Befutott egy ikonikus széria legfrissebb epizódja, szerencsére nem csak a retró szerelmeseinek. Íme a Prince of Persia: The Lost Crown.
A negyven pluszos magyarországi népesség korai videójáték élményei között jó eséllyel ott figyel a Last Ninja, a Pac-Man és a Super Mario mellett a Prince of Persia is, amely a rendszerváltás környékének egyik legendás, és rettenet népszerű darabjává vált.
Nem csoda, hiszen a grafikája a maga idejében bombajónak számított, a faék egyszerűségű játékmenettel mindenki elboldogult, pakoltak mögé sztorit, valamint rengeteg beletett idő és energia árán ugyan, de végig is lehetett tolni.
Nem csak nálunk hasított a szerelmét hajkurászó, átvert Perzsa Herceg, hanem az egész világot meghódította, így nem csoda, hogy érkeztek a folytatások, és idővel csinos kis franchise épült a karakter köré.
De 2010-re megkopott a varázs, és a meglehetősen megfáradt, csalódást okozó utolsó rész után úgy tűnt, hogy a Herceg visszavonul, hogy a főnemesek nyugodt, gondtalan életét élje.
A jogokat birtokló Ubisoft vezetése azonban nem így gondolta. Szűk másfél évtizeddel később, 2024 elején előrángatták a nyugdíjból, hogy újra harcba küldjék a gamerek pénztárcájáért vívott háborúban.
Vissza a gyökerekhez
Így született meg a Prince of Persia: The Lost Crown, amelynél az első pillantásra látszik, hogy a készítők az alapokhoz, konkrétan egészen a legelső epizódig nyúltak vissza. Elengedték a szuperlátványos, effektekkel durván megtámogatott 3D-s környezetet, és visszatértek a tradicionális kétdimenziós nézethez. Azaz egy ízig-vérig ügyességi platformjátékról van szó, ahol a karakterrel jobbra-balra kell mászkálni, fel-le ugrálni, hogy átjusson egyik helyszínről a másikra.
Az évtizedek alatt megváltozott a hercegi udvar.
Természetesen a pályákat megszórták rejtvényekkel, csapdákkal és ellenfelekkel is. Emellett akad egy felvehető, gyűjthető tárgy, ilyen-olyan feladat szóval azért nem egysíkú a dolog, igaz sokoldalúságban, változatosságban a The Lost Crown egy nyílt világú kaland vagy akcióprogrammal nem veheti fel a küzdelmet.
Az élet csupa harc
A harc ezúttal központi szerepet kapott, és a harcrendszer az, ami a nagy újdonságot jelenti. A Street Fighterből vagy Mortal Kombatból ismert szisztémát emelték át. Azaz rengeteg a különféle ütés, rúgás, csapás, mozgás, és a kombók sem hiányoznak. Azaz a gombok megfelelő sorrendben történő megnyomása speciális nagy erejű támadásokat eredményez, illetve exponenciálisan növekszik a sebzés is.
A harc központi részét képezi a játéknak.
Magyarán sok gyakorlással még a korábban nehézséget okozó ellenségeket is legyőzhetjük. Abból egyébként rengeteg van, ráadásul újjá is élednek, ahogy átmegyünk a következő képernyőre, ami borzalmasan idegesítő és illúzióromboló.
A játék nagy részében bunyózni fogunk, úgyhogy nem túlzás azt állítani, hogy utcai harcost csináltak a Hercegből.
Hogy ez jó-e vagy sem, az ízlés dolga, engem egy idő után már fárasztott a monoton kaszabolás, úgyhogy ahol lehetett, inkább átugráltam, megkerültem a gonoszokat, de erre azért nincs túl sokszor lehetőség. Az újabb Prince of Persia játékoknak visszatérő eleme volt az idővel való játszadozás (visszapörgetés, gyorsítás, megállítás, ugrálás stb.), és ezt itt sem engedték el szerencsére. Ez ugyanis remek kis színesítő elem, ami izgalmasabbá, érdekesebbé teszi a kalandokat.
A látványvilág az animációs filmeket idézi.
Természetesen a manapság kihagyhatatlan szerepjáték elemek sem hiányoznak, szóval nekünk kell kiválasztani, hogy melyik tulajdonságot akarjuk fejleszteni, és így azért valamilyen szinten személyre szabható a karakter. Emellett gyűjtögetni kell a felszerelést, a virtuális pénzt, amiből lehet-vásárolni mindenfélét, ami megkönnyíti a dolgunkat.
Körítés
A Prince of Persia: The Lost Crown továbbra is középkorias hangulatú fantasy környezetben játszódik, a misztikus keleten. A népek kardokkal, bárdokkal mennek a mosdóba is, és a mágia olyan hétköznapi, mint manapság az elektromosság. Ezúttal is egy jövendőbeli herceget, a legendás perzsa Halhatatlanok egyikét irányítjuk, aki a kezeink között formálódik legyőzhetetlen harcossá.
Az új Prince of Persia hangulatos darab lett.
Egy játékot remekül fel tud dobni a jó háttértörténet, az érdekes karakterek, és persze a humor.
Na ebből itt semmit sem kapunk, hiszen a sztori iszonyat gyenge, banális, a szereplők egydimenziósak és borzasztóan komolyan veszi magát mindenki sajnos.
Ez esetben erősen érződik, hogy a játékokat az olyan nagy, professzionális kiadók, mint az Ubisoft, futószalagon termelik, és az igazi finomságokra egyszerűen már nem jut elég idő és kreatív energia.
Irányítás, látvány, hangulat
A kezelés nagyon felhasználóbarát: kontrollerrel és klaviatúrával is remek. A tanító részt sem spórolták ki, és így a vezérlésbe hamar bele lehet jönni. A program magyarul nem kommunikál, de nyelvismeret hiányában is lehet vele boldogulni.
A kicsit képregényszerű, stilizált grafika részletességére nem lehet panasz, hiszen akár a 4K opció is beállítható. A mozgások visszaadása remek, az animációk szépek, de ezt a világ legszebb játékénak nevezni nem túlzás lenne, hanem egy csúnya, nagy, kövér hazugság. A látvány karakteres, a hangok, zajok, aláfestő zenék is rendben vannak és mindent összevetve a hangulat rendben van.
Megéri az új Prince of Persia? Hááát…
A francia kiadó egyértelműen a nosztalgiafaktorra ment rá az új Prince of Persia játékkal, amivel önmagában nem is lenne sok probléma.
Viszont sok ötletet sajnos nem tettek bele, alapvetően egy korrekt, de nem túlságosan kiemelkedő ügyességi platformjátékról van szó, amit Street Fighter/Mortal Kombat elemekkel próbáltak feldobni.
A végeredmény egy picit unalmas lett, én egyáltalán nem éreztem a késztetést, hogy mindenáron végigtoljam, nemhogy teljesen ki is maxoljam. Viszont tény, hogy nem vagyok a stílus ájult rajongója, szóval akinek a szívéhez közel állnak az ilyen típusú ugrálós-csúszkálós-harcolós-csapdázós programok, vagy csak fel akarja idézni fiatalságának arany napjait, az bátran tehet vele egy próbát.
Kicsit túlárazott, de aki bírja a stílust, szerette a régi epizódokat, az tehet vele egy próbát.
De azért érdemes a demóval kezdeni, mert 17 000 forintot kérnek el érte, és ez az összeg azért soknak tűnik érte. Ahhoz képest, hogy milyen szinten van a mai játékos mezőnyben, mennyire változatos, komplex és szórakoztató, ahhoz képest bizony kegyetlenül túl van árazva.
