Pszichológushoz járni nem olcsó buli. Budapesten nagyjából 15 ezer forintnál kezdődik egy alkalom, tapasztaltabb szakemberhez 20-25 ezer forint alatt már nem nagyon lehet bejutni. Ki engedhet meg magának ennyiért egy 50 perces beszélgetést? Hova tűnt az állami ellátás?
Cikksorozatunk előző részében a pszichológus piac kínálati oldalát, szereplőit és költségelemeit vettük sorra, hogy kiderítsük, miért kerül ennyibe egy alkalom. Most annak járunk utána, hogy ki engedheti ezt meg magának.
Az egészség nem közérdek?
Pszichológushoz az ember gyógyulni jár, nem kedvtelésből. Ahhoz, hogy megértsük a pszichológushoz-jutás problémáját, mint magánegészségügyi kérdés kell megközelítsük.
Az egészségügy privatizációja Magyarországon egy lassan már 35 éve tartó folyamat, ami 2010 óta, sok más szektor privatizációjához hasonlóan, jelentősen felgyorsult. A szociális ellátórendszer erodáltsága jól mérhető.
Az Európai Unióban a magyarok fizetnek saját zsebből egészségügyi ellátásért az egyik legtöbbet, a térségben pedig jócskán meghaladjuk a V4-országok átlagát.
– derül ki a Political Capital Nyílt és rejtett privatizáció az egészségügyben c. tanulmányából.
A rejtett privatizációs trend a pszichológiát relatíve korán, már 2007-től elérte, de mostanra egyértelművé vált, hogy a kétezres évek közepén végbemenő fordulat a jóléti állam leépítésében egy folyamat része, ami a mai napig tart.
Rejtett privatizáció
Nyílt privatizációnak nevezzük az állam tulajdonát képező vagyontárgy (pl. állami üzem) és / vagy kormányzati feladat (pl. behajtás) magánszektorba helyezését.
Rejtett privatizációnak hívjuk ezzel szemben azt a folyamatot, amikor az állam egy kormányzati feladatot tudatosan leépít (pl. alulfinanszíroz), és ennek pótlására helyzetbe hozza (akár jogi úton) a magánszektor egyes intézményeit.
Mind a nyílt, mind a rejtett privatizációban gyakran részt vesznek kormányközeli üzletemberek, hogy a piacinál magasabb hozamot, szaknyelven járadékot, realizálják.
Egyre nagyobb üzlet az egészség? A korábban főleg orvosok tulajdonában álló magánszektornak tőkére van szüksége ahhoz, hogy az állami ellátás hiátusai miatt megnövekedett igényeket kielégítse. A szakmai tulajdonosokat így fokozatosan felváltják a befektetők, a jövőben pedig vélhetően a biztosítótársaságok szerepe is nőni fog. Ez már akkor elindult, amikor a cafeteria részéve tették a betegbiztosítást, így a biztosítók direkt finanszírozóként jelentek meg az ellátórendszerben. Nem véletlen, hogy a kormányhoz közel álló befektetők nyomulnak a biztosítási szektorban. Ezen kívül a magánegészségügyben is egyre több milliárdos lát fantáziát, nem maradhatnak ki a feltőkésített kormányközeli szereplők sem. A piacon ugyanakkor több, a kormánytól független, szakmai alapon építkező játékos is nagyra tudott nőni az elmúlt években. A trend egyértelmű, nem is véletlen, hogy a kormány egyre erőteljesebben húzna határt a magán- és a közellátás között.
A pszichológiára is ez a sors vár? A pszichológia a legszemélyesebb gyógykezelés, alapja a bizalom, emellett nincs szüksége nagy értékű eszközökre és gyógyszerekre – a legnagyobb költségelem a képzés és az önismeret (erről az első részben írtunk). Éppen ezért valószínűleg maradni fog a fragmentált piac. Az MCC- és Mandiner-közeli Mindset Pszichológia, mint pszichoterápiás központ ugyan nagy szereplő, de a piac sajátosságai miatt nehéz elképzelni, hogy domináns szerepre törhetne.
Ez az ellátás minden formájára igaz? A magánszektor erősödése elsősorban a járóbeteg-ellátást érinti, a pszichológiára is igaz az általános trend. A fekvőbeteg-ellátásban még mindig jó esélyeink vannak tb-finanszírozott férőhelyet találni, ahogyan nem időigényes kezeléseket pl. pszichiátert is könnyebben találhatunk. Kérdés persze, hogy milyen időtávra és kezelésre.
Ha az államnak nem, neked megéri?
Tisztán gazdasági megfontolásból neked akkor éri meg pszichológushoz járni, ha rövidtávon bevételnövekedést vagy költségcsökkenést érsz el vele. Ez a felfogás kissé lélektelennek hathat, de amennyiben a havi 60-80 ezer forintos tétel, amit egy heti terápia jelent egy költséges függőség helyére lép vagy jobb minőségű munkát eredményez, egyértelmű a döntés.
Nehezebb helyzetben van az, aki magánéleti változást remél a folyamattól, például sikeres párkapcsolatot, egészséges testsúlyt vagy jobb szülő-gyerek viszonyt. Ez esetben jogosan merül fel a tb-támogatott kezelés, de erre a fenti folyamatok miatt nagyon kevés lehetőség adott.
Átlagosan három pszichoterápiás ülés jut egy emberre.
A Telex riportja az alulfinanszírozást konkrét példákon keresztül is megmutatja. Átlagosan 2500-3000 forint tb-támogatás jár egy 50 perces ülésre, aminek alapesetben a piaci ára 10-15 ezer forint lenne, így aki ilyen szolgáltatást nyújt, az nettó veszteséget termel.
A rendelők ezért jellemzően 10-15 percet foglalkoznak egy beteggel, hogy csökkentsék a költségeiket, majd a rendszerbe több olyan kezelést is felvisznek a beteg nevén, amit nem végeztek el, hogy többletfinanszírozást kapjanak.
Összehasonlításképp, Németországban egy betegre 150 óra pszichoterápiát fizet a társadalombiztosítás, piaci áron.
A magyar állam által üzemeltetett rendszer tehát fenntarthatatlan, kérdéses minőségű, és jellemzően az olcsóbb, gyógyszeres kezelés irányába tereli a betegeket. A magánellátásban ezzel szemben kiszámítható szolgáltatást kaphat az ember, kiszámítható áron. Mégis hosszú várólistákkal kell szembesülnie annak, aki pszichológust keres, hiába a magánozás.
Miért?
És baj, hogy van?
A várólistáknak több oka van:
- A pszichológusok nem emelnek árat, amikor tudnának, és nem tudnak, amikor kellene.
Inflációs időszakban, amikor indokolt lenne az emelés a páciensek reálbércsökkenése miatt nehezen tudják meglépni az amúgy is drága kezelés további emelését, amikor nincs inflációs környezet, egyszerűen nem merik. Pedig amíg van várólista, nyugodtan emelhetnének.
- Több kutatás is megerősíti, hogy a páciensek gyakran titkolják az elért eredményeiket a pszichológusuk előtt, ezért van, hogy sokkal több ideig járnak terápiába, mint az indokolt lenne.
- De vannak olyanok is, akiknek valóban több terápiára van szükségük és már hosszabb ideje járnak. Nekik a pszichológus olykor ad kedvezményes árat (vagy nekik nem emel) és mivel nem pörögnek ki egy-két éven belül „dugítják” a rendszert.
De ez számodra, mint páciens valóban probléma? Ha kint ragadsz a rendszerből vagy csak nagyon szeretnél valakihez bejutni, akkor természetesen probléma, de ha sikerült bejutnod, akkor ezek az okok emberségesebbé és elviselhetőbbé is teszik a magán ellátást.
Nem tudod kifizetni az emelt árat? Félsz, hogy nem fogad többet a pszichológusod? Ha nem fér bele az emelt ár, még hónapokig jó eséllyel nem leszel elküldve, nem fog lecserélni egy többet fizető kliensre, aki szívesen járna a te időpontodban.
Félsz, hogy rajtad vagy a családtagodon „élősködik” a terapeuta? Ha bizonytalan vagy abban, hogy valóban neked vagy a családtagodnak kell-e terápia, vagy attól félsz, hogy a pszichológusod csak a pénzedet szeretné elrakni anélkül, hogy segítene, akkor megnyugodhatsz: amint felállsz, jön helyetted ugyanarra az időpontodra valaki más.
Konklúzió? Nincs.
A magyar állam kimondatlanul, de trendszerűen privatizálja az egészségügy intézményeit. A privatizált járóbeteg-ellátás területei között közel elsőként kapott helyet a pszichológia és pszichiátria. Manapság pszichológushoz járni annyit jelent, mint magánpraxisba járni, az állami intézmények döcögnek, bár gyógyszeres kezelést, fekvőbeteg- vagy speciális ellátást (pl. addiktológia vagy zárt osztály) még nyújtanak.
A magánkezelés drága, havonta 80-90 ezer forintra is rúghat, mégis azt látjuk, hogy a bejutást többhavi, vagy akár éves várakozás is megelőzheti.
Annak pedig, aki időpont vagy pénz híján mégsem jut be, marad a 10 perc beszélgetés és a vényes nyugtató.
Egy szétszakadó ország története ez.
A pszichológus-piacról készül cikksorozatunk második része. Az első részt itt, az újévi szorongás csökkentéséről készült cikkünket itt, Tapasztó Orsival készült interjúnkat pedig itt tudod elolvasni.
A cikk tartalma kizárólag tájékoztató jellegű, célja a pszichológusok piacának feltérképezése, nem helyettesíti a szakszerű orvosi tanácsadást, diagnózist vagy kezelést.
