A Wagnernek ugyan esélye sem volt elérni Moszkvát, a felkelés mégis elég volt ahhoz, hogy Putyin kiessen a szerepéből. Eközben Lukasenka atomfegyvereket őriz, a lengyelek és a litvánok aggódnak, Ukrajnában pedig lényegesen több az orosz hadifogoly, mint korábban.
Hetek óta készülhetett „Putyin szakácsa”, Jevgenyij Prigozsin a szombati orosz puccskísérletre. Megfejthetetlen, miért nem jutott el Putyinhoz időben ez az információ – mondta Rácz András. Az Oroszország-szakértővel a Hősök Tere Alapítvány beszélgetett szerda este a fegyveres felkelés elő- és utóéletéről.
Szelfi a harckocsival, gombóc a torokban
„Prigozsin egy pszichopata, erőszakos bűnöző: őrült, de nem bolond. Tudnia kellett, hogy az elit jelentős része és a hadsereg egy része támogatni fogja, mielőtt megindult Moszkva felé” – mondta Rácz. Az elit többi része mégis meglepődött a lépésen, Vlagyimir Putyin is meglepődve reagált.
A rosztoviakat is legalább ennyire sokkolta, amikor szombaton a Wagner öt-tízezer harcosa végigmasírozott az 1,1 milliós városon. „A rosztovi megmozdulásokkal kapcsolatban mindenki kritikus a rendőrséggel szemben. A rendőrség szublimált. Nyom nélkül tűnt el. Az ellenzékiek, diákok vegzálásában élen járó, korrupt orosz rendőrség sehol sem volt, miközben az állami hadsereg ellen vonultak fel a városban. Lehet, hogy egy rosztovi brahiból csinál egy szelfit a harckocsival, de azért van egy szép nagy gombóc a torkában” – mondta Rácz.
Estére már mindenki azt kérdezgette, vajon mikor éri el a menet Moszkvát. Rácz szerint azonban fontos, hogy a Wagnernek esélye sem volt eljutni a fővárosig. A hadsereg legkésőbb az Oka folyó hídjánál megállította volna a konvojt, és még ha át is verekedték volna magukat a hídon, komoly ellenállásba ütköztek volna. Ez közúton 110 kilométerre fekszik Moszkva belvárosától. Eközben az orosz légierő is támadta a Wagner-konvojt, hat helikopterük bánta.
„Az orosz elnök órákon keresztül elérhetetlen volt. Hogy döntésképtelen volt, vagy gyáva, azt nem tudjuk. A mindig mindent kézben tartó elnök képe összetört”
– mondta Rácz. Putyin nem tehette meg, hogy felveszi a kapcsolatot Prigozsinnal, hiszen azzal a saját szintjén lévő tárgyalópartnerként ábrázolta volna őt. Ha ígért volna valamit, abból nehezebben tudott volna kihátrálni. Ráadásul Prigozsin orosz mértékkel is kirívóan csúnyán beszél: ha egy kiszivárgott hangfelvételen kiderül, milyen hangnemben tárgyal az orosz elnökkel, az presztízsveszteséget jelentett volna Putyinnak. Lukasenkával éppen ez történt: az első percekben tárgyalópartnere csak szentségelt.
A nevető harmadik
A belarusz haderőre ráfér az erősítés: egy pár napos kazahsztáni bevetésen kívül semmilyen missziós tapasztalatuk nincs. Ha nyolcezer wagneres költözne az országba, az tehát jelentősen növelné Európa legtapasztalatlanabb haderejét. „Ha ennek a történetnek van győztese, az Lukasenka, akihez éppen most jutottak el az orosz atomfegyverek. Már úgy beszélt ezekről, mintha az az övé lenne, pedig csak az állomásoztatás helye Belarusz, a tulajdonos továbbra is Oroszország” – magyarázta Rácz.
Úgy látja, a Lukasenka-Prigozsin paktum megkötésében jelentős szerepet játszhatott Viktor Sejman. A belarusz elnök bizalmasa tapasztalt diplomata, és szoros kapcsolatot ápolt a Wagner vezetőjével, ő hozhatta tető alá a megállapodást. Az ország viszont az ígéretek ellenére sem életbiztosítás a wagneresek számára, a jogbiztonság még alacsonyabb, mint Oroszországban. Az elnök akár egy Ryanair-gépet is eltéríthet, amint tette azt két éve.
A népszerűség életben tart
Az orosz hadvezetés számára egy különösen kellemetlen helyzet alakult ki. Prigozsin ugyanis népszerű figura az orosz seregben, különösen a frontkatonák és a hátrányos helyzetű területekről érkező katonák körében. Régóta nyíltan beszél arról, hogy a hadvezetés ostoba, korrupt és ellopja a fejlesztésre szánt pénzeket. Eközben kiépített egy magánhadsereget, magas fizetéseket adott, amiket a harcosok időben megkaptak, sőt, a családokat is kárpótolták sérülés, tragédia esetén. Oroszországban 30-32 katonai magánvállalat működik, de a Wagner a legerősebb és a legjobban felszerelt.
A Wagner név toborzásnál is nagyon vonzó, ahogy Rácz fogalmazott: „szombaton bezárták a toborzóirodákat, vasárnap már kinyitották”. Stratégiai okokból ugyanakkor kockázatos lenne a Wagner-harcosokat egy egységben visszaküldeni az ukrajnai frontra. Valószínűbb, hogy kisebb egységekben, szétszórva térnek majd vissza – akik egyáltalán visszamennek.
Putyin számára ezért politikai hátránnyal járna, ha Prigozsin rövidesen „kiesne az ablakon”. Ha ugyanis mártírrá tenné a Wagner vezetőjét, az könnyen felerősítheti az elégedetlen hangokat. Az orosz állami propaganda ezért inkább megpróbálja külön fogalomként kezelni a Wagnert és az időközben Belaruszba menekített vezetőjét. És persze ezentúl nem fogják hagyni, hogy egy-egy magánvállalat ekkora fegyverarzenált halmozzon fel és ekkora létszámmal működjön.
Egyre több orosz adja fel
A vezető nélkül maradt wagneresek előtt három lehetőség áll.
- Bevonulhatnak az orosz reguláris hadseregbe sokkal alacsonyabb és kiszámíthatatlanabb fizetésért,
- leszerelhetnek (ami Lukasenka és Prigozsin megállapodása alapján nem jár kellemetlen következményekkel),
- vagy Belaruszba menekülnek.
Ha sok wagneres választja Belaruszt új otthonának, az jelentős aggodalmat kelthet Lengyelországban és Litvániában. Ugyan Varsó és Vilnius is megerősítette a belarusz határt, kerítést állítottak fel, kamerákat telepítettek és járőrszolgálatokat működtetnek, többen arról beszélnek, orosz rafinéria lehetett a puccskísérlet. Mi van, ha az egész arról szólt, hogy sok Wagner-harcost telepítsenek eggyel nyugatabbra? Rácz szerint ez valószínűtlen, de elmondta, sok lengyel és litván aggódik emiatt.
Az ukrán vezetők ugyan popcornnal a kezükben nézték végig az orosz belharcot, a háborúban azonnali változást nem okozott a puccskísérlet. A Wagner-zsoldosok már korábban kivonultak Bahmutból. Közép- és hosszútávon viszont a Wagner – mint tapasztalt, nagyon jól felszerelt alakulat – hiányozni fog az orosz hadseregnek a frontról. Különösen úgy, hogy az eddig sem betonbiztos orosz katonai morál tovább romlott az utóbbi időben. „Számot nem szeretnék mondani, de lényegesen több hadifogoly van, mint korábban. Egyre több orosz katona jön rá, hogy ebből a helyzetből csak úgy tud kijönni ép bőrrel, ha megadja magát” – mondta Rácz.
Trónok harca
Márciusban elnököt választ Oroszország, és Rácz azt tartja a legvalószínűbbnek, hogy Putyin – az egyértelmű gyengülés ellenére – elindul és nyer. Kisebb esély mutatkozik egy hasonló átmenetre, mint 2008-ban, amikor Putyin kijelölte Dimitrij Medvegyevet utódjaként. „Valószínűbb, hogy Putyin még jobban meghúzza a csavarokat, még tovább szigorítja az elnyomást. Az elnökválasztás klasszikus Trónok harca lesz, az eliten belüli küzdelemmel” – mondta Rácz.
Egy dolog azonban megváltozott: a Wagner-felkelés átütötte az orosz közöny falát. Címlapsztori lett, mindenki erről beszél, és ugyan a politikai rendszer stabil, nem valószínű, hogy a következő napokban felülemelkedik az eseményen az orosz közvélemény.
