Tóth Andival, a Dobd ki a szemetest! című könyv szerzőjével beszélgettünk hulladékmentességről, környezetvédelemről, kultúráról és a harmincezer tagú Facebook-csoportjáról.
Itt a műanyagmentes július, a magyarok hozzáállása pedig nem is lehetne különfélébb a környezetvédelemhez. Van, aki luffatököt termeszt és bambusz fogkefével mos fogat, más pedig együtt dobja le az egész dinnye héját és az étolajas palackot a szemétledobón. Hogyan lehetne visszaszorítani a túlfogyasztást egy fogyasztásközpontú gazdaságban, megold-e minden problémát a vegán életmód és mit tenne, ha ő lenne a környezetvédelmi miniszter? Interjú.
Forbes.hu: A csapból is a műanyagmentes július folyt 2019-ben, de azóta mintha alábbhagyott volna a lelkesedés. Hogyan lehet rövid- és hosszútávon hatékony egy ilyen kampány?
Tóth Andi: A pszichológia szerint legalább 20-40 nap szükséges ahhoz, hogy egy szokást beillesszünk a mindennapjainkba. Mégis nehéz azt mondani a műanyagmentes életmódra, hogy hosszútávon is menni fog annak, akinek sikerül ez az egy hónap. Egy-egy apró szokásunk változtatására, átállítására nagy eséllyel működőképes lehet egy ilyen kampány. Például arra, hogy ebben a hónapban nem veszünk PET-palackos innivalót.
Ehhez először megfelelő vízvezeték kellene minden lakóházban.
Sajnos sok háztartásban anyagi okok miatt nem változtathatnak a szokásaikon. Lehet, hogy olyan a csapvíz minősége, hogy inkább a PET-palackos vizet isszák, és nem tudnak megvenni egy víztisztító berendezést. De vannak olyanok is, akik a „kényelem” miatt nem hagyják el a PET-palackok használatát.
Zero waste helyett low-waste
Én is beléptem a legnagyobb magyar hulladékmentes Facebook-csoportba, a Háztartásom hulladék nélkül-be, amit te alapítottál. Eleinte nem tudtam a magaménak érezni ezt az életmódot. Láttam, hogy sokan luffatököt termesztenek és bambusz fogkefével mosnak fogat. Az újoncok nem riadnak el ilyenkor?
A csoport lassan harmincezer tagú, és folyamatosan növekszik azoknak a száma, akik magas szinten járnak a hulladékcsökkentésben. Ez riasztó lehet, de gyakran hangsúlyozom, hogy nem a tökéletesség a cél.
Sokan gondolnak arra, hogy mindent egyszerre kell megváltoztatni az életmódunkon, egyik pillanatról a másikra.
Rendszeresen tartok előadásokat, workshopokat, egyéni tanácsadásokat, és próbálok megmutatni ebből az életmódból egy szeletet, ami megugorható. Mindenkinek a saját környezetében kell megtalálni azokat a komfortos dolgokat, amiktől vásárlás helyett jobban érzi magát. Például, egy kirándulással is meg lehet jutalmazni magunkat.
„Nem lesz semmi gond attól, ha egy évben egyszer marhahúst esznek az emberek” – Tóth Andrea, a Dobd ki a szemetest! című könyv szerzője. Fotó: Sebestyén László
Kisbolt, nagy nehézség
Évek óta működnek csomagolásmentes boltok országszerte, de mégsem tudnak versenyezni a többi üzlettel. Én Budapesten élek, de 30 perc sétatávolságon belül nincs csomagolásmentes bolt a közelemben. Hogyan lehetne ezt a rendszert fejleszteni, támogatni?
Magyarország a közel 80 csomagolásmentes boltjával nagyon jó helyzetben van európai összehasonlításban. Tény, hogy mindenki nem tudja megoldani a csomagolásmentes vásárlást, mert vannak nagyon fehér foltok az országban. Sok helyen ez működőképes, láttunk hatalmas sikereket és hatalmas bukásokat is, például a járvány miatt. Volt egy erős visszaesés az energiaárak, az infláció és egyéb okok miatt is, de továbbra is kiemelkedő a helyzetünk a hulladékmentesség terén. Különösen, ha a piacokat is hozzávesszük.
Ha megtehetjük, támogassuk ezeket a kisvállalkozásokat! Én szerencsés helyzetben vagyok, de ha számítana az árkülönbség, akkor nem biztos, hogy csomagolásmentes boltban vásárolnék. És persze, ha nem lenne a városközpontban több lehetőségem erre, akkor meggondolnám, autózzak-e érte.
Lehet, hogy egy egyéni tanácsadáson azt mondom: engedd el a csomagolásmentes boltokat!
Keress egy piacot, vagy válaszd a tömegközlekedést az autó helyett! Hiszen rengeteg terület van még, ahol környezettudatosabb döntéseket hozhatunk.
A fiaim több éve Hollandiában tanulnak, ott nem találkoztam csomagolásmentes bolttal. A hollandok előszeretettel bicikliznek, és ott szinte az összes üveg visszaváltható – tisztítják, nem bezúzzák – a fogyasztási szint viszont megdöbbentően magas. A környezettudatosságnak csak egy szelete a hulladékmentes életmód, a fenntarthatóbb jövő felé nem csak így lehet haladni.
Hanem például vegán életmóddal?
Nem lesz semmi gond attól, ha egy évben egyszer marhahúst esznek az emberek. A húsfogyasztás nem önmagában azért problémás, mert messziről érkezik, hanem azért, mert annak a húsnak hatalmas növényigénye van. Az állattartás sok olyan területet elfoglal, ahol tápláló növényeket is lehetne termeszteni, amivel jobb minőségű élelmiszerhez jutnánk.
Nem mondom, hogy legyen mindenki vegán, vagy vegetáriánus, én is eszek állati eredetű ételeket.
Szerintem rossz irányba tart, hogy a két tábor egymásnak megy, és mindenki a saját igazát bizonygatja.
Sajnos magamon is azt tapasztalom, hogy sok esetben szélsőségekben gondolkodok. Egyiküknek sincs igaza: az, aki megveszi a datolyát, az avokádót, meg a törökmogyorót, nem feltétlen környezettudatosabb, mint az, aki naponta megeszik egy csirkeszárnyat, amit a szomszédból visz haza. Sok károsanyag-kibocsátástól óvja meg a bolygót, ha a húsfogyasztás csökkentésére is tudunk figyelni, de nem oldja meg a klímaváltozás összes problémáját.
Nem lehet behúzni a kéziféket
„Engem is szoktak influenszernek nevezni, én igyekszem ettől távol tartani magam” – Tóth Andrea, a Dobd ki a szemetest! című könyv szerzője. Fotó: Sebestyén László
A túlfogyasztás ránk is jellemző: míg a globális túlfogyasztás napja idén augusztus 2., addig Magyarországé május 30. Ez az a nap, amikor elhasználjuk a Föld egy évre eső készleteit. Hogyan lehetne a fogyasztáshoz szokott emberek viselkedését megváltoztatni, amikor az influenszerek is nap mint nap fogyasztásra ösztönöznek?
Engem is szoktak influenszernek nevezni, én igyekszem ettől távol tartani magam. Olyan termékek, márkák mellé vagyok hajlandó odaállni, amit tiszta lelkiismerettel vállalok, mert használom, vagy belefér a szemléletmódomba.
Több olyan lehetőséget visszautasítottam, ami lehet, hogy nagyon jól fizetett volna, de nem fért bele.
Inkább lemondok a pénzről, mint hogy egy hirdetésem szembemenjen a környezettudatos szemléletmódommal.
A reklámoknak, a marketingnek nagyon erős pszichológiai alapú eszközei vannak, a túlfogyasztást ezért nagyon nehéz visszaszorítani. Első lépésnek az is jó lenne, ha kevesebb PET-palackos üdítőt vennénk, de a fokozatosságra kevés időnk maradt. Egyénként csak a szemléletmódunkat tudjuk befolyásolni, a megoldás inkább a közösségépítésben van. Kapcsolódjunk hasonlóan gondolkodó emberekhez! Közösségként nagyobb eredményeket is el lehet érni. Például, mi közösségi komposztálót kértünk az önkormányzattól, és kaptunk – igaz, másfél év alatt. De ma már működik, és szeretik a lakótelepen élők.
A fogyasztáshoz való hozzáállásunkat az is meghatározza, hogy a magyar történelemben sok problémás időszak volt. Sokan még mindig abban élnek, hogy „amit megeszek, az az enyém, és senki más nem veheti el”. Például, egy étteremben, ha a vendég azt látja, hogy kevés ételt tesznek az asztalára, akkor reklamál. Akkor is, ha az bőven elég lenne. Nehéz külső kultúrából behozni olyan mintákat, ami máshol nagyon jól működik.
Ma már nem furcsa, aki saját zsákba pakol
De ha bezuhanna a kereslet, az rövid idő alatt átalakítaná a kínálatot a műanyagok terén is, nem?
A nejlonzacskók esete szép példa arra, amikor a kereslet és a kínálat kiegyenlítődik. Amikor több mint hét évvel ezelőtt elkezdtem foglalkozni a környezettudatos életmóddal, még mindenhol könyörögni, magyarázkodni kellett, ha textilzsákkal akartam vásárolni. Nagyon sokszor ütköztem ellenállásba, elutasításba, meg kellett győzni az eladót, hogy ez nekem így jó, és neki se rossz. Nekem az is jó, ha mások furcsán néznek rám, mert akkor tudom, hogy legalább elindítottam valamit. Mások megnéznek, és elgondolkodnak rajta, hogy mit csinálok.
Nézzük meg, hova jutottunk hét év alatt! Ma a legnagyobb üzletláncok is lehetőséget adnak arra, hogy saját csomagolásban vásároljunk, tárázhatjuk a mérleget (lenullázhatjuk a mérleget, ha rátesszük a saját csomagolóanyagunkat). Van, ahol magyar gyártású pamutvászon textilzsákot adnak. Igaz, ez is logózott, tehát valamennyire buzdít a fogyasztásra, de eljutottunk a célunkhoz.
Használjuk, amíg bírja – akkor is, ha benzines
Ehhez viszont el kell menni egy bevásárlóközpontba, ami nem mindenkihez esik közel. Ha valaki ezt a távolságot hibrid, vagy elektromos autóval teszi, az probléma?
Amikor közlekedünk, érdemes olyan eszközt használni, ami már van.
A zero waste első szabálya a visszautasítás, a fogyasztás visszafogása.
Először ezt kellene beépíteni a mindennapjainkba. Annak semmi értelme, ha valaki eladja a kétéves benzines autót, és vesz helyette két másik elektromosat. A közösségi autók gyártása, karbantartása, károsanyag-kibocsátása is mind környezetterhelő tényező. Környezettudatosabb döntés, ha a meglévő benzinest használjuk, amíg csak bírja, és ki nem fut teljesen. Ez vonatkozik a biciklire és más közlekedési eszközökre is, sőt, a háztartáson belül is érdemes megtartani a meglévő műanyag dobozokat újak vásárlása helyett.
Nem ördögtől való autót használni, de ha a bolt öt perc sétatávolságra van, akkor nem érdemes. Sajnos nem érzünk elég késztetést arra, hogy ezen változtassunk, pedig ezt bárki meg tudná tenni. Én szinte mindenhova biciklivel megyek: az autóinkat csak hosszú utakra használjuk, és még ezt is soknak érzem. De hiába szeretnék például Gödöllőről Isaszegre biciklivel kirándulni, az az út egy halálút.
„Nekem az is jó, ha mások furcsán néznek rám, mert akkor tudom, hogy legalább elindítottam valamit.” – Tóth Andrea, a Dobd ki a szemetest! című könyv szerzője. Fotó: Sebestyén László
A legtöbb ember viszont addig nem változtat, amíg a saját bőrén nem tapasztalja a klímaváltozást.
Ha a saját bőrén érzi, először akkor is hárít, külső felelősöket keres. Lehet, hogy úgy tűnik, hogy sokan gondolkodunk hasonlóan, de még mindig többen vannak azok, akik képtelenek kitekinteni a régi, megszokott rituáléikból, vagy újdonságokat kipróbálni. Bár a környezettudatos lépések többnyire nem újdonságok, sokszor inkább visszanyúlunk a régmúltba. Hiába küldöm át valakinek a hivatalos közleményt arról, hogy az ecet is pontosan annyi baktériumot és gombát tud ölni, mint a takarítószerek – ráadásul klórmentesen, környezetre káros hatások nélkül. Sok tévhitet ültetnek belénk azzal a céllal, hogy vásároljunk, a greenwashing is ezért működik.
Magángéppel a környezetvédő konferenciára
A szelektív hulladékgyűjtés is greenwashing?
A szelektív hulladékgyűjtésnek annyi értelme van, hogy legalább megadjuk az esélyt annak, hogy a feldolgozható hulladék jobb helyre kerül. A legfrissebb adatok szerint
a szelektíven gyűjtött hulladékok újrahasznosítási hatékonysága 30 százalék körül van, ezen belül a műanyagoké 10 százalék alatt.
Tízből kilenc PET-palack az égetőben, vagy a lerakóban köt ki, a szelektív hulladékgyűjtés tehát csak elodázza a problémát. A fémek és az üveg nagyon jó alapanyagok, de környezetvédelmi szempontból sokkal hatékonyabb lenne tisztítani, újratölteni azokat. Profit szempontjából viszont ez nem éri meg. Magyarországon csak Orosházán van üveghulladék-feldolgozás, és ott is csak fehér üvegeket dolgoznak fel: befőttesüvegeket készítenek belőle. A színes üvegeket Magyarországon kívülre szállítják. Összességében a szelektív hulladékgyűjtés fontos lépés, de csak a hulladék keletkezésének megelőzése után.
Hogyan vehetnék komolyan az emberek a műanyagmentes júliust, ha az ENSZ tavalyi klímakonferenciáját, a COP27-et főszponzorként támogatta a világ legnagyobb műanyagszennyezője, a Coca-Cola?
Dobtam egy hátast, amikor ezt megláttam.
Nem találtam magyarázatot erre. Ők tisztában vannak a környezet állapotával, mégsem kezelik ezt komolyan. Ez nincs rendben, mint ahogy az sem, amikor magángépekkel utaztatják a vendégeket hasonló konferenciákra. Ilyenkor hajlamos vagyok klímaszorongásba, depresszióba zuhanni, és össze kell szednem magamat, hogy a környezetem ne lássa, mennyire mélyponton vagyok.
Az utcát fűtjük, és próbáljuk hűteni
Ha te lennél a környezetvédelmi miniszter…
Nem lennék!
…akkor mi lenne az első három terület, amin változtatnál?
Ha lenne környezetvédelmi minisztérium, és lenne beleszólásom, akkor az energetikai korszerűsítést tartanám a legfontosabbnak. Hatalmas ökológiai lábnyoma van a magyar épületek többségének. Ez egyébként nem egyedülálló, Hollandiában sem szigeteltek a házak, és a minőségi nyílászárók sem jellemzők. Ott a háború előtt nagyon olcsó volt a gáz, senki nem foglalkozott a hőszigeteléssel, de most elkezdték felújítani a házakat.
Másrészt minél jobban támogatnám a tömegközlekedést és az alternatív közlekedést. Harmadik lépésként valós támogatást adnék a kis üzleteknek és a helyi termelőknek. Az élelmiszer-túlfogyasztás és az élelmiszer-hulladék is hatalmas környezetterheléssel bír.
Na és az Elf bar? Egy éve úgy vásárolták Európa-szerte, mintha nem is létezne műanyagmentes július.
Elsősorban azt szoktam kiemelni, hogy ne használjunk egyszer használatos termékeket. Ez lehet papír, műanyag, vagy akár az Elf bar (Magyarországon illegális, de sokan használják így is – a szerk.).
Sokkal fontosabbnak tartom az egyszer használatos termékek kerülését, mint a műanyagmentességet.
Nem gondolunk bele mekkora kárt okoznak ezek, csak mert elviszi a szemetes autó – most még.
Nemsokára megjelenik a könyved harmadik kiadása, van tapasztalatod a vállalkozásban. Miért nem nyitsz te is egy csomagolásmentes boltot?
Több olyan csomagolásmentes üzlettel is volt már dolgom, ahol nem éreztem azt az elköteleződést, amit én beletennék egy ilyen üzletbe. Nem nyitnék ilyen üzletet, mert nem értek hozzá. Az üzletvezetés nagyon kemény munka, mert sok szabályozás nem fedi le a csomagolásmentes boltok teljes működését. Ráadásul, ha egy multi élelmiszerboltot nyit mellé, akkor a csomagolásmentes bolt be fog zárni, mert nem bírja a versenyt. A multi óriási árengedményekkel tud beszerezni hatalmas készletmennyiséget, ezzel szemben egy kis, magánkézben lévő boltnak soha nem lesz akkora tőkéje, hogy ezzel versenyezni tudjon.
