Az egyik legjobb legrosszabb film főszereplőjével, Greg Sesteróval interjúztunk, aki a hírhedt The Room húszéves jubileuma apropóján járt a budapesti Bem moziban. Eufórikus telt ház a Margit körúton.
Lehet, hogy épp Al Pacino és Johnny Depp is Budapesten forgat, péntek este mégis a Margit hídtól pár száz méterre, egy alig százfős moziteremben került sor a város legizgalmasabb filmes eseményére. Húszéves a The Room (A szoba), amit a Margit körúti Bem mozi is csak úgy ír körül lényegretörő programajánlójában:
„A világ egyik legjobb legrosszabb filmje, története gyakorlatilag nincs.”
Bárhogy is legyen, a reprízmozi legendás, közönségkedvenc vagy szimplán kultikus címekből álló moziműsorán régóta gyakori telt házas visszatérő a The Room. Idén ünnepli húszéves jubileumát, melynek apropóján a bűnös mozis élvezetek kedvelői nem akárkinek örvendhettek a kis moziban: maga a film egyik főszereplője, Greg Sestero keveredett a fővárosba, aki épp Európában turnézik a film ünnepi vetítéssorozata apropóján. Eredetileg két vetítést írtak ki szeptember 29-re, ezek viszont hamar megteltek, így még hozzátoldottak a programhoz egy éjféli időpontot is.
A mozi azt is elárulta a Forbes.hu-nak, hogy Sestero stábja volt az, aki felkereste a Bemet magyarországi helyszínként, hiszen régóta kapcsolatban vannak a mozit üzemeltető Szomszéd Gergővel, aki évi többször is műsorra tűzi a filmet.
„Ha még nem láttad, készülj fel: az első tizenöt perc mindent megváltoztat, ahogyan a moziról gondolkoztál”
– vezeti fel Sestero a vetítést nem sokkal este kilenc után a Bem vászna előtt. (A film első negyedórájában három szexjelenetet is lezavarnak, ezek tulajdonképpen a filmtörténet top 3 legnevetségesebb filmes aktusai is egyben.) Előtte masszívan megtelik a mozi és a Bem bárpultja közti tér, a kultfilm több tucat rajongója áll sorba lepacsizni, fotózkodni, vagy pedig régi vagy itt vásárolt ajándéktárgyát aláíratni a színésszel. Voltak, akik öltönyben érkeztek, vagy akár amerikaifoci-labdával a kezükben, hogy dobálgassanak egy kicsit Greggel – ezzel is utalva a film hírhedt jeleneteire.
„Hollywoodban mindenki erre vágyik”
A The Roomot nem lehet szimplán rosszként aposztrofálni. Húsz év alatt valóságos jelenséggé nőtte ki magát a hosszú fekete hajú Tommy Wiseau filmje. Alig van mondata, amiből ne vált volna szállóige, és alig van jelenete, sőt snittje, amit ne lehetne szeretetteljesen körberöhögni. Mert minden ízében olyan rossz a végeredmény, hogy utána még sokszor újranézeti magát.
Az utóéletéről ne is beszéljünk. A 2003-as premier után évekkel kapta fel magának az amerikai filmes sajtó, valamint filmsulis és kultfilmes közeg a darabot. Úgy felhájpolták a filmet, hogy azóta világszerte telt házas vetítéseken őrjöngenek rajta hangosan, szerencsésebb esetekben pedig még az eredeti alkotók is megjelennek ezeken a vetítéseken.
„A közönség lelkesedése miatt válhatott jelenséggé” – ezt maga Greg Sestero mondja a Forbes.hu-nak. Két vetítés közt ad interjút. „Szerintem Hollywoodban minden filmnél erre vágynak, hogy maguk a nézők csinálják a felhajtást.” Greg komoly tempót diktál, Olaszországból érkezett a jubileumi vetítéssorozat magyarországi állomására, másnap megy is tovább Ausztriába.
Mostanság inkább forgatókönyvírói, horrorfilmes karrierjét építgeti. Tavaly debütált például első rendezése, a Miracle Valley, most pedig épp egy UFO-s projektet fejlesztget, a Forbidden Sky-t. Utóbbiról már a Better Call Saul című sikersorozat főszereplőjével, Bob Odenkirkkel is beszélgetett, egyelőre csak téma szintjén. Az európai körút alatt a Forbidden Sky-hoz is folyamatosan terepszemlézik, természetesen Budapestre is vetett egy pillantást, amúgy még a Bemet is alkalmas helyszínnek tartaná valamelyik jelenethez.
Greg Sesterót, a The Room színészét telt ház várta múlt hét pénteken este kilenckor a Bem moziban. Fotók: Vaszkó Iván
Oppenheimer? „Jól összerakták”
Greg és Tommy már 25 éve barátok, ma is szinte napi rendszerességgel tartják a kapcsolatot. „Tegnapelőtt telefonáltunk legutóbb, Marlon Brandóról beszélgettünk” – eleveníti fel Greg, micsoda klisé! Azért új filmekről is szoktak értekezni egymással, az Oppenheimerről például azt mondta Tommy, hogy „jól összerakták”. (Ezen a ponton jegyezzük meg, hogy a The Room jelenlegi IMDB-pontszáma 93 ezer szavazat után 3,6 a 10-ből.)
Az excentrikus, utánozhatatlan akcentusú Tommyt, amióta egy színi tanodában megismerte, „remek humorú, magával ragadó” embernek tartja, mondja Greg. Húsz éve csupán háttérembernek érkezett a The Room forgatására, de Tommy igazából végig neki szánta az egyik főszerepet. Greg végül beadta a derekát annak tudatában, hogy úgyse kerül vászonra a film. Nagyobbat nem is tévedhetett volna.
Írásban nehéz átadni azt a narratív mozgóképes karambolt, amit The Roomnak hívnak, de azért tegyünk vele egy próbát. A film egyfajta szerelmi háromszögről szól – a maga bizarr és szó szerint lélegzetelállító módján –, főhőse Johnny (Tommy Wiseau), a jámbor bankár, aki mindent megadna jegyesének, Lisának (Juliette Danielle), ha az nem épp Johnny legjobb barátja, Mark (Greg Sestero) felé kacsingatna.
Ennél mélyebben kár lenne fejtegetni a történetet, hiszen már tudjuk: gyakorlatilag nincs. A The Roomban szinte egyetlen párbeszéd vagy szituáció sincs a helyén, minden félmondata, beállítása kamerák előtt bekövetkezett, akut tömegkatasztrófa. Tehát maga a megtestesült tökéletesség, mindenkinek a csodájára kellene járnia.
„A huszadik év miatt most többször újranéztem, előtte alig párszor – vallja be Greg. – Ennyi év után megtanultam becsülni ezt a filmet. Teljesen nézhető, lehet belőle idézgetni, emlékezetes alkotás. Valahol minden filmkészítő erre vágyik.” A színpadon és az interjún is érezni Greg viszonyát a filmmel. Önironikusan tekint rá, sőt sokkal fontosabbnak tartja azt, ahogyan a közönség magához ölelte kultdarabként.
„Se nem B-film, se nem trashfilm, több annál. Saját kategóriát teremtett magának. A nézők rajta kívül talán csak a Rocky Horror Picture Show-val szoktak hasonlóan bánni, hogy ennyiszer újranézik és ennyit idézgetnek belőle” – gondolja Greg.
„Mintha űrlények szappanoperákat tanulmányoztak volna és úgy forgattak volna filmet.”
Greg Sestero a Bem mozi előtt. Fotó: Sebestyén László
„Jól állunk!”
A film állítólagos költségvetése hatmillió dollár körül volt. De hiába zakózott anno hatalmasat a jegypénztáraknál és a kritikusoknál, ha minden igaz, az utóvetítésekkel már bőven nyereséges a produkció.
„Nem tudok pontosabbat mondani neked, Tommy nekem erre mindig annyit mond: jól állunk!”
– utánozza barátja utánozhatatlan hangját Greg. A lényeg, hogy szerinte üzleti szemmel is „inspiráló” sztori az övék. Ezt bizony el is hisszük a 4900 forintos jegyárat, valamint a tízezer forint felett futó ajándéktárgyakat látva. Szóval Greg szerint hiába nem értette meg őket senki az elején, évekkel később mégis megtalálták helyüket a filmvilágban. Ha menet közben feladták volna, nem sikerült volna kiküzdeniük ilyesfajta kultstátuszt.
A The Room legendáriumával külön cikket lehetne megtölteni. Például máig nem tudni biztosra, hogy Tommy pontosan mikor született, honnan jött, vagy hogy honnan volt pénze azt a hatmillió dollárt eltapsolni erre az alig párhelyszínes magnum opusra. Mindezt úgy, hogy rendkívül sokáig, négy hónapig forgatták a filmet, közben pedig a stábtagok is folyamatosan egymásnak adták a kilincset.
Greg a premier után tíz évvel, 2013 adta ki könyvét, a The Disaster Artistot, ami tabuk nélkül mesél nemcsak a kaotikus forgatásról, de Tommyval való életreszóló barátságukról is.
„Nem vagyok benne biztos, hogy végigolvasta, maximum csak átfutotta”
– nevet Greg, majd így folytatja: „Az nem tetszett neki, hogy azt írtam, hogy mintha filctollal lenne festve a haja. De szerintem nagyra becsüli a könyvet, még ha máshogy is emlékszik bizonyos dolgokra.”
Greg ezt a könyvet tartja eddigi karrierje legkockázatosabb munkájának, Előtte alig ismerték őt mint az embert Mark karaktere mögött. Szóval itt volt először lehetősége megmutatni, ki is ő valójában. „Minden szó igaz, amit papírra véstem. Próbáltam átadni, milyen őrült egy forgatás volt, de úgy, hogy közben aki olvassa, az meg is tudja becsülni a belefektetett munkát. Szerintem az őszintesége teszi igazán kedvelhetővé ezt a történetet.”
„Nehéz lenne megismételni a varázst”
A könyvből filmadaptáció is készült, A katasztrófaművész, Tommyt James Franco, míg Greget Dave Franco játssza. „A könyv szerintem sötétebb és groteszkebb tónusú, viszont a filmváltozat szélesebb közönségekhez tud szólni. Nem egyszerű megfilmesíteni, de szerintem remek munkát végeztek vele” – mondja Greg, aki azért egy sorozatváltozatot is megnézne a könyvéből hosszabb játékidővel, mélyre menő részletekkel. Utóbbi ötletről egyébként már váltott pár szót Mike Flanagannel, A Bly-udvarház szelleme című sorozat alkotójával, amiben Gregnek is volt egy rövid jelenése.
A színész azt is elárulta a Forbes.hu-nak, hogy szerinte bűn volna folytatást vagy előzményfilmet készíteni a The Roomhoz. „Olyan miliőben készült, hogy húsz év után nehéz lenne megismételni a varázst” – mondja ezt is őszinte hangon. Persze úgy, hogy közben azt is érezni, mennnyire tisztában van azzal, hogy milyen hatékonyan lehetne vallatni ezzel a filmmel. Mégis úgy érzi, hogy amit húsz éve tető alá hoztak, az ma már nemhogy a közönség tulajdona, de ők is tartják életben az által, hogy „imádják újra és újra megnézni, és aztán a barátaikat is elhozni és megmutatni nekik”.
Ezzel nehéz vitatkozni, most is mindenki gyermeki élvezettel tombolta végig mind a 99 percet a Bemben, akár újonc volt, akár veterán rajongó. Mindenképp érdemes moziteremben is átélni a csodát, ahogy egyszerre százan kiabálják a leghírhedtebb sort:
„I did not hit her, it’s not true! It’s bullshit! I did not hit her! I did nooot. Oh, hi Mark!”
