A ThinkPad E14 egy sallangok nélküli, középkategóriás üzleti notebook. De mit várhatunk egy ilyen eszköztől? Kinél válhat be? Ki járhat vele jól, és ki nem?
Ha van az IT iparágban patinás brand, akkor a ThinkPad az. Még 1992 lépett színre az IBM az első ilyen laptoppal, amely azonnal legendává vált, hiszen egymaga megteremtette az üzleti gépek kategóriáját. A márka értékét jól mutatja, hogy a Lenovo sem küldte nyugdíjba az IBM PC részlegének felvásárlása után.
Sőt, a kínai konszern érezhetően mindent megtesz annak érdekében, hogy életben tartsa a mítoszt. Azaz magyarán iszonyatos pénzeket ölnek a fejlesztésbe, megfelelő gyakorisággal frissítik a termékpalettát, és mindezt úgy, hogy még az arculatot is megőrizték.
Ennek köszönhetően a ThinkPad sosem ment át gagyiba, és a fókuszban továbbra is az elsősorban munkára szánt, úgynevezett üzleti modellek állnak.
A választék természetesen ma már óriási, és a palettán a középkategóriát az E-sorozat tagjai képviselik. Azaz ezek azok a készülékek papíron, amelyek nem flancosak, amelyekből hiányoznak a látványos, fancy, de nem létfontosságú extrák, viszont papíron még mindig igen jól használhatóak, és ezért a nagyobb tömegek számára lehetnek igazán vonzóak.
A család egyik tagja a 4. generációs Lenovo ThinkPad E14, amelyet sikerült megkaparintani, hogy megnézzük, mire számíthatunk ma egy ilyen kaliberű eszköztől.
Jöhet a zombivész!
A legtöbb ThinkPad modellhez hasonlóan az E14 Gen 4 is ultrakonzervatív külsővel bír. A készülékház mattfekete, nincs rajta semmi felesleges díszítés, a tapintása kellemes, viszont az ujjlenyomatok hamar meglátszódnak rajta. Szóval érdemes bepakolni a táskába egy törlőkendőt, hogy gyorsan meg lehessen pucolni, mielőtt beül valaki vele egy tárgyalásra.
Ennél egy fokkal lényegesebb, hogy megkapta az USA védelmi minisztériuma által kidolgozott MIL-STD 810H minősítést. Ez azt jelenti, hogy ellenáll az ütéseknek, zuhanásoknak, nedvességnek, pornak, légnyomásnak, extrém forróságnak, fagynak. És persze a legdurvább, legmostohább körülmények között is működőképes marad. Mindez pedig fontos lehet akkor, ha valaki kivinné a gépét az irodából-otthonából. A hordozhatóságot az is elősegíti, hogy a súlya másfél kiló, és kellően kompakt (32,4x22x1,7 cm), így akár egy közepes méretű táskába is vígan befér.
Használat közben
A csatlakozókínálata (Thunderbolt, HDMI, USB 2.0, USB 3.2, USB-C, fejhallgató+mikrofon kombó) megfelelő, és a beépített egérre, azaz tapipadra sem lehet panasz.
Ennek mérete és érzékenysége megfelelő, és még a hagyományos gombokat sem spórolták le róla, pedig ez manapság nagy divat. Emiatt a kinézete nem annyira menő, viszont sokkal-sokkal kényelmesebben lehet vele kattintani. A ThinkPad notik exkluzív kiegészítője, a TrackPoint sem hiányzik róla.
Ez a klaviatúra közepén elhelyezett kis piros labda, aminek nyomkodásával lehet irányítani a kurzort. Én mondjuk embert nem ismerek, aki használná a hétköznapokban, de annyira ikonikus, hogy nem engedhetik el. A billentyűzet egyébként nagyon rendben van: A gombok nem lötyögnek, nyomásútjuk és ellenállásuk is megfelelő, és a tapasztalataink szerint a gépelés hosszú órák után is kényelmes.
Kép és hang
A képernyője nem valami nagy szám a mai mezőnyben: Az alkalmazott IPS LCD technológiából fakadóan a színek nem olyan ragyogóak, mint amit az OLED-eknél megszokhattunk és a kontraszt is lényegesen rosszabb, mint amit a drágább, rivális eljárás produkál.
A maximális fényerő (302 nit a méréseim alapján) egy szobában, irodában elég, de kültéren már kevés lehet. Amikor süt a nap, akkor konkrétan alig látszódik belőle valami. A mozgásmegjelenítés rendben van, de a maximális képfrissítési frekvencia csak 60 Hz, ami a játékosoknak már kevés lehet, és nekik a FreeSync támogatás hiánya is problémát okozhat. Egyszóval ha valaki elsősorban filmezésre vagy gamingre keres egy eszközt, akkor jobban teszi, ha másfelé keresgél. De viszont az is tény, hogy az irodai alkalmazások futtatása, böngészés, levelezés, adatbáziskezelés, programozás során sok jelentősége azért nincs ezeknek a viszonylag gyengébb képi tulajdonságoknak.
Mint ahogy annak sem, hogy a beépített hangrendszer meglehetősen középszerű. A két darab, egyenként két wattos hangszóró csodákra nem képes. A basszusokról le kell mondani, a megszólalás steril, élettelen, a hangerő sem eget rengető.
Teljesítmény és energia
Ennél sokkal fontosabb, hogy a teljesítménye abszolút rendben van. A 12. generációs Intel Core i7 processzor a 16 GB RAM társaságában kellő erőt biztosít. Az általunk próbált változatban volt egy GeForce MX 550 videókártya, de ez nagyon messze van a mai élvonaltól.
Ez pedig azt jelenti, hogy a 3D tervezőalkalmazások vagy komplexebb grafikájú játékok futtatására nem alkalmas, de mint már említtettük, nem is erre szánták. Az viszont nem okoz gondot, hogy egyszerre akár 20-30 ablak meg legyen nyitva, és zökkenőmentesen működjenek az alkalmazások, kommunikációs platformok, weboldalak. Egy TB-os, gyors SSD felel az adattárolásért, ez a kapacitás pedig ilyen típusú használathoz a tapasztalataink szerint bőségesen elég.
57 Wh-s akkumulátort kapott, ami ilyen hardver és kijelző mellett akár 15 órányi üzemidőt is szavatolhat. E téren pedig ezzel kiemelkedik a jelenlegi mezőnyből, hiszen a laptopoknál általában be kell érnünk ennél lényegesen kevesebb idővel.
Említésre méltó még a beépített Full HD webkamera, ami a megszokottnál lényegesen jobb képminőséget szavatol, és még sötétben is használható. Ez pedig a fontos céges videótelefonálások során kincset érhet, mint ahogy az is, hogy a mikrofonját ellátták zajszűréssel.
Megéri az árát?
A ThinkPadek, és úgy általában az üzleti gépek sosem voltak olcsók és a negyedik generációs E14 sem lóg ki a sorból.
430 000 forintba kerül, viszont ennyi pénzért az ember egy rettenetesen megbízható, extrémen strapabíró, kiemelkedő üzemidejű, stabil, jól használható, elegáns üzleti számítógépet kap cserébe.
A kép- és hangminőség átlagos, a teljesítmény megfelelő, és mindent mérlegre téve ki lehet jelenteni, hogy aki biznisz laptopot keres, nem csillagászati áron, annak abszolút érdemes a Lenovo ThinkPad E14 Gen 4-et is számításba vennie.