Kíváncsiak voltunk arra, hogy a Forbes Magyar100 listán szereplő vállalkozásokat milyen fokú tudatosság jellemzi a védjegyekkel összefüggésben. Az eredmények azt mutatják, hogy a lista második felében már komoly hiányosságokra lehet bukkanni – írja ügyvéd vendégszerzőnk.
Egy előadásra történő felkészülés során kollégáimmal nemrég utánanéztük a legrégebbi magyar védjegyeknek: míg a legkorábbi magyar nemzeti védjegy a Panadol GmbH „Odol” védjegye (1895), addig az „Apenta” a legrégebbi olyan oltalom alatt álló magyar nemzeti védjegy, amelyet magyar cég jelentett be lajstromozásra. Ez utóbbi arról tanúskodik, hogy a bejelentő Vízkutató és Fúró Vállalat már 1899-ben (!) fontosnak tartotta, hogy olyan jogi oltalmat szerezzen, amely biztosítani képes, hogy Magyarországon kizárólag e társaság forgalmazhasson „Apenta” megjelölés alatt „budai természetes keserűvíz” árut. A vállalat döntésének helyességét mutatja, hogy csaknem 125 évvel később, ma is találkozhatunk a boltok polcain az „Apenta” védjeggyel.
Miért kell védjegy?
A védjegy kizárólagosságot biztosít a védjegyjogosult számára adott megjelölés adott árukkal, illetve szolgáltatásokkal összefüggésben adott földrajzi területen történő használatára. Azaz a védjegyjogosult bírósághoz fordulhat azzal szemben, aki a védjeggyel azonos vagy azzal összetéveszthető megjelölést használ. A védjegy a vállalati goodwillt testesíti meg, és ezáltal vagyoni értékkel bír.
Ebből következik, hogy a cégérték meghatározása során is jelentőséghez jutnak az olyan szellemi tulajdon körébe tartozó jogi oltalmak, mint a szabadalmak és védjegyek. Habár mostanában leginkább a startupok felvásárlási értékénél szokás jelentőséget tulajdonítani a jogi oltalmak számának és jellegének, tapasztalataink szerint előbb vagy utóbb valamennyi cég életében eljön az a pont, amikor akarva-akaratlanul előtérbe kerülnek a szellemi tulajdonnal – leggyakrabban a védjegyekkel – kapcsolatos kérdések.
Mi a helyzet a Forbes-listával?
A Forbes legértékesebb magyar tulajdonban lévő cégek listájával, a Magyar100-zal kapcsolatban
- egyrészt annak néztünk utána, hogy a listán szereplő cégek közül mennyi rendelkezik Magyarországra kiterjedő, magyar nemzeti védjegyoltalommal,
- másrészt annak, hogy ugyanez az arány hogy alakul a külföldi oltalmak esetében (itt az európai uniós és az ún. nemzetközi védjegyoltalmakat tekintettük át, nem vizsgáltuk a kevésbé gyakori külföldi nemzeti oltalmakat).
Mivel a nagy képre voltunk kíváncsiak, az adott cég bármely brandjét oltalmazó védjegyet, cégcsoportok esetén az csoportba tartozó bármely cég részére lajstromozott bármely védjegyet figyelembe vettünk.
Kellemes meglepetést okozott, hogy a százas lista első felében szereplő cégek közül mindössze egy cégnél nem találtunk se magyar, se külföldi védjegyet.
Ugyanakkor ez a szám a második 50 cég esetében már 14 volt, tehát a lista második felén a cégek több mint egynegyede nem rendelkezik semmilyen védjegyoltalommal.
Ezzel szemben a listán szereplő vállalkozások kevesebb mint fele (49) rendelkezik külföldi védjeggyel, holott e cégek túlnyomó többsége külföldön is aktív. Egy európai uniós védjegy potom pénzért 27 országra kiterjedő oltalmat biztosít. Lehet persze azt mondani, hogy egy kizárólag a magyar piacon aktív építőipari társaságnak mi szüksége lenne külföldi védjegyoltalomra, de van itt a listán olyan élelmiszeripari cég is, amely árbevételének 40 százaléka külföldről származik, mégsincs egyetlen külföldi védjegye sem.
Tehát még a Forbes Magyar100 listán szereplő, a külföldi piacokon aktív cégek egy jelentős része sem foglalkozik külföldi oltalomszerzéssel, alábecsülve annak jelentőségét. Ennek pedig gyakran megvan a böjtje:
számtalan olyan esettel találkoztunk, ahol egy amúgy életerős magyar cég piacot vesztett vagy azért, mert védjegyoltalom hiányában nem tudta megvédeni brandjét az új versenytársak piacra lépésétől, vagy éppen azért, mert őt szorította ki a versenytárs, aki bár később érkezett, volt védjegye.
Ezzel szemben számos pozitív példával is találkoztunk, ahol a sikeres brand tulajdonosa védjegyei segítségével meg tudta óvni a területét, amint a pázsitot is meg kell óvni a gyomtól. Érdemes tehát még azelőtt kialakítani a megfelelő védjegystratégiát, hogy a világ egy rusztikus pontján a márkánk másolatával találkoznánk.
A fentiek alapján tehát még a legnagyobb magyar cégek között is számol olyan akad, amely nem védi megfelelően az évtizedes munkával és milliárdos ráfordítással felépített goodwilljét.
Ahogy mondani szokás: jobb félni, mint megijedni – és akkor a védjegyek vagyoni értékéről és az ebgondolatról még nem is beszéltünk.
László Áron
A szerző szellemi tulajdonjoggal foglalkozó ügyvéd, az Oppenheim Ügyvédi Iroda irodavezető partnere. A jelen cikk tartalma a szerző véleményét tükrözi, és nem minősül jogi tanácsadásnak. A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlenül tükrözi a Forbesét.
