Varrógép, próbababa, vasaló: ezekkel vértezték fel a szülők Esztert és Emőkét, miután kézhez kapták a divatterezői diplomájukat. A Delikates Accessories Csíkszeredáról indult, mára Magyarországon is ismert márka lett.
Talán 2014-et írhattunk, az Instagram Erdélyben még nagyon gyerekcipőben járhatott (hát még a fenntartható, helyi márkák), amikor egyszer csak felfedeztem az akkor még csak szárnyait bontogató, ám igencsak érdekes márkát, a Delikatest. Nagyjából három évvel később a három alapító közül megismertem kettőt, Varga Csabát és feleségét, Esztert, azonban Szász Emőkével, a Delikates harmadik alapító tagjával csak most találkoztam. Amikor azon kezdtem el gondolkodni, hogy karácsony körül milyen történetről lenne érdemes írni, egyből ők ugrottak be.
Az elmúlt pár évben nem csak Erdély-szerte, hanem Romániában, sőt Magyarországon is ismert lett a márka. Ez nem véletlen, Eszter, Emőke és Csaba is azon dolgoznak, hogy lehetőleg minél szélesebb körben ismert és elismert legyen a márkájuk, a Delikates Accessories.
Menyasszonyi ruháktól a hastáskáig
Csíkszereda egy igazi kisváros Székelyföldön, amely az elmúlt öt-tíz évben hatalmas fejlődésen ment keresztül. Míg régebben egy kopott, elhagyatott várost láthattunk, ha odalátogattunk, addig mára már egy pezsgő, szimpatikus kisváros tárul a szemünk elé, amely mind történelmileg, mind kulturálisan is megállja a helyét. Ebben a kisvárosban található a Delikates-ház. Bár a megnevezése elsőre hihetetlennek tűnhet, tényleg Csíkszereda belvárosához közel, egy frissen újított házban kapott helyet. „Tiszta udvar, rendes ház” – állítja a mondás, és ez a Delikates esetében hatványozottan is igaz. Ahogyan belépünk az épületbe, egy ízléses berendezett recepció várja az odalátogatókat. Két fő részre oszlik: az egyikben a kiegészítők találhatóak, míg a másik részt a menyasszonyi ruhák foglalják el. Bár ezekről is érdemes lenne beszélni, ebben a cikkben csak a kiegészítőkre kerül sor.
Csaba, a Delikates egyetlen férfi tagja, már az ajtóban vár és üdvözöl. Ahogyan azt elképzelhetjük, egy kicsi, ám annál praktikusabban berendezett irodában beszélgetünk a tervezőkkel. Nem sokat húzzuk az időt, rögvest bele is csapunk a dolgok közepébe. „Eszter és én is divattervezést tanultunk és mindkettőnket a szerelem hozott Csíkszeredába – meséli Emőke. – Míg én Jászvásáron végeztem a divattervezést, addig Eszter Bukarestben, ez olyan 2008 körül lehetett. Elvégeztünk, aztán kaptunk a kezünkbe egy diplomát, amivel gyakorlatilag semmit se lehetett kezdeni. De nemcsak Csíkszeredában, hanem az országban sehol.” Látszik, hogy megvan a két tervező között az összhang, ami nem is csoda, hiszen szinte iskolás koruk óta barátnők. „Amikor 2008-2009 környékén mindkettőnket idesodort az élet, gyakorlatilag semmink sem volt.
Mindkettőnknek a szülei vettek egy-egy varrógépet, illetve Eszter kapott egy vasalót, én pedig egy próbababát
– folytatja a történetmesélést Emőke. – A legcsodásabb dolog az volt, hogy abszolút nem akartunk vállalkozni. No nem azért, mert nem lett volna jó, hanem leginkább azért, mert kilátásban sem volt semmi.”
„Az esélytelenek teljes nyugalmával kezdtünk bele a konyhában ebbe a vállalkozás nevezetű valamibe. Volt egy közös cipődobozunk, abba gyűjtöttük a pénzt, majd elosztottuk a hónap végén. A kezdőtőkénk is gyakorlatilag ez volt. Tehát semennyi pénz” – veszi át a szót Emőkétől Eszter. Általában a korábbi munkáik pénzéből vásároltak anyagot az újabb munkákhoz. Bár a hastáska csak az elmúlt években lett elterjedt és divatos, Eszter már 2008 környékén is hastáskákat gyártott. Akkoriban még nem volt akkora kereslet rájuk, mint most, de Emőke szemében kolleganője egyfajta innovátor volt, aki időben megérezte, hogy mire lesz később kereslet. „2008-ban csak az autókupeceknek volt, általában füssből készült, sárga hastáskájuk. Akkoriban egyáltalán nem volt még annyira elterjedt és divatos, mint most. A fesztiválok elterjedése sokat segített nekünk abban, hogy felfuttassuk az üzletet.”
Varga Eszter / Fotó: Mihály László
Kellett egy „reál valaki”
Bár látható, hogy a lányok nagyon-nagyon jól kijöttek egymással, mégiscsak kellett a képbe egy „reál valaki”, legalábbis Csabát így határozzák meg a lányok. Míg Eszter Csabának köszönhetően került Csíkszeredába, addig Csaba Eszternek köszönhetően került a Delikates vállalkozásba. A vállalkozást is az után jegyezték be, hogy Csaba a képbe került. „Szükségünk volt egy jogi személyre, hogy egyenlő esélyekkel induljunk. Nehogy valaki egyedül véletlenül gyorsan meggazdagodjon… – mondja Csaba kacagva. – Azt megelőzően a katának megfelelő jogi formával számlázott Eszter is és Emőke is. (Emőke a cég elindulásáig egy székelyudvarhelyi varrodában dolgozott, Eszter pedig alkalmanként jelmeztervező volt különböző színházaknál.)
Csaba korábban is próbált vállalkozni, de 2008-2009-ben leginkább felnőttképzéssel foglalkozott, teljes munkaidőben csak 2013-tól kezdett el foglalkozni a vállalkozással, ekkorra már Eszterrel nemcsak egy párt alkottak, hanem össze is házasodtak.
„Bár a kettő között nincsen összefüggés, szerintem azért ez volt ide a belépő!” – mondja Csaba.
„Minket szerintem a kisváros mentett meg” – folytatja. 2013-ban Csíkszereda, sőt Erdély is egészen másként nézett ki, mostani fejjel el sem lehet képzelni mindazt, hogy mekkora különbség volt a városok és az országok között. Egy helyi divatmárkára az emberek akkoriban mosolyogva néztek. Bár jelenleg is némileg hipszterségnek számít helyi tervező termékeit vásárolni, hordani, 2022-ben már messzemenően nem azt jelenti ez, amit ezelőtt öt-hat évvel.
Csabának kezdetektől fogva az volt a szerepe a cégben, hogy pénzügyileg összefogja és kitalálja ennek a mikéntjét. A lányok a termeléssel, illetve a trendek követésével foglalkoztak. Bár a kezdetekben semmilyen tőkével nem rendelkeztek, mára már nagyjából 17 embert foglalkoztatnak teljes munkaidőben. „Számunkra az ismertséget a marketing kiszervezése hozta el. Akkoriban lett egyre menőbb a Facebook, és az Instagram is akkoriban indult” – meséli Eszter. Ez nagyjából 2014-ben lehetett. Azt megelőzően csak a különböző vásárokon volt lehetőségük találkozni a vásárlóikkal. Az organikus növekedés az online térben egyértelműen elhozta a pénzügyi növekedést is. „A mai napig a döntéseket közösen hozzuk. Például soha nem mernénk nagyobb mennyiségű anyagot megrendelni Csaba tudta és jóváhagyása nélkül” – meséli Emőke.
Szász Emőke / Fotó: Mihály László
„Szükséges volt természetesen a termékeinket is frissíteni, időtállóbbá tenni” – meséli Eszter, ezt már az előtérben, ahol a Delikates Accessories bemutató üzlete is van. „Legelőször az övtáska lett menő és az nem is változott az elmúlt tíz évben – mondja Emőke. – A legfontosabb számunkra az anyagminőség volt, az, hogy mennyire rongyolódik el.”
Az időtállóságra törekedtek, számukra mindig azon fogyasztók voltak a mérvadóak, akik nem vigyáztak a termékekre. Az mutatta meg legjobban azt, hogy mennyire jó a minősége.
Bár jelenleg is 80-20 arányban nőknek tervezik a kiegészítőiket, szeretnének változtatni ezen az arányon. A másik ikonikus termékük a bogárhátizsák, amit ugyancsak a nők vásárolnak főleg. A lányok, bár ennek a designja már eléggé megöregedett, továbbra is ezt tartják a Delikates Accessories egyik legegyedibb és meghatározóbb termékének. „Bár a rolltop hátizsák ötlete nem saját, az ott megjelenő mintáinkat mind-mind mi fejlesztettük ki. A softshell anyag, amire nem csak szuperül lehet nyomtatni, de meglehetősen strapabíró és vízálló is az Magyarországról érkezik” – mondja Eszter. Azt meg kell hagyni, hogy akárkitől is származott volna az ötlet, az ő rolltop táskáikat lehet látni az utcákon a leggyakrabban Csíkszeredán, egyedi mintáiknak köszönhetően pedig egyértelműen kitűnnek a tömegből.
Anyagbeszállítójuk az elmúlt pár évben a Cameleon textil magyarországi textilkereskedelem egyik vezető tagja volt. Az elmúlt két-három évben több romániai grafikussal volt közös kollekciójuk, ezek mind-mind nagy sikert arattak. „Amikor 2014-ben ismertebbek lettünk, a vásárlóközönségünk még egyetemista, fiatal volt, mára ők is, ahogyan mi is, megváltoztak. Ettől függetlenül arra törekszünk, hogy mi ne öregedjünk, de gondolkodunk már azon, hogy szükség lesz idővel egy fiatalabb tervezőre, számunkra elengedhetetlen a trendek követése” – meséli Emőke.
Varga Csaba / Fotó: Mihály László
7 százalékos áremelés, ha kell, évi többször
Megkérdezve a többi erdélyi márka tervezőjét, egyhangúlag etalonként tekintenek a Delikatesre, többen ott kezdték pályafutásukat, ott tanulták meg a mesterség alapjait. Ám többször előkerült az, hogy Erdélyben övéké a legdrágább kismárka. Táskáik 50 és 100 euró között mozognak, ez pedig nem véletlen. „Szeretnénk, ha az így is maradna” – válaszol felvetésemre Csaba. „Minden termék fejlesztése egy hatalmas befektetést igényel, gyakorlatilag szükség lenne minden alkalommal egy újabb kollégára.
Mi azonban 7 százalékos áremelést alkalmazunk, ha kell, évente többször is. Ennek célja nem önös, a kiadások nagy része humán erőforrásra, marketingre és anyagokra megy el.”
A cég az elmúlt öt-hat évben nyereséges lett. 2021-ben közel 75 ezer euró (akkori árfolyamon átváltva kb. 27 millió forint) profitra tettek szert, 2020-ban pedig 13 ezer euróra. A profitnak köszönhetően sikerült nagyjából másfél éve megvásárolni a jelenlegi székhelyet. „Részben saját tőkéből és részben családi hitellel sikerült megvásárolni a házat.”
A növekedést leginkább saját erőből érték el, egy-két EU-s pályázatot nyertek, ezeknek az értéke 20-30 ezer euró volt. Jelenlegi állapotukban úgy érzik, hogy nem tudnak olyan lépcsőt vizionálni, amit most pénzzel meg lehetne oldani. „Leginkább a know-how hiányzik, nincsen olyan romániai márka, ami már ne a hátsó konyhában működne, de még megmaradna designer márkának” – mondja Eszter, amikor a nehézségekre kérdezek rá. Csaba egyértelműen pozitívan tekint a jövő felé, de következő féléves terveinkben ott van a rebranding, és a vizuális átalakulás, valamint a termékeik frissítése.
Sikerült szerencsére mindig kimászniuk valahogyan a csávából. 2020-ban például egyik napról a másikra kellett újra tervezzék a termelésüket, hiszen egyik nap még volt harminc-negyven megrendelés, a másik nap pedig kettő, a harmadik nap pedig nulla. „Először nagyon megijedtünk. Jóformán azt sem tudtuk, hogy mi lesz velünk. Be kell-e teljesen zárjunk, csődbe megyünk, vagy mehetünk mindannyian kenyeret sütni. Szerencsére ez nem tartott túlságosan sokáig. Egyrészt nem engedhettük meg magunknak azt, hogy hátradőljünk, másrészt azért, mert több nagy gyár is bezárt a környéken, így újabb munkaerőre tehettünk szert, kvázi könnyen – meséli Csaba. –
Tervünk akkor még nem volt, azt gondoltuk, hogy legfeljebb csődbe fogunk menni majd együtt.”
De nem így történt. A covid pedig megerősítette őket, sokkal jobb lett a webshopjuk, még nagyobb hangsúlyt fektetnek az online-értékesítésre. Jelenleg is rengeteg online megrendelést kapnak. „A karácsony minden évben nagyon sűrű náluk, ilyenkor pár hét alatt sűrűn érkeznek a rendelések, ami nekünk mindig egy fontos és pozitív visszaigazolás” – meséli Csaba.
