Brüsszelen belüli ellentétekről, nemváltó gyerekekről, vörös vonalról és a Magyarországnak szánt uniós forrásokról beszélgettünk a magyar jogállamiság brüsszeli jelentéstevőjével, Gwendoline Delbos-Corfielddel. Jövőre ő már nem lesz a színen, de sokan pályáznak a helyére, Magyarország pedig július 1-től az Európai Tanács elnöki pozíciójába lép.
Forbes.hu: A repülőtérről a belváros felé biztosan találkozott euroszkeptikus óriásplakátokkal. Milyen érzés töltötte el, amikor sorban látta ezeket?
Gwendoline Delbos-Corfield: Minden harmadik hónapban járok Magyarországon. Az utazás egyik legérdekesebb része, amikor szóba elegyedünk a taxisofőrökkel. Nem szoktam elmondani, hogy képviselő vagyok, csak annyit, hogy Brüsszelből jövök és az Európai Uniónak dolgozom.
Eddig ketten mondták, hogy Brüsszel arra kötelezi az iskolás gyerekeket, hogy nemet váltsanak.
Amikor válaszoltam, hogy egyáltalán nem erről szól a munkánk Brüsszelben, azt mondták: „Persze, én is ezt mondanám!”. Orbán győzelmének egyik fő oka az volt, hogy azt mondta, mi (az Európai Unió vezetése – a szerk.) fiatalokat küldenénk Ukrajnába harcolni. Megdöbbentő a dezinformáció és az agymosás ereje.
Von der Leyen a köztévén?
Hogyan épülhetett ki ekkora figyelemkoncentráció egy EU-s tagállamban?
Az Európai Unió mai működésének egyik legnagyobb problémája, hogy nincs közvetlen kommunikáció az Európai Parlament és az Európai Bizottság között. Borzasztóan mérges vagyok a Bizottságra, hogy nem reagáltak semmit a magyarországi kampányra. Amikor Nagy-Britanniában elkezdődött az euroszkeptikus kampány, és a politikusok hangoztatták, hogy visszaveszik a britek pénzét és függetlenné válnak, a Bizottság akkor sem szállt be a vitába. Hiába van joguk az Európai Unió állampolgárainak hozzáférni közvetlen információkhoz a szövetség működésével kapcsolatban, ezek az információk sokakhoz nem jutnak el, és nem tudják összehasonlítani ezeket a tagállami kormányok állításaival.
De mit tehetne a Bizottság, amit a Parlament nem tud?
Szerintem a Bizottságnak óriásplakátokat kellene kitennie.
Magyarországon?
Igen! Magyarországon is. És kérelmezniük kellene, hogy szerepelhessenek a tévében és reagálhassanak a hazugságokra. Az óriásplakátok már öt éve, a Sargentini-jelentés idején is ellepték az országot, és azóta is minden választás előtt téma az Európai Unió szerepe. A Bizottság viszont nem szól bele a vitába, és ez óriási probléma. Itt az ideje, hogy közvetlenül felvegyék a kapcsolatot a tagállamok polgáraival, és elmondják az álláspontunkat.
Az Európai Bizottságnak óriásplakátokon és tévében kellene hirdetnie az álláspontját Magyarországon is – Gwendoline Delbos-Corfield, az Európai Parlament képviselője, a magyar jogállamiságért felelős jelentéstevő. Fotó: Sebestyén László
Elnöki ügy
A kormány visszatérően dicsekszik azzal, hogy minden, a Bizottság által elvárt mérföldkövet teljesített, és követeli a forrásokat. Brüsszelben mi látszódik ebből?
Szerintem egyelőre nem kellene odaadni a befagyasztott uniós forrásokat, mert még jutott el arra a szintre a magyar kormány, hogy hozzáférhessen. Bizarr és félreérthető nyilatkozatok érkeznek Budapestről Oroszországról és Putyinról, gyakran hibáztatják Ukrajnát. Nem normális, hogy Franciaország és Németország ezek után is együttműködik Magyarországgal. A tagállamokat közös érdekek kötik össze, például a mezőgazdaság, vagy a környezetvédelem, de kell egy vörös vonalat húzni, amikortól kezdve azt mondják, többé nem működünk együtt. Úgy tűnik, Orbán egyre kijjebb és kijjebb tolja a vörös vonalat, a tagállamok pedig tétlenül nézik ezt. Pedig amikor egy kormány ennyire elfajul, akkor az elszigetelés az egyetlen megoldás.
Orbán elszigetelését hogyan tudná úgy menedzselni az Európai Tanács, hogy az a magyar embereket ne sújtsa? A források befagyasztását idővel a választók is a saját bőrükön fogják érezni.
Ez igaz, a jogállamisági mechanizmus és a források befagyasztása a magyar embereket is bünteti. De a kormánynak is büntetés, mert tudjuk, hogy az uniós források egy részével visszaéltek. A kormánytagok, és a barátaik, családtagjaik, sógoraik, vejeik profitáltak belőle. Tényleg úgy tűnhet, mintha az EU egész Magyarországot büntetné a kormány tevékenysége miatt. De például az oktatás nemzeti hatáskör, ezért
a tanárok fizetésemelése nem Brüsszelen múlik.
Szerintem ehelyett azokat a jelképes lehetőségeket kellene elvennünk a magyar kormánytól, amikor főszereplőként léphetnek fel. Ilyen például a soros elnökség, amit Magyarország 2024. július 1-től tölt be, illetve Orbán szavazati joga az Európai Tanácsban. Ezek csak a kormány számára fontosak. Nagyon meglepett, amikor a tagállami vezetők egyöntetűen azt mondták, nem nyúlnak hozzá a soros elnökséghez. De mit jelent az állampolgároknak a soros elnökség? Szerintem nem érdekli őket.
Egyetértek azzal, hogy el kellett zárnunk a pénzcsapot Magyarország számára, de ehhez szükség volt az Európai Unió Bíróságának jóváhagyására, és a Bizottságnak mérföldköveket kellett meghatároznia. Ez egy sokkal hosszabb és bonyolultabb eljárás, mint elvenni a soros elnökség lehetőségét.
Még mindig nem szabad az igazságszolgáltatás
Lenne elméleti lehetőség arra, hogy kilenc hónappal a kezdés előtt elvegyék Magyarországtól a soros elnökséget?
Jogilag vissza lehetne vonni, de a tagállamok vezetőinek ez nem érdeke.
És a Magyarországnak szánt források „kiolvasztása”?
A Bizottság egy nagyon csúfos játékot űz, nem átlátható, hogy mi történik éppen, ezért mi sem tudjuk. Ez azért probléma, mert így reagálni sem tud időben a Parlament, és azt gondolom, ez az átláthatatlanság szándékos a Bizottság részéről.
A folyosói pletykák arról szólnak, hogy a pénzt megkapja Magyarország, amivel nem értek egyet.
Nem tudjuk, mi változott Magyarországon és mi nem, csak kiállt néhány ember a kormányból, és elmondta, hogy teljesítették a mérföldköveket. Nyár óta azonban semmi információnk nincs, olyan fejlődésről beszéltek, amit azóta sem látott senki. Különösen az igazságszolgáltatás függetlenségét kellene biztosítani ahhoz, hogy a kormány hozzáférhessen a forrásokhoz.
Sokan vizsgálnák Magyarországot
Több mint öt éve folyik az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikke szerinti eljárás Magyarországgal szemben. Lehet ebből még bármi, ami kényszerítő erőként hat a kormányra?
A folyamat önmagában nem sokat ér, de jó alapot ad más lépésekhez. Számomra érthetetlen és elfogadhatatlan lenne, ha öt év múlva – a Sargentini-jelentés után 10 évvel – Orbán továbbra is ekkora hatalommal bírna. Egyértelműen arra használja fel a szavazati jogát az Európai Tanácsban, hogy zsaroljon, például az Ukrajnának nyújtott segítséggel vagy az Oroszország elleni szankciókkal kapcsolatban. A magyar demokrácia helyzete évről évre romlik, Orbán mégis dönthet az Európai Unió közös sorsáról. Ha ezt tíz év alatt nem sikerül rendezni, akkor számomra az Európai Unió megbukott.
Nyolc hónap múlva újra képviselőket választunk, és Ön nem indul újra a mandátumáért. Lehet már tudni, ki viszi tovább a magyar jogállamiság ügyét?
Szerettem volna újra pályázni, ez nem az én döntésem volt. 2024 után is szívemen fogom viselni a magyar jogállamiság helyzetét, és biztos vagyok abban, hogy az Európai Parlament nem engedi el ezt a témát. Sokan jelentkeztek erre a pozícióra a Zöldektől, a Renew Europe-tól és a szocialistáktól is: vannak köztük hollandok, németek. Egy biztos: a következő jelentéstevő sem magyar lesz.
