárokra is, jöttek visszajelzések, hogy beviszik a cikkeket az osztályba, beszélgetnek róla.” (egymás szavába vágva) „Ha már csak annyit érünk el ezzel, hogy feldobunk bizonyos témákat, a címet elolvassák és dumálnak róla, az tök jó.” „Én még olyat is tudok, hogy a gyerek viszi bele a nagyit.” „De persze kapjuk azokat az íméleket is, hogy legyen több kutyus, meg dinó!”
„Gondolkodó, értelmes, boldog, nyitott, kedves, egymásra jobban odafigyelő embereket szeretnénk nevelni” – foglalja össze a Kispolgár küldetését a főszerkesztő. – „Ennek persze van politikai dimenziója, az ilyen emberek nehezebben szavaznak bizonyos politikai pártokra, de ebben nem mi vagyunk a hibásak, hanem azok, akik a hülyékre építik a várukat.
Tóta W. Árpád. Fotó: Sebestyén László
A gyermekeink velünk élnek, kimennek az utcára és látják, hogy tele van választási plakátokkal: meg fogjuk írni, hogy választás lesz, és hogy ennek van tétje. Az a cél, hogy ezek a gyerekek tudják, hogy nem az a jó élet, hogy jaj, kimaradunk a háborúból és akkor nem röpködnek a fejünk fölött rakéták, meg bombák, meg nem jönnek a tankok, de egyébként nyomorgunk. Lehet jobb, megérdemelnénk a jobbat. És nagyon sok lesz a magyaráznivaló: Európáról, önkormányzatokról, kampányígéretekről, guruló dollárokról és forintokról.
Arra szeretnénk őket bíztatni, hogy legyen hangjuk, legyen véleményük, és ne féljenek azt kommunikálni. Hogy ne gondolják azt, hogy minden fölöttük és nélkülük dől el, végső soron, hogy ne csak elszenvedői legyenek a saját életüknek.”
A Cégről
A Kispolgár mobilapp és weboldal egy reklámmentes és ingyenes sajtótermék, ami működését önkéntes támogatásokból és pályázatokból finanszírozza pártoktól és oligarcháktól függetlenül. Mint híroldal, nem tartalmaz politikai véleményt, publicisztikát, sem a gyerekek vágyain nyerészkedő cégek mackós, szuperhősös és hercegnős tartalmait. Kiadja a Kispolgár Nonprofit Kft. (kispolgar.com).
