A termékcsoport iszonyatosan divatos, a választék óriási, de épp ezért könnyű lyukra futni. Mutatjuk, hogy mitől lesz jó egy vezeték nélküli fülhallgató.
A valódi vezeték nélküli fülhallgatók első példányai 2016 nyarán mutatkoztak be az Onkyo és a Motorola jóvoltából. Azonban e megoldás sok vizet nem zavart egészen odáig, amíg az Apple meg nem látta benne a fantáziát.
Amint ugyanis az ilyen kialakítású AirPods első generációja felbukkant, rögtön rengetegen akadtak, akik hirtelen rájöttek, hogy pont erre van szükségük.
Azóta már azt is tudjuk, hogy ez nem egyszeri fellángolás volt, hiszen e TWS-nek (True Wireless Stereo Speakers) is nevezett termékcsalád népszerűsége évről-évre nő. Ma pedig ott tartunk, hogy boldog-boldogtalan kínálatában megtalálhatóak e készülékek. A kis, pár fős garázscégek ugyanúgy foglalkoznak ezekkel, mint az olyan nagy cápák, mint a Samsung, a Xiaomi, a Panasonic, a Sony vagy éppen az Apple.
Érdemes?
A népszerűség egyáltalán nem meglepő, hiszen ezek Bluetooth technológiát használnak, azaz egyáltalán nincsenek vezetékek, ezért tényleg nagyon kényelmesen használható, diszkrét eszközökről van szó.
Amennyiben egy megfelelően működő termékről van szó, akkor egyértelműen csak ajánlani lehet bárkinek.
Ám az is tény, hogy a gigantikus választékban nem mind arany, ami fénylik. Azaz rengeteg az ipari hulladék kategóriájú modell.
E cikkben pont azt járjuk körbe, hogy mire érdemes figyelni, egy ilyen termék megvásárlása során, mik a fontos paraméterek, lényeges jellemzők. Ehhez segítséget nyújt az egyik legújabb ilyen jellegű termék, a Nothing Ear (2), ami most futott be az országba.
Kialakítás
Két nagy iskola létezik ebben a termékkategóriában: Az egyik, amelynél a készülékház egy nagy kavicsra hasonlít, amit az ember a fülébe gyömöszöl. A másiknál pedig olyan, mintha a hangszóróknak lenne egy kis nyele vagy fogantyúja.
Ez utóbbi egyértelműen a jobb megoldás, legalábbis én azt tapasztaltam, hogy stabilabban ül a fülkagylóban, nehezebben esik ki onnan.
Kényelem
Ez kritikus pont, hiszen itt vérez el a legtöbb ilyen masina, és sokáig például én is emiatt hanyagoltam ezeket. Az Ear 2 viszont bebizonyítja, hogy nem kell törvényszerűen kényelmetlennek lennie egy TWS-nek. Csupán 4,5 grammot nyom, a súlyelosztása remek, kiválóan szellőzik.
Tehát nem nyom, nem fülled be, de kellően stabilan tartja magát. A pornak és az esőcseppeknek ellenáll, de a vizet hosszútávon nem bírja. Úszni ebből fakadóan nem lehet vele, de aki erre vágyik, az már találhat teljesen vízálló modelleket a piacon, hiszen például a Samsung üdvöskéje, a Galaxy Buds 2 Pro ilyen.
Fülgumik
Csak olyan valódi vezeték nélküli fülhallgatót szabad vásárolni, aminek a dobozában megtalálhatóak az extra, eltérő méretű, egyszerűen cserélhető fülgumik.
Ezek hiányában könnyen előfordulhat, hogy vagy azonnal kipottyan a fülből, vagy csak erőszakkal lehet beleszuszakolni, ami pedig nyilván fáj. Szóval ha a méret nem megfelelő, akkor mehet is egyből a kukába vagy jobb esetben is ajándékba valakinek.
Hangminőség
Egy audio eszköz esetén ez értelemszerűen ez a legfontosabb szempont. Sajnos rengeteg TWS vacakul szól, főként az olcsóbb, noname darabok, de bele lehet futni könnyen jó márkanév alatt futó gyalázatos termékbe is. A mérnökök dolga nem egyszerű, hiszen az apró készülékház és a pici membrán önmagában komoly nehézséget jelent.
A legtöbbször nem is a hangerővel van a probléma, hanem az aránytalan hangképpel, és az alig vagy rondán szóló mélyekkel.
De még a jobb darabok sem szólnak hibátlanul, vagy hát legalábbis én még nem találkoztam ilyen termékkel. A Nothing Ear (2) is messze van a tökéletestől, a basszusok vékonyak, az összhatás kicsit steril. Az előzetesen programozott hangmódok nem hiányoznak, és a hangszín manuálisan is módosítható, de ez már alapelvárás.
Amit hallunk, az közelében sincs annak, amit egy tényleg jó, nagy, fület körülölelő párnákkal ellátott fejhallgató produkál. De hát az lenne a csoda, ha ez nem így lenne. Mindenesetre tény, hogy a zavaró hibáktól, zajosodástól megkímélt, a tisztasággal nincs gond. Zenehallgatásra is lehet használni, de azért elájulni a gyönyörűségtől senki sem fog.
Mikrofon
Érdemes olyan valódi vezeték nélküli fülhallgatót vásárolni, ami rendelkezik beépített mikrofonnal. Ennek köszönhetően ugyanis headsetként is bevethető, azaz hívások lebonyolítására is alkalmas.
Az már más kérdés, hogy sok esetben a mikrofon zajszűrése nem megfelelő, és sajnos ez tipikusan az a termékcsalád, amit vásárlás előtt higiéniai okokból nem lehet kipróbálni.
Szóval maradnak a tesztek, azokban is foglalkoznak ezzel a kérdéssel. A Nothing Ear (1) esetében például nem volt az igazi a mikrofon, ezért az új modellnél már ez más helyre került.
A végeredmény pedig most már sokkal jobb. Nyilván nem olyan lesz a hangminőség, mintha egy stúdiómikrofon esetén. Podcastezni sem ez a legjobb megoldás, de az általános hétköznapi kommunikációhoz tökéletesen megteszi.
Aktív zajszűrés/Ambient mód
Ez a technológia különféle elektronikus trükkökkel képes megakadályozni, hogy a külső zajok bejussanak a fülbe. Ha pedig ez tényleg jól működik, akkor nagyon hasznos lehet, például egy repülőúton, amikor körülöttünk órákon át bömbölnek a gyermekek, vagy hangosan óbégatva beszélgetnek a mögöttünk ülők.
Az Ambient mód ennek épp ellenkezője: A mikrofonok segítéségével felerősíti a külső környezet hangjait. Ez akkor jöhet jól, ha valakivel kommunikálnia kell a felhasználónak vagy vezet.
Egyébként ezek is olyan szolgáltatások, amelyek sok terméknél csak papíron működnek. A Nothing Ear (2) e téren egyértelműen a jobbak közé tartozik, de a tökéletes zajszűrés azért még itt sem működik.
Üzemidő, töltés
Ilyen pici masinákba nem lehet nagy akkumulátort pakolni, pláne úgy hogy alapelvárás a kis tömeg. Ebből fakadóan az üzemidő nem túl nagy, általában be kell érni néhány órával. A Nothing Ear (2) esetében 5,5 óra, de ha be van kapcsolva az aktív zajszűrés, akkor be kell érni 3,5 órával, ami azért korántsem ideális.
A töltés az ilyen modelleknél egy speciális tokban történik általában, amely lehetővé teszi a fülhallgatók hurcolását is. Érdemes figyelni arra, hogy ez a tok könnyű legyen, és elférjen egy zsebben is akár.
Kezelés
Csak olyan masinát szabad venni, aminél a vezérlés történhet egy mobilos app segítségével, illetve a fülhallgató nyomogatásával. Mind a két módszernek megvannak az előnyei és a hátrányai.
A szoftveres megoldás szofisztikáltabb, több a lehetőség, átláthatóbb, de nyilván vannak olyan élethelyzetek, amikor az ember nem akarja vagy tudja elővenni a telefonját.
A legtöbb TWS egyébként érintésérzékeny, de pont emiatt előfordulhat, hogy sokáig kell kopogtatni vagy simogatni, amíg az ember megtalálja a rejtett kezelőpanelt.
A Nothing Ear (2) esetében viszont ezt rendes, fizikai valójában is létező, hallhatóan kattanó kapcsolóval oldották meg, ami jobb és felhasználóbarátabb megoldás.
Késleltetés
Ez egy lényeges paraméter, hiszen ha ez nem stimmel, akkor a videózásnál vagy játéknál azt tapasztalhatja az ember, hogy a hang csúszik a képhez képest, ami értelemszerűen elképesztően irritáló, de nyilván audio tartalmaknál nem okoz semmi problémát.
A Nothing Ear (2) alaphelyzetben nem teljesít jól, de bekapcsolható rajta az Alacsony késleltetés mód, ami szerencsére orvosolja ezt a hibát.
Dizájn
A vásárlók nagy részének ez az egyik legfontosabb szempont. Ma már szerencsére rengetegféle termék elérhető, mindenféle színváltozatban, így jó eséllyel mindenki találhat olyat, amely elnyeri a tetszését.
Ár
Nagy a szórás e téren. A legolcsóbb darabok 4000 forint körül már beszerezhetőek, de ezeket nem javasolnám senkinek jó szívvel. A valóban használható, normális hangzást produkáló, elfogadható üzemidejű készülékek nagyjából 20 000 forint környékéről indulnak.
A határ pedig a csillagos ég, ugyanis van olyan TWS, ami 700 000 forintba kerül. A Nothing Ear (2) 55 000 forintot kóstál, tehát nem kifejezetten olcsó. A tudása rendben van, gyenge pontja nincs, de ennyiért kicsit túlárazottnak tartom.