A második legnagyobb európai akkumulátorgyár lesz a debreceni CATL-gyár, ha – azaz amikor – megépül. Átnéztük az uniós akkugyár-stratégia legnagyobb üzemeit, és hogy ebben hol lenne a helye a debreceninek. Már ha azt nem egy kínai üzem építené.
2019-ben a kémiai Nobel-díjat az amerikai John B. Goodenough, a brit M. Stanley Whittingham és a japán Josino Akira vették át a lítiumion-akkumulátor feltalálásáért. Az innováció azért is jelentős, mert ilyen könnyű, újratölthető és tartós akkumulátorokkal működik gyakorlatilag az összes hordozható elektronikai eszköz és az elektromos autók is.
A díj átadásakor Kína birtokolta a globális lítiumion-akkumulátorok gyártókapacitásának 77 százalékát. Az Egyesült Államok igyekezett felzárkózni, az Európai Unió akkugyártó-nagyhatalmi tervei pedig még igen kezdetlegesek voltak. De mintha csak a végszó lett volna az említett Nobel-díj, 2020-ra az unió már nagyívű stratégiát vázolt fel arról, hogyan függetlenedne az ázsiai importtól, világos kapacitásfejlesztési stratégiát vázolt fel, és költeni is hajlandó volt rá.
0-ról 33-ra
- 2021-ig 127 milliárd euró volt az értékláncra fordított összköltségvetés az unió részéről, 2030-ig pedig további 382 milliárd eurót terveznek költeni.
- 2035-ig összesen 33 akkugyár kezdheti meg a termelést Európa-szerte.
- 2030-ra az EU-n belüli termelés fedezni fogja a folyamatosan növekvő helyi kereslet legalább 90 százalékát, ami éves szinten 11 millió új autóba elegendő akkumulátor gyártását jelenti. Jól mutatja az EU ambícióit, hogy ez a szám egy évtizede még nulla volt.
A stratégia végrehajtására az Európai Bizottság 12 tagország és 40 magáncég részvételével elindította az Important Project of Common European Interest (IPCEI) nevű projektet, valamint az Európai Akkumulátorszövetséget, a szervezetek dedikált feladata az EU versenyképességének előremozdítása a szektorban. Van min dolgozni, az európai gyártók globális pozíciója egyelőre elég gyenge, a tíz legnagyobb gyártó között egy sem szerepel a kontinensről, a pozíciókon kínai, japán és dél-koreai gyártók osztoznak.
Az öt legnagyobb
Az akkugyártás nemcsak a nemzetgazdaságok mozgatórugója, hanem az energetikai forradalom hajtóműve is lett. Ahogy ebben a cikkben is megírtuk részletesen a Forbes.hu-n, a gyárakkal kapcsolatos dilemmák egyik oldalán ott a környezet- és zajszennyezés, a politikai játszmák és a magukra hagyott tiltakozók.
A másik oldalon viszont ott a tény, hogy a világ alig engedheti meg magának, hogy nem gyárt a mostaninál sokkal több akkumulátort az energetikai fordulat előremozdítása érdekében.
Következésképpen az országok sem akarnak perifériára kerülni és elszegényedni a változó világgazdaságban. Egy olyan piacról beszélünk, ami szűk húsz áven belül majdnem tízszeresére nőhet, miközben ennek segítségével az unió teljes üvegházhatású gázkibocsátásának az ötöde is megszűnhetne.
Az alábbiakban összeszedtük az öt legnagyobb európai gyárat az IPCEI gyűjtése alapján, és hogy ezekhez képest a debreceni CATL-gyár hol helyezkedik el méretben, stratégiában és perspektívákban.
1. Berlin, Németország
- Tesla Gigafactory
- Kapacitás (gigawattóra, GWh): 200
- Teremtett munkahelyek száma: 2000 állás
- Költség: 5 milliárd euró
2022. március 22-én nyílt meg a Tesla első európai gyára a Berlin melletti Grünheidében. Itt gyártják a Model Y mellett a Tesla újgenerációs, 80×60 milliméteres celláit, ami a jelenleginél akár 16 százalékkal nagyobb hatótávolságot eredményezhet. A termelési kapacitás egészen 200 gigawattórára bővíthető, de már a kezdeti kapacitás is több mint egymillió Model Y gyártására elég, ami a második legnagyobb akkugyár kapacitásának is a kétszerese.
2. Wrocław, Lengyelország
- LG Energy Solutions
- Kapacitás: 65 GWh
- Munkahely: 1800 állás
- Költség: 2,8 milliárd euró
A nyugat-lengyelországi telephelyen készülő akkumulátorokat többek között az Audi, a BMW, a Daimler, a Jaguar, a Porsche, a Renault, a Stellantis, a Volkswagen és a Volvo is használja. Ez az egy szem telephely évente százezer elektromos jármű számára elegendő mennyiségű akkumulátort képes biztosítani. A gyárban nemcsak akkumulátorokat, hanem alkatrészeket is gyártanak, a szeparátorok, vezetékek és elektrolitok előállítása is itt zajlik.
3. Skellefteå, Svédország
- Kapacitás: 60 GWh
- Munkahely: 3 000 állás
- Költség: 4 milliárd euró
A Northvolt gyára volt az első Európában, ami teljes egészében házon belül fejleszti, gyártja és szereli össze az akkumulátorgyártáshoz szükséges cellákat. Eddig több mint 50 milliárd dollár értékben kötöttek szerződéseket olyan autógyártókkal, mint a BMW, a Volkswagen csoport, a Volvo és a Polestar. A svéd Northvolt nemrég egy másik gyártóüzemet is indított Göteborgban a Volvó együttműködésével.
4. Göd
- Kapacitás: 40 GWh
- Munkahely: 4 300
- Költség: 1,2 milliárd euró
Magyarország bekapcsolása a projektbe a gödi Samsung-gyárral kezdődött. 2017 óta folyamatosan növekszik. Már 2019-ben és 2021-ben is volt bővítési és plusz finanszírozási köre,
legutóbb pedig két napja jött jóváhagyás az Európai Bizottságtól 89,6 millió eurós állami bővítési támogatásról.
A debreceni lakosok indulatait és a magyarok általános viszonyulását az akkumulátorgyárakhoz főleg a gödi gyár keserű tapasztalatai okozzák. Az iparűzési adót megvonta a kormány a várostól, a kiemelt kormányzati beruházási minősítés miatt kritikus adatokat rejtettek el a nyilvánosság elől, miközben független szervezetek többször környezetre és egészségre káros anyagokat mutattak ki a gödi ivóvízben és a talajban.
5. Mo i Rana, Norvégia
- Maximum GWh-kapacitás: 43
- Munkahely: 1500 állás
- Költség: 4,3 milliárd euró
Az egyelőre építkezési fázisban álló Mo i Rana-i gyár a Giga Arctic nevű projekt első üteme, 2024 első felében indulhat meg a termelés.
Európai akkumulátorgyárak 2022-ben. Ábra: IPCEI
Nagytemplom, nagy gyár
Kevés olyan ipari ágazat létezik, amiben Magyarország az élen jár, az akkumulátorgyártás azonban ilyen. Németország 500 gigawattórányi összkapacitásától még messze tartunk, de Lengyelország és Magyarország között nagy verseny dúl az európai dobogó második helyéért. A gigafactory kifejezést a nagy akkuüzemekre a Tesla vezette be, de mára széles körben használják azokra az egységekre, ahol legalább 15 gigawattórányi éves termelés valósulhat meg.
A debreceni gyárat 100 gigawattóra éves termelési kapacitásra tervezik, ezzel a magyarországi CATL Európa második legnagyobb gigagyára lehet.
Magyarország ezzel majdhogynem megduplázná jelenlegi kapacitásait, Németországot leszámítva Európában mindenkit leelőzne akkumulátorgyártásban. Ha hozzávessszük ehhez a gödi, komáromi, valamint a tervezett iváncsai gyár kapacitásait is (40, 17 és 30 GWh), plusz a tervezett bővítéseket, 2027-re 150-200 gigawattórás összteljesítményre lesznek képesek a hazai üzemek. Ipari és gazdasági teljesítményben valóban hatalmas lenne, ha ez éppen nálunk valósulhatna meg – csak persze nem mindegy, hogyan és milyen körülmények között.
Keleti nyitás
Magyarországnak azzal sikerült viszonylag korán felzárkóznia az akkumulátorgyártás élvonalába, hogy nem várta meg, míg az EU ráncba szedi kapacitásait, a bejelentett óriási beruházások pedig beérnek. Helyette a világelső ázsiai cégeknek adtunk helyet, az új ökoszisztémában egyelőre nem is látszik a magyar tulajdonú beszállítók helye.
A távol-keleti gyártók és a magyar vállalatok együttműködését a Magyar Akkumulátor Szövetség is igyekszik ösztönözni, egyelőre kevés sikerrel. Vannak a piacnak nagyobb magyar szereplői is, a Forbes Magyar 100 listáján rendre szereplő, a mai napig családi kézben lévő Jász-Plasztik a legnagyobb magyar játékos a szektorban (ők nem csak akkumulátor-gyártással foglalkoznak).
Az akkugyártás részfeladataira azonban rendre ázsiai cégek nyitnak új üzemeket. Legutóbb a Nice LMS jelentette be Szijjártó Péter külügyminiszterrel együtt, hogy a koreai vállalat zöldmezős beruházás keretében, állami támogatással épít fel alumíniumprés-üzemet Vácon.
Ne legyenek illúzióink
Nehéz pontosabban megfogalmazni az akkumulátorverseny hazánknak is érdekes és fontos tanulságát, mint ahogy azt Faluvégi Balázs befektetési és ESG szakértő tette korábbi vendégcikkében a Forbes.hu-n.
„Tragédia, vagy legjobb esetben is hatalmas elszalasztott lehetőség lesz, ha ezeket a cégeket nem tudjuk áttéríteni az etikus és a környezetterhelést minimalizáló, transzparens működésre.
A méltánytalanul sarokba szorított tiltakozók azzal teszik a legtöbbet a saját érdekeikért, ha nem a magyar hatóságokat próbálják meg jobb belátásra bírni. Ne legyenek kétségeink, a tervezett akkumulátorgyárak meg fognak épülni, illetve ki fognak bővülni, a karbonmentes világot szinte minden áron meg fogja valósítani a világ, és ha talán lesz is némi szigorodás a szabályozás kapcsán, gyökeres változásra nem igazán számíthatunk.”
