Az ismerősök tengerparton laptopozós képein lassan meg sem lepődünk már, ám keveset hallani a hosszabb digitális elvonulásokról. Panamában tíz különböző szakemberrel béreltünk egy házat, együtt dolgoztunk projekteken és hatékonyabbak voltunk mint valaha.
Kettőt pislogtunk és Budapest hirtelen menő digitális nomád központtá vált, egymást érik a közösségi irodák, a kávézókban ki sem látszik a laptopok mögül a dolgozó tömeg. Egyre több online állás van, ha valaki helytől függetlenül szeretne dolgozni, akkor ez ma már viszonlyag könnyen megoldható. Elég egy digitális szakma, vagy egy jó fej főnök, akit meggyőzhetünk, hogy a mi munkánk is végezhető online.
A coworking, tehát közösségi munkavégzés már nem újdonság, de elterjedőben van egy új szó, a coworkation, ami itthon még nem annyira ismert. A vakáció szó belekeverésével megszületett egy fogalom, amely egy modern életformaként is értelmezhető. Végy egy csapat online dolgozó embert, egy házat vagy lakást egy nyaralásra is kiváló helyszínen, és már minden adott egy párhetes munkás vakációhoz. Napközben különféle projekteken lehet együtt, egymás tudását is használva dolgozni, este pedig jöhetnek a koktélok a tengerparton.
A hajójegy körülbelül 220 ezer forint, ami nem olcsó, de két hét szállás, all inclusive étel-italfogyasztás, sport és medence, na meg persze a konferencia és a végtelen networking lehetőség beleszámolásával egyáltalán nem rossz üzlet.
A Nomad Cruise hajóján két hetet töltöttem digitális nomádokkal, és miközben átszeltük az Atlanti-óceánt, 260 fős csoportunk nem unatkozott: workshopokat és előadásokat tartottunk egymásnak, kapcsolatokat építettünk, ötleteket vitattunk meg, és úgy általában, rengeteget tanultunk egymástól. „Nagyon különböző háttérrel rendelkeznek a résztvevők itt, ami nagyon motiváló, sok profi segítséget kaphatsz a többiektől” – mondta Johannes Voelkner, a Nomad Cruise alapítója. „A nomádok egymásra találnak a két hét alatt, a workshopok segítenek, hogy megtudják, ki mivel foglalkozik, így könnyebb később együtt dolgozni.”
Fotó: Darányi Lea
Ennek az útnak a végcélja Panama volt, két hét alatt én is megismerkedtem rengeteg emberrel, akik sok értékes gondolattal segítettek, rengeteget ötleteltünk és nem mellesleg jól éreztük magunkat. Ahogy Johannes is mondja, „a Nomad Cruise csak a kezdet, bár már a két hét során is elkezdenek együtt dolgozni a digitális nomádok, mindig látom, hogy a hajó után is együtt maradnak csoportok. Miután megvan az ismerettség, könnyebb kollaborálni a későbbiekben is.” Pontosan ezt tettük mi is. Tizenegyen eldöntöttük, hogy két hét nem volt elég és béreltünk egy házat a Karib-tenger egyik kis panamai szigetén, Bocas del Toron.
A bérleti díj fejenként 60 ezer volt, ennyiért Budapesten is nehéz bármit is találni
Hét országból érkeztünk, és sokféle háttérrel rendelkeztünk: grafikus, e-kereskedő, újságíró, fotós, programozó, illetve saját businesst irányító lakosunk is volt, de még egy nővér is. Ismertük egymást a Nomad Cruise-ról, de az első napok egyikén készítettünk egy bemutatkozó adatlapot, mindenki leírta mik az erősségei, mikben tud segíteni másoknak, illetve ő milyen téren szeretne segítséget kapni. A házunk közvetlenül a Karib-tengeren volt, a teraszról és az erkélyről is fejest lehetett ugrálni a néha delfineket is felvonultató vízbe, ez segítette a munka utáni kikapcsolódást. Napközben pedig ki-ki a saját ügyein dolgozott.
Mivel legtöbben laptopról végezzük a munkánkat, egy hónapra béreltünk. A francia, programozóként dolgozó Mélodie Maire is erősítette a panamai bandát, szerinte is jobb ha több ideig tart egy-egy coworkation. „Így volt időnk arra, hogy ténylegesen átadjuk a tudásunkat egymásnak és érdemileg foglalkozzunk a projektekkel. Ez az idő ahhoz is elég volt, hogy kötődés alakuljon ki közöttünk. A sokféle projekt, a nyitott gondolkodás és a sokszínűség rengeteg energiát adott nekem. Hatalmas mennyiségű munkát tudtam elvégezni, és élveztem.” Ez az egyik legnagyobb erőssége ezeknek a coworkation-öknek: a hatékonyság az egekbe szökken.
Fotók:Darányi Lea
Sokszor tartottunk egymásnak a házban is workshopokat. Tanultunk az Amazon működéséről, business témákról, grafikáról, de volt spanyolóra, gitárleckék és edzések is. Esténként a spontán zenélések előtt pedig brainstormingoltunk, mindenkinek volt fél órája: elmondhattad min dolgozol, hol akadtál el esetleg, a többiek pedig javaslatokkal álltak elő. Mélodie szerint „tudod mi az, amit te hozol, amikor belépsz az ajtón, de sose tudhatod mi kerül a csomagodba, amikor kilépsz ugyanezen az ajtón.” A francia lány „számitógépes varázslatával” segített minket, ahogy mi neveztük. Ha informatikai téren akadtunk el, Mélo már sietett is a megmentésünkre. De a coworkation lényege pont ez: mindenki jobban jár, ha megosztja tudását.
Mivel volt egy másik írónk is, aki a különféle szövegekkel segített, én egy profi portréfotó sorozatot ajándékoztam a lakóknak. Egy osztrák grafikus lány pedig ingyen tervezett logót annak, akinek szüksége volt egyre. Mélo sok céllal érkezett, „a fő az volt, hogy a nemrég indított szabadúszó mérnökinformatikus cégemen dolgozzak. Viszont ez a sok kreatív ember körülöttem nem is inspirálhatott volna jobban, végül a hónap végére egy régi álmom is teljesült, elindítottam a saját blogomat is, ahol történeteket írok és osztok meg.” Kivétel nélkül mindannyian elégedettek voltunk a hónappal, kinyílt a világ és hatékonyabban haladtunk, mint amire előzetesen számítottunk.
A más hátterű profikkal való együtt dolgozás és élés rengeteget adott nekem. A saját tudásomat is átgondoltam, hogy a leghatékonyabban tudjam azt átadni. Gyakoroltam az összeszedett beszédet, ráadásul angolul, de a figyelmes hallgatást is. Motiválóan hatott rám a többiek elvégzett munkája, előrelendített a nézőpontok sokszínűsége, ötleteket kaptam és rengeteg visszajelzést. És nem mellesleg jó móka volt, és nyaralásként éltem meg az egészet. „Szerintem ez mindenhol működőképes, – fejezte be a francia lány – amíg a résztvevők szívesen osztják meg egymással, amit tudnak és pozitívak maradnak. Persze egy menő helyszín még egy kis szikrát ad a tapasztalathoz. A panamai volt a legjobb ház, ahol valaha éltem.”
