Nem toborzási akció és nem is marketingkampány, hanem esély a nézőpontváltásra, kitörés a megszokott buborékunkból. Erről szól a Jókenyér programja, amely lehetőséget ad beállni pár napra a pult mögé. Reggel négykor már lehet is vajazni a zsemléket, hogy hatkor guszta szendvicsekkel és széles mosollyal fogadjuk a vevőket. IT-osztályvezetővel, social media szakértővel együtt mi is kipróbáltuk.
„Ritkán változik a kilátás az irodánk ablakából. Ha azt akarjuk, hogy vezetőink egy teljesebb képet lássanak, ki kell menniük, és a világot más emberek szemein keresztül látniuk.” Ezzel a David Bell idézettel hirdette meg Zsikla Gábor, a Jókenyér ügyvezető igazgatója a Törj ki a buborékból! programot, amelynek a célja, hogy vezetők – és nem csak vezetők –, lehetőséget kapjanak kilépni a megszokott keretek közül, a sok szellemi munka után valami fizikait is végezni. A tapasztalás aztán feltehetően hatással lesz arra is, ahogyan a szokásos munkájukat végzik, ahogyan helyzeteket kezelnek.
„Fontos lenne, hogy a vezetők ne csak az elefántcsonttoronyban üljenek”
– mondja Zsikla Gábor, aki a közelmúltban maga is kipróbálta a Jókenyér különböző pozícióit, gyúrta a tésztát, megtanulta a sütésnél használt szakszavakat, végzett logisztikai feladatokat és persze állt a pult mögött is. Aztán amikor a barátainak mesélt róla, hogy milyen érdekes és hasznos tapasztalások ezek, gyakran kapta azt válaszul, hogy „de jó neked, a mi cégünkben ezt nem tudnánk megcsinálni”. Így jött az ötlet, hogy kinyitják másoknak is a lehetőséget, hogy jöjjenek hozzájuk egy-két (vagy három) napra dolgozni valamelyik üzletbe.
Bánki Tamás és Gáti Balázs a Jókenyérben (Fotó: Horváth Katalin Fanni) (6 kép)
Magában az üzemben, ahol a pékek dolgoznak, szigorúbb munkavédelmi és egyéb előírások vannak érvényben, így az most nem jött szóba, de az üzletekben megoldható a néhány napos munkavégzés. Utóbbihoz is szükséges az egy éven belüli tüdőszűrő igazolás és hogy az adott személyt be tudják jelenteni (van olyan vezető, akinek a szerződése ezt kizárja).
A Linkedinen júniusban meghirdetett lehetőség gyorsan népszerű lett, ismerősök és ismerősök ismerősei jelentkeztek, összesen körülbelül negyvenen. Végül 25 fő állt vagy áll be – még tart a program – a pult mögé egy, két, vagy három napra. Mindent összevetve, 40 ledolgozott munkanap fog összejönni. A terv pedig az, hogy a program jövőre is folytatódjon valamilyen formában.
Igazgató a pult mögött
Gáti Balázzsal, az OTP Platform Szolgáltatások Főosztályának igazgatójával múlt hét csütörtökön és pénteken találkozhattak a Lövőház utcai Jókenyér vásárlói. „Mint első nap az iskolában, olyan izgalommal mentem csütörtök hajnalban, nem is aludtam nyugodtan, mert tudtam, hogy háromkor kelnem kell” – meséli Gáti, aki magánemberként vállalkozott a feladatra. Egyébként egy 92 fős csapatot vezet, a bank munkavállalói által használt informatikai platformok üzemeltetéséért felel.
„Jó érzés volt, hogy most nem nekem kell kitalálni, megoldani, világot megváltani… Hanem volt egy megszokott menetrend, amit követnem kellett. Legalább tizenöt éve vezető pozícióban vagyok, ráadásul szinte mindig csak az jut el hozzám, ha valahol, valamivel gond van és meg kell oldani, azért sehol sem szoktak telefonálni, hogy minden jól működik. Örömmel szolgáltam ki a vevőket, nekem ez könnyen megy, általában figyelmes, kedves vagyok. Az egyik dolgozó meg is kérdezte, hogy vendéglátó területen dolgozom-e. Egy idő után láttam, hogy melyik vevőnek kell időt hagyni a választásra, meg elkezdtem azon gondolkodni, hogy kinek mi lehet a munkája, az IT-sokat valószínűleg kiszúrtam. Engem feltöltött ez a munka, és jó volt, hogy egyből csapattagként kezeltek a többiek” – összegzi az élményeit.
Hogy mi az a meghatározó tapasztalás, amit tovább visz a hétköznapokba? „Hogy van eleje és vége a munkának.
Az utóbbi húsz évben úgy dolgoztam, hogy sosincs eleje, meg vége, mindig jön a következő projekt, mindig lehet tovább fejlődni.
Itt nagyon jó érzés volt, hogy amikor reggel elkészültek a szendvicsek, kitettük őket a pultba, az a feladat lezárult. És ugyanígy, a munkaidő vége is azt jelenti, hogy valóban vége, az ember hazamegy és már nem futnak be hívások a munkával kapcsolatban. Még nem tudom, hogyan viszem ezt tovább, de nagyon jó lenne ezt az érzést megteremteni a munkámban is.”
Pedig nagyon fegyelmezetten figyel arra, hogy elválassza a munkát a magánélettől, hazafelé menet az autóban is csak ritkán intéz munkával kapcsolatos hívásokat. „Nap végén lecsukom a laptopot, és törekszem arra, hogy csak másnap nyissam ki, ez az általános napi rutinom. Persze az IT-incidensek ezt néha keresztülhúzzák. A kollégáim tudják, hogy ha nagy gond van, akár éjjel is elérnek. Az ismerőseim is tudják, hogy általában heti egyszer nézem meg a WhatsAppot, Messengert, igyekszem keveset foglalkozni ezzel hétköznap. Napi háromszáz, munkával kapcsolatos e-mailt kapok, azokat kell feldolgoznom” – mondja. Bárhonnan el tudná végezni a munkáját, de szeret személyesen találkozni a munkatársaival, ezért heti négy-öt napon bejár az irodába, ha nem is tölti bent az egész napot.
A fegyelmezettséget nagyrészt a táncnak köszönheti. „Tíz és fél évet versenytáncoltam, és az első két évben megtanultam, hogy miután kifizettem a tanárnak az órabérét, plusz a terembérletet, nem érhetek oda síkideg állapotban, mert akkor nem tudok koncentrálni. Amikor meg verseny volt, pláne ott és akkor kellett jól teljesíteni. Megtanultam váltani az üzemmódok között – például amíg elértem a bankból a táncterembe, azidő alatt átállítottam magam egy másik üzemmódba.”
Egy helyi erő
„Én nem csak egyszerűen az egyik Jókenyér boltban dolgoztam két napig, hanem abban a boltban, ahová rendszeresen járok vásárlóként. Nem régóta lakom Nagykovácsiban, nekem nagyon fontos volt, hogy a faluban tudok dolgozni” – meséli Bánki Tamás Linkedin szakértő, A magyar Linkedin kézikönyv szerzője. „Elsőként csaptam le erre a lehetőségre, amikor Zsikla Gábor meghirdette, mert szerettem volna valami olyasmit csinálni, aminek látszatja van a való életben is, nem csak online. Szívesen vissza is járnék rendszeresen dolgozni a kenyérboltba. Nem mintha nem szeretném a saját buborékomat, amiben élek, de a rutinomból szeretnék kitörni.”
„Fontos a találkozás, legalább egyszer minden ügyféllel – hacsak nem külföldön él – szeretek személyesen találkozni. Imádtam ennyi emberrel találkozni a boltban, jöttek be ismerős arcok is, akik először nem értették, hogy mit keresek a pult mögött”, mondja Tamás, aki több mint 10 éve foglalkozik a Linkedinnel.
Reggel négykor kezdeni neki is ijesztő volt. „Hallottam persze már mástól, hogy háromkor kel, négykor kezd, de az ember ebbe nem gondol bele úgy igazán, amíg maga ki nem próbálja. Eddig természetes volt, hogy amikor bemegyek a pékségbe, ott vannak a friss fahéjas csigák. Most viszont megtapasztaltam, hogy mennyi munka van abban, hogy ez így legyen. Ezentúl jobban fogom értékelni.”
„Nagyon tetszett, hogy a kollégáim milyen jól működtek csapatban és ügyesen delegáltak nekem feladatokat. Jó volt megismerni őket a közös munka által.” Tamásnak olyan meghatározó élmény volt a Jókenyérben töltött két nap, hogy szerinte érdemes lenne az ötletet tovább vinni, módszertanná alakítani és máshol is alkalmazni.
Végül pedig…
Háromkor kelni, négykor már a többiekkel beszélgetni a pilisszentiváni üzletben egy újságírónak is meglehetősen távol esik a komfortzónától. Délben végezni – és valóban megélni a vége élményt – nagyon jó érzés, más kérdés, hogy az egész napos állás miatt sajgó derék és a korán kelés miatti fáradtság nem sok lehetőséggel kecsegtet a nap további részére. De egyértelműen kárpótolt a büszkeség érzése, hogy pultban figyelő szépséges szendvicseket én készítettem, és a nap végére – többé-kevésbé – megtanultam használni a komoly kávégépet is.
Jól esett egy napra bekerülni egy új csapatba, akik nagyon is befogadóak voltak és megfigyelni a vevőket, elgondolkodni, hogy ki, mivel foglalkozhat… igaz, utóbbi azzal is járt, hogy mire a kávégéphez értem, nem mindig emlékeztem, hogy hosszúkávé vagy presszó volt a rendelés. A telefonos képernyőidőm aznap végre radikálisan visszaesett, a laptop meg egész nap zárva maradt, és ez jól is volt így.
