Jelenleg a Hamász is abban érdekelt, amit az izraeli társadalom is akar: legyen minél véresebb bosszú a válasz az ország történetének legsúlyosabb terrortámadására. Kaiser Ferenc történész szerint ugyanakkor Izrael könnyen elveszítheti a nyugati országok szimpátiáját és hosszabb távon sem lehet érdeke, hogy az ún. Ábrahám-megállapodásokkal épített új külpolitikája kudarcba fulladjon.
Kevés beszélgetés lehet naprakészebb annál, mint amikor egy élő videó közben derül ki, hogy robbanás történt a gázai Al-Ahli kórházban. A Hősök Tere Alapítvány éppen ekkor beszélgetett a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) docensével, Kaiser Ferenc történésszel. Kedd este óta annyit lehet tudni, hogy több száz ember szörnyethalt, az okokat még vizsgálják (természetesen mindkét fél egymást vádolja, a bizonyítékokat pedig lehetetlen független forrásból ellenőrizni).
Elbambultak
„A Hamász vezetését is meglepte az október 7-ei offenzíva sikere. A támadás első órájában háromezer rakétát indítottak Izrael felé, és utána további két-háromezret. Több mint ezer palesztin pedig átjutott a szigorúan őrzött határkerítésen” – mondta Kaiser arról, hogyan kezdődött a közel két hete tartó háború.
A meglepő áttörés annak köszönhető, hogy az izraeli hírszerzés „elaludt”. Az ország belső elhárító-szervezetéről, a Shin Betről van szó, aminek parancsnoka, Ronen Bar felelősséget vállalt a tévedésért, és lemondhat a háború végeztével. Nem számítottak erre, pedig a támadás időpontja szimbolikus volt: az első palesztin rakéták az Izrael számára kulcsfontosságú jóm kippuri háború ötvenéves évfordulójának másnapján csapódtak be.
A háború első napjaiban több ezer civil halt meg mindkét oldalon és több ezren megsérültek. A Hamász kétszáz izraeli túszt tart fogva. Az izraeliek úgy igyekeznek nyomást gyakorolni a túszejtőkre, hogy elvágták a térség víz-, villany- és üzemanyag-ellátását. Kiutat nem hagytak: a határvidéken legalább 300 ezer izraeli katona áll készültségben, de az hadsereg vezetése egyelőre nem adott parancsot a támadásra. A palesztinok hatezer túsz kiszabadítását követelik, egyelőre ők is sikertelenül.
A háború szempontjából nem jó előjel, hogy a Hamásznál és Izraelnél is sok fegyver található.
„Az Egyesült Államok elfuserált terrorellenes háborúja rengeteg fegyvert hagyott a térségben. A többi a posztszovjet térségből érkezett csempészalagutakon, halászhajókon keresztül, és a feketepiacon szóródott szét”
– mondta erről Kaiser.
Melyik nagyhatalom akarta így?
A Hamász vezetői ugyan legalább kétszer megfordultak Moszkvában az elmúlt évben, mégsem a Kreml ösztönözhette a terrorszervezetet a támadásra. „Nem valószínű, hogy a Kreml előre tudott erről az offenzíváról, de Moszkvában nem sírták tele a párnájukat, amikor meghallották a hírét” – mondta Kaiser. Oroszország érdeke, hogy Ukrajna helyett Izraelre összpontosuljon a segélyezés, és az olajárak növekedése miatt is haszonélvezője lenne egy esetleges eszkalációnak. Moszkvának viszont nem akkora a szerepe ebben a térségben, mint amekkorát szeretne.
Iránnak több fronton is érdeke volt ennek a konfliktusnak a kirobbantása. Izrael sorozatos kiegyezése az arab országokkal – az úgynevezett Ábrahám-megállapodások – annyira jó ütemben haladtak, hogy küszöbön állt az egyezség Szaúd-Arábiával. Iránnak nem volt érdeke, hogy Szaúd-Arábia is elismerje Izrael létjogosultságát, ezért ösztönözhette a Hamászt, hogy ezt előzze meg. Ilyen szempontból sikeresnek tekinthető az akció, a megegyezés jó időre lekerült a napirendről (arra ugyanakkor nincs bizonyíték, hogy Teheránnak volt közvetlen szerepe a háborút kirobbantó terrortámadásban).
A kőolaj és a földgáz világpiaci árának növekedése úgy kellett Iránnak, mint egy falat kenyér. Ha Irán közvetlenül beszállna a háborúba, az az egész olajpiacot megrengetné, de ennél valószínűbb, hogy a Hamászt, és esetleg a Hezbollahot irányítva egy proxyháborút folytat a jövőben is.
„Az iráni hadsereg vezetői jelezhették már Hamenei ajatollahnak, hogy nem a legjobb ötlet saját jogon megtámadni Izraelt”
– mondta Kaiser. Úgy látja, Irán hadserege mellé nem állna be szívesen az arab világ, ezért sokat kockáztatna az önálló részvétellel. Ráadásul ebben az esetben a válaszcsapást is a palesztin, és esetleg a libanoni nép szenvedi el, míg Irán sértetlen marad. Ha Gáza lebombázásával Izrael tovább haragítja Egyiptomot és Szaúd-Arábiát, Irán nevető sokadikként a régió erős embereként tűnhetne fel a végén. Az országot vaskézzel irányító egyházi vezetésnek éppen ez a célja.
Zöld lámpa a segélynek
Irán nem először használja fel politikai eszközként a palesztinokat.
„Irgalmatlan nyomorban, borzasztó szenvedés közepette élnek ezek az emberek. Kétharmad Budapestnyi területen él másfél Budapestnyi ember. Víz alig van, termőföld nincs, az oktatás pedig nagyrészt Korán-olvasásból áll. Az oktatásból kikerülő gyerekek a világ bármelyik másik országában alulképzettnek számítanának. Ettől még természetes igényük, hogy legyen saját államuk” – mondta Kaiser.
Pedig az oktatás kulcsfontosságú lenne, a palesztin az arab világ egyik legfiatalabb népe.
Többségük 20 éves, vagy fiatalabb. A lakosság döntő többsége régóta menekülttáborban él, egy részük Jordániában, Szíriában vagy Libanonban, a másik részük pedig „a világ legnagyobb fogolytáborában”, a Gázai övezetben. Menekülni sem tudnak, hiába az egyiptomi határátkelő: Abdel Fatah el-Sziszi már jelezte, nem fogadnak palesztinokat. Joe Biden amerikai elnöknek szerdán sikerült meggyőznie, hogy a segélyszállítmányokat engedjék át a határátkelőn, ez némileg enyhítheti a Gázai övezetben élők szenvedését.
Az arab országok korfája Palesztináéhoz hasonló: a legtöbb ország átlagéletkora 22-23 év. Jellemzően nélkülöző, nyomorgó, kilátástalan jövőképpel rendelkező fiatalok lakják a térség országait, akiket a radikális vallási szervezetek könnyen meg tudnak szólítani. Al-Husszein jordán király is elzárkózik a palesztin menekültektől. Mind Egyiptomnak, mind Jordániának ingatag a belső politikai helyzete, és a migrációban további kockázatot látnak. Libanonban pedig szintén polgárháborús helyzet van a Hezbollah miatt.
Biden és Sunak
A palesztin-izraeli viszony közelmúltbeli megromlásában Benjamin Netanjahu kormányának is volt szerepe. A világhírű filozófus, Yuval Noah Harari nemrég a Washington Postban írt arról, hogy Netanjahu szélsőjobboldali, ultranacionalista pártokkal lépett együttműködésre, ami elmérgesíthette a korábban is rossz viszonyt.
Az Egyesült Államok évente 2,5-3 milliárd dollár értékben küld fegyvereket és támogatást Izraelnek.
Az apró közel-keleti ország számára létfontosságú a nyugatról érkező rendszeres támogatás. Ha azonban felrobbant, széttépett, halott palesztin gyerekek képei futnak körbe a címlapokon, az csökkentheti a nyugatról érkező támogatások esélyét.
„Izrael fehér foszforos lőszert is használt az elmúlt napokban. A fehér foszfor 800-1000 fokon ég, ha bőrre kerül, akkor az a csontig le tud égni. A lőtt sebet szerző emberek szörnyű kínok között halnak meg. Egy-két ilyen incidenst még elnézhetnek a nyugati országok vezetői, de a szimpátia csökkenhet” – mondta Kaiser. És Izrael arab országokkal, köztük Szaúd-Arábiával kibontakozó kapcsolatai is sérülnek minden ilyen támadással.
Eközben Szaúd-Arábia évi tízmillió dolláros nagyságrendű összeggel támogatja a dzsihadista, szalafista mozgalmakat. „A nyugati országok vezetése figyeli ezt a folyamatot, de szüksége van a szaúdi kőolajra, és az ország jelenlétére az OPEC-ben. Szaúd-Arábiának rengeteg pénze van” – magyarázta Kaiser, miért üzletelnek a szaúdiakkal. A Közel-Kelet az Európai Unió és az Egyesült Királyság számára is kulcsfontosságú az olajszállítási útvonalak miatt. Ezt jelzi az is, hogy Rishi Sunak brit miniszterelnök szerda este bejelentette: két napra a térségbe látogat, nem sokkal azután, hogy Biden visszarepült a Fehér Házba.
A diktátor-hatás
A háború felerősítette az európai antiszemitizmust. Az Egyesült Királyságban 500 százalékkal nőtt az antiszemita támadások száma az elmúlt közel két hétben. „Ha ez a háború ismét feltüzeli az iszlám fundamentalizmust – aminek Nyugat-Európában már látszódnak a szikrái – az biztos, hogy Belső-Kínába is megérkezik. Ott ez nagyobb problémát okozhat, hiszen 100 millió elnyomott muszlim él a térségben, akik így vagy úgy, de hozzáférnek az információkhoz” – emlékeztetett Kaiser. Az európai iszlám népességnek ugyan egy ezreléke sem fogékony a terrorizmusra, a kontinensen még ez is több ezres nagyságrendet jelent.
A Gázai övezet sorsa egyelőre kilátástalan. Izrael kiüríteni nem tudja – a menekülteknek nincs hova menniük – a békés kétállami rendezés pedig messzebb van, mint valaha. Palesztinát az Egyesült Nemzetek Szervezetének Biztonsági Tanácsának (ENSZ BT) három tagja sem ismeri el.
Az izraeli társadalom bármi áron bosszút akar, de paradox módon a Hamász éppen ebben érdekelt.
A terrorszervezet a palesztin civileket kész lenne feláldozni azért, hogy Izrael támogatásoktól essen el, környező országokkal való kapcsolatait pedig aláássa. Kaiser szerint nem lenne logikus lépés Izrael részéről a földdel egyenlővé tenni Gázát, de a „diktátor-hatást” nem lehet kizárni. A jelenlegi helyzetet ahhoz hasonlította, mint amikor tavaly februárban Vlagyimir Putyin is a biztonságpolitikai logikával szemben támadta meg Ukrajnát.
Netanjahu miniszterelnököt minden bizonnyal börtönbe fogják zárni hatalommal való visszaélés és korrupciós ügyei miatt, veszítenivalója nem sok van. Ráadásul a legtöbb izraeli őt hibáztatja a háború kitörése miatt (pontosabban, hogy a Hamász támadása ellen felkészületlen volt a kormánya és a biztonsági szervek).
És ne felejtsük el, Izrael szintén atomhatalom – bár nem akkora, mint Oroszország, de legalább 80 atomtöltettel rendelkezik.
