Pécsett, a Kastner Kartoon stúdiójában készülnek a Red Bull ikonikus rajzfilmjei. Beszélgettünk a rendszerváltás előtti időkről, a megismételhetetlen Hernádi Tiborról, és arról, hogy se a csőtollak, se a viccek nem olyanok már, mint régen. Egy szocialista rajzfilmgyár kapitalista sikersztorija.
A dzsámi és a Zsolnay Negyed között félúton, a csendes, kellemesen kanyargós Vince utcában érdemes keresgélnie annak, aki a Red Bull reklámok szerethetően torz karaktereit megalkotó, majd azok történeteit képkockáról képkockára megrajzoló kis csapattal szeretne találkozni. Az eldugott kis irodában mosolygós emberek, papírhalmok és az energiaital fogad, a falakon az ikonikus karakterek mellett a jól ismert reklámszlogen is helyet kapott, német nyelven: Red Bull verleiht Flüüügel!
Doktor Bubótól a Red Bullig
„A rendszerváltás előtt a Pannónia Filmstúdiónak egy leányvállalataként működtünk a Marx úton” – meséli Takács Erzsébet (Bözsi), a stúdió gyártásvezetője. Bözsi már közel 45 éve készít animációkat, előtte porcelánokat festett a Zsolnay gyárban. A Pannóniával a Doktor Bubó történeteit elmesélő Kérem a következőt! sorozat részein, a Trombi és a Tűzmanó rajzfilmsorozaton és A hetedik testvér egészestés rajzfilmen is dolgozott.
A pécsi csapat a szocialista vállalat privatizációja után a Félix, a macska rendezőjéhez, a sikeres grafikusművészhez Hernádi Tiborhoz került, aki immáron Funny Film név alatt vitte tovább a stúdiót. Az ő koncepciója rabolta el végül a Red Bull marketingjéért felelős Johannes Kastner és ügynöksége szívét 1989-ben: megkezdődhetett az együttműködés.
„Én 91-ben festettem az első filmet, eleinte még csak egy-egy film készült, nem volt ekkora a piac, mint most. – folytatja Bözsi. – Amikor már több filmet kértek, többen is elkezdtünk Red Bullt festeni.”
Több mint tizenöt éve már csak a Red Bullnak dolgozunk
– ezt már Szilber Éva, a stúdió ügyvezetője teszi hozzá. Éva 27 éve dolgozik a cégben, az igazgatást Hernádi Tibor 2012-es halála után vette át, miután tulajdonosként a Kastner ügynökség vette magához a projektet: megalakult a The Cartoon Garage.
Az elmúlt 12 évben a szálak még szorosabbra fűződtek a pécsi és a nemzetközi ügynökség között, a Red Bullal való együttműködésük 35-dik évfordulóján a stúdiót nevére vette a Kastner csoport, ma már Kastner Kartoon név alatt dolgozik a csapat.
Tibor igazi öröksége azonban nem a cégben, hanem a stílusban, a karakterekben, a figuratervekben van. Ezekért Bulyáki Mónika (Monyó) művészeti vezető felel, aki szintén még a pannóniás időkben kezdte pályafutását Hernádi kezei alatt.
„Azzal a sztorival debütáltam, amiben a tacskó szerelmes lesz a dalmatába. Egy lógó fülű tacskót kellett megmozgatnom. Féltem megmutatni Tibornak. Bent ültünk abban a kis sötét helyiségben, ahol a mozgáspróba zajlott, én meg Tiborból csak annyit hallottam, hogy szuszog. Nagyon izgultam, hogy most mi lesz. Ekkor fölállt és adott egy puszit a fejem tetejére. Onnantól lettem animátor.”
Monyó végigjárta az animációkészítés összes lépcsőjét kezdve a festéstől a fázisrajzoláson keresztül a kulcsrajzokon át a tervezésig. Ma már ő kelti életre a karaktereket, amiket a világon milliók kötnek a Red Bullhoz.
Fázisrajz? Kulcsrajz?
Kézzel animációt készíteni nem egy egyszerű folyamat. Először elkészül a forgatókönyv, a sztori. Ezt a Kastner ügynökség készíti a Red Bull nemzetközi csapatával, és adja le, mint megrendelés a stúdió felé. Ez, a formátumában egy képregényre hasonlító storyboard tartalmazza a fő vizuális elemeket, vizuális poénokat, mellé érkezik még egy német nyelvű hangsáv is, valamint egy leirat, fordítással.
Ezután a művészeti vezető megtervezi a karaktereket, ez a figuraterv. Amit miután a Red Bull elfogadott a storyboard szerint továbbfejleszt a stúdió kulcsrajzokká, ezt nevezik mozgatásnak. A kulcsrajzok az animáció főbb pillanatait jelenítik meg, ennek a száma történetenként eltérhet. A kulcsrajzokat átpörgetve már kirajzolódik a történet, de még egy durva textúrájú, akadozós animáció formájában.
Figuratervek, kulcsrajzok, mozgások: Galamb (1998), Shakespeare (2009), Evolúció (2010) és Marionett (2014) (11 kép)
Ekkor jönnek képbe a fázisrajzolók, akik összekötik a kulcsrajzokat és képkockáról képkockára befejezik a filmet, figyelve arra, hogy a megkapott német hangsáv alapján a karakterek szája hangról hangra lekövesse a felmondott szöveget. Ebben nagy segítség, ha már a figuratervben elő vannak készítve a helyzethez illő arcok, hangok, gesztusok.
A fázisolt animáció végül képkockánként egy fekete csőtollal kihúzásra kerül, majd következik a kifestés. Sem a kihúzásra sem a kifestésre nincsen megfelelő minőségű digitális megoldás, így kézzel készülnek el ezek a folyamatok is. A digitalizáció egyedül abban jelent könnyebbséget, hogy a nem mozgó elemeket, testrészeket, az előteret és a hátteret ma már külön rétegen rajzolják meg, majd helyezik egymásra.
„Egy másodpercnyi film 12 darab megrajzolt és kifestett képkockából áll, egy tizenöt másodperces animáció elkészítése nagyjából három hónapos folyamat.
– meséli Éva – Egymástól egy-két hetes csúsztatásban tudunk indítani projekteket, párhuzamosan maximum három darabot. Ebben nincs benne az, amikor a Red Bull visszaküld valamit javításra.”
„Nagyon sok időt töltünk a karaktereinkkel – meséli Monyó. – Ez már-már személyes közelség. Miközben karaktert tervezek, én már pörgetem a filmet a fejemben, próbálok azonosulni, mozgatom, elképzelem, hogy hogyan keltem életre. Kell hozzá egy színészi játék is belül, amin keresztül az ember beleképzeli magát abba a figurába. Ezért is kényelmetlen érzés, amikor nem tudunk lezárni egy filmet: az első frissesség kezd eltűnni, a karakter pedig sztori nélkül marad.”
Bezzeg régen
„Sokat változtak a megrendelői igények is. Személyesen nekem az is nagyon-nagyon nehéz, hogy most már nem lehet belevinni azokat a gegeket, apró hibákat, vizuális poénokat a karakterekbe, amiket régen még lehetett. Vagy jogvédett, vagy úgy érzi a megrendelő, hogy a célközönség nem vevő rá” – tűnődik el Monyó.
„Nagyon sok dologból már nem lehet viccet csinálni, amiből régen lehetett, meg jókat röhögtek rajta, most beperlik a céget” – summázza a helyzetet Éva. „Ezt tudomásul kell venni, és ki kell hagyni. Pedig néha tényleg adja magát egy-egy vizuális poén. De nyilván, magyarként nekünk sokszor nem vicces, ami másoknak igen és fordítva, ezt nemzet válogatja, nekünk nem dolgunk felülbírálni.”
„Régebben egy női figurának megvoltak az adottságai, de mellette egy hatalmas orra volt, és két akkora kapafoga, hogy hihetetlen, és mégis milyen szerethető történet volt” – vág közbe nevetve Bözsi – „Most Pamela Andersonra van igény, kis mellekkel.”
Férfi karakterekkel még valamennyit lehet viccelni, de nőkkel már egyáltalán nem. Mint kiderült, a mell középső „V” vonalát sem divatos már ábrázolni a női szereplőknél, ahogyan érdemes kerülni a dekoltázst és a nagyobb szépséghibáikat is.
A karakterek egyre emberszerűbben kerülnek megrajzolásra, a test-fej arány is egyre jobban közelít az emberihez. A karakterek formavilágán túl a vonalvezetésben egy konszolidáltabb irányt kellett keresnie a stúdiónak, ami módosított a régi grafikai stíluson.
Egy régi reklám angliai adaptációján is dolgozik épp a csapat. A biciklis főszereplő karakterében a korszellem változása szépen nyomon követhető: kisebb orr, kisebb fül, kisebb száj, rövidebb nyak és egy bukósisak a tíz év egyenlege.
De nem csak a közönség változik, az alapanyag is. Az analóg animáció eltűnésének szomorú következménye ez, ma már a legtöbb kézi animáció is digitális felületen készül. Bözsi summázta a helyzetet – „nézzük a papírt: nagyon drága, vállalhatatlan a minősége. Festék: csináltunk egy filmet, ami négy hónap múlva került kifestésre, az elején kikevertem színt, elfogadták a színes látványtervet, négy hónap elteltével leülök, szépen megnézem és már egyáltalán nem hasonlít arra, amit akkor kikevertem, kezdem hát elölről.”
„A csőtollak is nagyon rossz minőségűek lettek, a mechanikus ceruzák is. Amit 30 évvel ezelőtt kaptak a kollégák, azzal a ceruzával még most is tudnak rajzolni, amit én két évvel, vagy pár hónappal ezelőtt vettem, már nem működik” – panaszkodik Éva. – „Most a legtöbben már nem is csőtollat használnak, hanem ezeket a patronos, újratölthető tűfilc-szerűségeket, de annak meg egy baja van, hogy nem fekete, hiába van az ráírva. Beszkenneljük: szürke. Arról nem is beszélve, hogy ahogy húzod a papíron, bár nem látod szabad szemmel, de beszkennelve igen, ahogy szétfut a papírban a tinta. Pedig mi mindenből a csúcsminőséget vesszük.”
A körülmények változnak, az üzenet nem
Amennyire sok probléma merül fel egy ilyen, autonóm művészeket tömörítő manufaktúra életében, legalább akkora sikereket is ért el a pécsi csapat. A stúdió már nem csak német és európai piacra, de a világ minden pontjára készít Red Bull reklámokat. A meglévő reklámokat új piacokra, új bőrszínű karakterekkel rajzolják újra, a slágernek számító focis reklámokat egyre több nemzeti mezzel és aktuális sztárral készítik el, de már helyi poénokkal működő kelet-ázsiai és afrikai animációk is készülnek a Kastner Kartoonnál.
A felfutó kereslet miatt az évek óta együtt dolgozó, 12 fős rajzolócsapat folyamatos bővülésben van, jelenleg 16-an állnak a stúdió alkalmazásában, gyakornoki program indításán is gondolkodnak.
„A Kastner ügynökség budapesti csapata az egyesüléssel a mindennapi feladatok menedzselése mellett a fejlődésében, skálázásban is szeretné segíteni a pécsieket, hogy a megnövekedett kereslet semmiképpen ne ragadjon meg az érdeklődés szintjén” – Tóth Andreával, a Kastner magyarországi kreatív igazgatójával a II. János Pál pápa térre néző Kastner Kommunity kávézóban és coworking irodában beszélgettem az együttműködés jövőjéről.
„Az egyedisége miatt esett a döntés a magyar animációra. Nem tudsz még egy olyan márkát mondani, aki 35 éven keresztül egy stílussal, egy üzenettel építené a televíziós kommunikációját. Ehhez a konzisztenciához erős alapok kellenek, ez a pécsi csapat.”
Andrea a technika és a stílus változásáról a pécsi csapathoz hasonlóan, leíróan beszélt. „Változik a közönség, ekkora időtávon ez természetes. Erre több, egyre különbözőbb emberek látják a Kastner Kartoon reklámait, ahhoz, hogy világszerte sikeresek legyünk haladni kell a korral.”
A kevésbé karikaturisztikus, a csökkenő orrméret, az emberszerűbb, részletes rajz működik. Hiába tűnik egy 15 másodperces videó rövidnek, a TikTok világában ez egy teljesen átlagos videós anyag, aminek nem csak történetében, de vizuális komplexitásában is erősnek kell lennie, több háttérelemet, több apró mozgást kell tartalmaznia.
Ettől még a Hernádi inspirálta karakterekről első blikkre megmondja a néző, hogy azok melyik szlogenre futnak ki, melyik energiaitalt promotálják.