A nemzetbiztonság kulcsa az oktatás. Nem akarnak a legszegényebb EU-tagállam lenni, közben jövőképet kell adniuk a háborúba belefásuló ukrán népnek. Az újjáépítés elveit lefektették, már dolgoznak is rajta – különben elvesztik a háborút. Vezető ukrán közgazdászokat kérdeztünk Kijevben arról, hogyan nézne ki a háború utáni Ukrajna.
A főváros nyugati részén lévő Kyiv School of Economics (KSE) elnöke, egyben Ukrajna volt gazdaságfejlesztési, kereskedelmi és mezőgazdasági minisztere, Timofij Milovanov rendhagyó bejárást tart nekem az egyetem épületében. Más országok egyetemi vezetői talán a modernül felszerelt termeket vagy panorámát mutatnák meg a legbüszkébben. Bár a KSE-n egyikből sincs hiány, mégis az épület új gigakazánjánál, a három, újonnan beszerzett generátornál és a háromszáz diák befogadására alkalmas, tantermeket is rejtő óvóhelyen időzünk a legtöbbet.
Lakóépületek 56 milliárd, infrastruktúra 37 milliárd, ipar és üzleti szektor 11 milliárd, oktatás 10, energia 9 milliárd, mezőgazdaság 9 milliárd dollár, sorolja Milovanov, hogy 2023 szeptemberéig mekkora károkat okoztak az oroszok a különböző szektorokban. A KSE adatai alapján az Ukrajnát ért veszteségek meghaladják a 151 milliárd dollárt. Szeptemberig több mint 167 ezer épületet, 18 repteret, közel 350 hidat és 25 ezer kilométernyi autóutat semmisítettek vagy rongáltak meg az oroszok.* Az UNESCO legfrissebb adatai alapján 337 kulturális helyet és közel 3800 iskolát is kár ért –
ez nagyságrendileg olyan, mintha Magyarországon az összes általános iskolát és mellette még a gimnáziumok felét rakétatámadás érte volna.
Ami Ukrajna számára evidens
2024 minden idők legsűrűbb választási éve lesz, nem meglepő, hogy egyre inkább politikai játszmák fókuszpontjává válik Ukrajna nyugati támogatása is. A bizonytalanságok már az elmúlt hónapokban elkezdődtek: az Egyesült Államok 61 milliárd dolláros katonai támogatása kongresszusi jóváhagyásra vár, a rendelkezésre álló keret pedig már 2023 végén kiürült. Az Európai Uniótól érkező támogatás a magyar kormány decemberi vétója miatt fagyott be – az 50 milliárd eurós segélycsomag a következő négy évben egészítené ki az ukrán költségvetést.
Bár EU-s források szerint Orbán álláspontja enyhülhet, az EU pedig a magyarországi pénzcsapok elzárásának felvetése mellett már kidolgozta a húszmilliárd euróról szóló B tervét arra az esetre, ha mégsem, az uniós és az amerikai eset is jól mutatja, mekkora késések tudnak összejönni, ha a politikai csatározások úgy kívánják. Hogy a támogatások milyen mértékben visszaestek, jól tükrözik a Kiel Világgazdasági Intézet adatai is.
Pedig Ukrajnának nem csak katonai célból lenne égető szüksége támogatásra. Az ország újjáépítése és modernizálása sem valósulhat meg külső segítség nélkül. Nyugatabbról nézve meglepőnek tűnhet, hogy egy háborúban lévő ország már a harcok vége előtt belefogna az újjáépítésbe.
Az ukránok számára viszont a kérdés olyannyira evidens, hogy már a két évvel ezelőtti orosz lerohanás utáni első hónapokban lefektették az alapelveket.
A kijevi Unit innovációs park egyik épülete / Fotó: Bánáti Anna
Militarizált gazdaság
„Ukrajna fenyegetettsége addig nem fog eltűnni, amíg Oroszországnak birodalmi ambíciói vannak. A háború utáni időszakra is igaz lesz, hogy bármikor jöhet újabb támadás, Ukrajnának pedig készen kell állnia arra, hogy megvédje magát” – mondja az egyetemen Milovanov. A volt miniszter szerint Ukrajnának egy rugalmas, a háborúnak ellenálló, militarizált gazdaságot kell építenie, ami képes arra, hogy elegendő mennyiségben állítson elő katonai és védelmi felszerelést, és szükség esetén elég embert tudjon mozgósítani anélkül, hogy a gazdaság összeomlana.
„Integrálnunk kell a fenyegetettséget a gazdaságunkba, és az építkezést már most el kell kezdenünk.
Ez egy nagyon másfajta újjáépítést jelent, például óvóhelyek létrehozását az újonnan felhúzott épületekben. Nem azt építjük vissza, ami volt: egy új gazdaságot építünk, ami ellenáll a háborús kísérleteknek.”
„Minden háborúra igaz, hogy lehetőséget teremt egy nagy technológiai váltásra, mert a harcokban megsemmisül a régi ipar és infrastruktúra – mondja Valerij Pekar egykori miniszteri tanácsadó, az ukrajnai reformokon dolgozó Új ország szakértői platform társalapítója. – A cél az, hogy EU-sztenderdeknek megfelelően fenntarthatóbb, kevesebb szennyezéssel járó, posztindusztriális módon hozzuk helyre az országot.”
A helyreállítás alapelvei
A 2022. júliusi luganói Ukrajna Helyreállítása Konferencián (Ukraine Recovery Conference, URC) negyvenegy ország (köztük Magyarország), valamint az Európa Tanács, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD), az Európai Bizottság, az Európai Beruházási Bank (EIB) képviseltették magukat. A résztvevők hét alapelvben egyeztek meg a helyreállítás kapcsán:
- Partnerség: a helyreállítási folyamatot Ukrajna irányítja, és nemzetközi partnereivel közösen hajtja végre.
- Reform-orientáltság: a helyreállítási folyamatnak hozzá kell járulnia Ukrajna reformtörekvéseinek felgyorsításához és elmélyítéséhez.
- Átláthatóság, elszámoltathatóság és jogállamiság: a folyamatnak átláthatónak és elszámoltathatónak kell lennie, szisztematikusan meg kell erősíteni a jogállamiságot és felszámolni a korrupciót.
- Demokratikus részvétel: a folyamat legyen demokratikus alapokon nyugvó, és terjedjen ki az egész társadalomra (beleértve az országból elmenekülteket és a hazatérőket is).
- Az érdekelt felek bevonása: a folyamatnak elő kell segítenie a nemzeti és nemzetközi szereplők közötti együttműködést, beleértve a magánszektort, a civil társadalmat, a tudományos életet és az önkormányzatokat.
- Nemek közötti egyenlőség és befogadás: a helyreállítási folyamat legyen átfogó, biztosítsa a nemek közti egyenlőséget, az emberi jogok tiszteletben tartását, a társadalom egyetlen szelete se maradjon le.
- Fenntarthatóság: Ukrajnát fenntartható módon kell újjáépíteni, összhangban Fenntartható Fejlődési Keretrendszer 2030-ban és a Párizsi Megállapodásban foglaltakkal.
Az URC egy évvel későbbi, Londonban megrendezett konferenciája már arra is kitér, hogy az erőfeszítéseket fel kell gyorsítani Ukrajna korai helyreállítása érdekében, azaz az újjáépítést minél előbb el kell kezdeni.
Tanterem a Kyiv School of Economics óvóhelyén / Fotó: Bánáti Anna
Probléma lehet a humán tőke hiánya
Ukrajna nem várna a háború végéig – hogy miért nem, annak okait Pekar hosszú percekig sorolja. Egyrészt építkezés, elsősorban az infrastrukturális károk helyreállítása nélkül a háború sem nyerhető meg, érvel.
„Nem halogathatjuk az energiaszektor fejlesztését vagy mondjuk a hidak újjáépítését, mert szükségünk van rájuk a győzelemhez.”
Fontos szempont az is, hogy továbbra is tízmilliók élnek Ukrajnában, az ő életminőségük szempontjából sem mindegy, mikor kezdődik el a munka – egy múzeum újjáépítését lehet halasztani, de a kórházak vagy utak helyreállítását már kevésbé.
Lényeges az is, hogy a háborúban kiégett ukrán társadalomnak legyen egy jövőképe – és annak a több mint hatmillió embernek is, akik elmenekültek az országból. „Minden egyes külföldön töltött évvel csökken az esélye, hogy ezek az emberek hazatérnek – mondja Pekar. – A felmérések azt egyelőre mutatják, hogy a többség visszajönne, de a valóságban ez rengeteg faktortól függ.” A külföldön élőknek már most be kell bizonyítani, hogy Ukrajnában is jó élet vár rájuk: fejlett infrastruktúra, iskolák, kórházak, helyreállított gazdaság, munkalehetőségek, és persze biztonság.
Pekar megemlíti azt a szempontot is, hogy nem lehet előre tudni, mennyi ideje lesz Ukrajnának arra, hogy kihasználja a kényszer szülte lehetőséget – példának a Szovjetunió bukását hozza, amit Lengyelország és Magyarország sokkal felkészültebben várt, mint Ukrajna vagy épp Szlovákia. „Készen kell állnunk, amikor eljön a pillanat.”
Már csak azért is, mert a közgazdász szerint a humán tőke hiánya lehet majd a háború utáni Ukrajna legnagyobb problémája. Főleg akkor, ha férfiak is tömegesen csatlakoznak a külföldre menekült családjaikhoz.
Ha Ukrajna csak a háborúra koncentrál, a gazdaság elpusztul
Andrij Dligach, a Center for Economic Recovery nevű ukrán think tank alapítója, az ukrán kormány tanácsadója elsősorban a gazdaság törékenységét emeli ki: ha Ukrajna csak a háborúra koncentrál, a gazdaság elpusztul.
„Túl akarunk élni, tehát már most el kell kezdeni a munkát. Ha egy visszaépített erőművet vagy hidat újra orosz találat ér, akkor újra felépítjük őket. Ezt már számtalan alkalommal megcsináltuk: Zsitomirban, Harkivban, más régiókban. Muszáj, hogy működő gazdaságunk legyen, mert nem lehetünk biztosak abban, hogy az EU majd minden kiadásunkat állja. Van egy nagy lyuk a költségvetésben, amit magunknak kell fedezni. Azaz erősebb gazdaság kell, amihez el kell kezdeni újjáépíteni az infrastruktúrát.” Mint mondja,
a túléléshez jelenleg legalább 70 milliárd dollárra van szüksége Ukrajnának évente.
Dligach úgy látja, két fő akadálya lehet a modernizációnak. Az egyik, hogy a kormány egy része annak mentén gondolkozik, hogyan mentse meg az országot Oroszországtól, kisebb a fókusz a gazdaságon. A másik probléma, hogy sokan, így a nyugati partnerek sem értik az ukrán korrupció gyökereit.
Ukrajnában a régimódi, szovjet típusú adórendszer miatt magasak az adók, ezért a vállalkozások szeretnek „megegyezni” az adóhivatalnokokkal, mondja. „Létrejött egy párhuzamos gazdaság a hivatalos mellett. Egy mód van a korrupció legyőzésére: a gazdasági reformok. Liberalizálni és deregulálni kell az adórendszerünket, már most, a háború alatt. Ezt már az EU-csatlakozás előtt meg kell tennünk, mert az integráció még több szabályozást és bürokráciát fog jelenteni. Ha több gazdasági szabadságot adunk, megvédjük a vállalkozókat és a befektetőket, és magunktól leszünk erősebbek, azaz kevesebb befektetésre és támogatásra lesz szükségünk az EU-tól. És ami a legfontosabb: értelmetlenné tesszük a korrupt viselkedést.”
Fizessenek az oroszok?
Elméletben akár Oroszország is fizethetné a modernizációt. Az Európai Unióban több mint 350 milliárd eurónyi orosz vagyon összpontosul, az Egyesült Államokban további 120 milliárd. Egyelőre nincs politikai megoldás arra, mi legyen ezekkel a vagyonelemekkel, de a kettő együtt elég lehet az ország modernizációjára a következő tíz évre, mondja Dligach.
Az orosz „kifizetéssel” kapcsolatban nemrég Julia Szviridenko ukrán gazdasági miniszter is nyilatkozott a The Kyiv Independentnek. Szviridenko arról beszélt, Ukrajna számít a befagyasztott orosz állami vagyontárgyakra, de ehhez erős és egységes lépésre lenne szükség a szövetségesek részéről. Az Egyesült Államok, az Európai Unió és Ukrajna már régóta tárgyal arról, hogy hogyan lehetne ezeket a pénzeket legális úton Ukrajna újjáépítésére juttatni, de a transzfer aligha történik meg egyhamar.
Az oktatás a nemzetbiztonság egyik kulcsa
Az első számú prioritás Pekar szerint az infrastrukturális károk helyreállítása, ezt követi a hatékonyabb, zöldebb és biztonságosabb energiaellátás kiépítése, a helyi közösségek életében fontos szerepet játszó szervezetek (például iskolák) fejlesztése, illetve – biztonsági és mezőgazdasági okokból – a mielőbbi aknamentesítés.
Milovanov az áramellátás helyreállítását és a kahovkai vízerőmű helyreállítását jelöli meg a legfontosabb rövid távú intézkedésként.
„Az áramellátás kérdése kulcskérdés. Ha az rendben van, mi is rendben leszünk. Ha nincs, megfagyunk.”
Dligach szintén úgy látja, hogy az első lépés az infrastruktúra, a logisztika, az energiaellátás és a mintegy 200 ezer lebombázott épület gyors helyreállítása, ez nagyjából 14–17 milliárd euróba kerülne. „Fontos emellett, hogy Ukrajna ne csak formális, de mély társadalmi és gazdasági reformokat hajtson végre, például a bírósági, a nyugdíj- és az adórendszerben” – mondja.
A reformok mélysége már csak az EU-csatlakozás miatt sem mellékes. Az integráció kapcsán Dligach nem optimista: úgy gondolja, Ukrajna még nem áll készen a csatlakozásra, több reformra lenne szükség. Nem hisz a gyorsított eljárásban sem. „Nem az a stratégiánk, hogy mi legyünk az unió legszegényebb országa, nem szeretnénk az EU-s büdzsé célpontja lenni.
Ukrajna számára lényegesebbek a csatlakozás okai, mint maga a végeredmény.”
A kijevi Szent András-templom / Fotó: Bánáti Anna
A közgazdász szerint Ukrajna lehet Európa következő nagy dobása, hasonlóan a kilencvenes években a kelet-európai és balti államokhoz. Úgy látja, Ukrajna rengeteg érdekes dolgot kínálhat Európának.
„Nem csak az ukrán munkaerőre gondolok – bár Lengyelországban hárommilliárd euró adóbevétel érkezik ukránoktól és ukrán cégektől. De mellette van jó minőségű talajunk, erős mezőgazdaságunk, erős IT-szektorunk, van gázunk, olajunk, atomenergiánk, rengeteg kapacitás nap- és szélerőművekre. Mi lehetünk Európa és a Közel-Kelet új energetikai központja. Mi lehetünk az élelmiszerbiztonsági zóna Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emirátusok számára. És a miénk lehet a világ egyik legnagyobb és legmodernebb hadserege. Mi lehetünk Európa pajzsa, kiberháborúkban és fizikai háborúkban egyaránt.” Dligach szerint Európa minderre még nem áll készen, egyelőre a problémás unokaöcsként tekint Ukrajnára – de ha felismeri a lehetőségeket, az win-win szituáció lehet mindenkinek.
A hosszú távú helyreállítás kapcsán többféle forgatókönyve is létezik. Milovanov leginkább az oktatás szerepét hangsúlyozza.
„Háborús időkben az oktatás ritkán prioritás, pedig annak kéne lennie, mert a nemzetbiztonság az egyik kulcsa.
Rengeteg humán tőke kell majd ahhoz, hogy újjáépítsük, modernizáljuk az országot. Szükségünk lesz mérnökökre, katonai szakértőkre, vezetőkre, tanult emberekre, akik előremozdítják a demokráciát, projektmenedzserekre, várostervezőkre, pszichológusokra. És olyanokra is, akik emlékezettudományt tanulnak, hogy emlékezzünk arra, ami történt velünk.”
*A KSE adatai 2023 őszén frissültek utoljára, a károk mértéke azóta a cikkben szereplő adatoknál magasabb.
