2022-ben nem volt olyan nyugdíjpénztári alap, amelyik reálhozamot ért volna el. Százezrek zárhatták két számjegyű mínuszban az esztendőt a nyugdíjpénztárak tagjai közül.
Már 2021 is rosszul sikerült a nyugdíjpénztárak számára, 2022 azonban még feketébb lett. A több mint egymillió önkéntes nyugdíjpénztári tag többsége csalódottan veheti majd kézbe az egyenlegéről szóló, néhány hét múlva érkező értesítést.
A legkevésbé kockázatosak kivételével ugyanis jóformán minden portfólió mínuszban zárt, miután tavaly mind az államkötvények, mind a tőzsdei részvények árfolyama esett
– írja a Bank360.hu a Forbes.hu-nak eljuttatott közleményében.
Néhány adat
- Az önkéntes nyugdíjpénztárak szeptember végéig 187,33 milliárd forintos veszteséget szenvedtek el, ami történelmi rekord. Azóta valamelyest korrigált a piac, de a bukás így is tetemes.
- Csak a legalacsonyabb kockázatú klasszikus alapok értek el pozitív hozamot.
- Az OTP kockázatkerülő alapja teljesített a legjobban több mint 8 százalékot hozammal, a nyomában a második helyen a Honvéd pénzpiaci alapja áll, szintén valamivel 8 százalék fölötti teljesítményével. Ez is messze van azonban a reálhozamtól, hiszen a tavalyi átlagos infláció 15 százalék körül alakulhatott, vagyis az egyéni számlákon lévő pénz értéke csökkent.
- Voltak olyan alapok, amelyek árfolyama 8 százaléknál is többet esett, sőt a Honvéd nyugdíjpénztár klasszikus alapja 10 százalékosnál is nagyobb mínuszban zárt.
- A háttérben az állhat, hogy az államkötvények árfolyama 2022-ben csökkent, a hosszú kötvények 15-20 százalékos mínuszban álltak az év végén, ezek az alapok pedig ilyenekben tartották a pénzt.
- Százezrek számlája került két számjegyű mínuszba tavaly, ezek a pénztártagok reálértéken számolva a nyugdíjcélú megtakarításaik legalább negyedét elveszítették.
Önkéntes nyugdíjpénztárak befektetési tevékenységének eredménye (milliárd forint). Forrás: Magyar Nemzeti Bank. Ábra: Bank360.hu
Hosszú távú szemlélet szükséges
A tavalyi gyászos teljesítmény azonban nem jelenti azt, hogy a pénztárak hosszú távon is rosszul teljesítenek majd. Az MNB már tavaly is arra hívta fel a figyelmet, hogy az eddigi tapasztalatok szerint egy-egy gyengébb időszak veszteségét a későbbi évek pozitív eredménye nemcsak korrigálta, hanem meg is haladta, reálértéken is növelve a tagok jövőbeli nyugdíjcélú kifizetéseit.
A rendszeres kisösszegű nyugdíjpénztári befizetések is csökkentik az árfolyamok változásából eredő kockázatokat a változékonyabb időszakokban, hiszen árfolyamesés esetén egy egység megtakarításért több értékpapír vásárolható (átlagköltséghatás). A tagoknak ezért a nyugdíjpénztári megtakarításaikra a céljuknak megfelelően (nyugdíjkiegészítés) érdemes hosszú távú megtakarításként tekinteni, és havi rendszeres befizetésekkel ellensúlyozni a hozamok kilengéseit. Az előző válságot követően is bebizonyították a pénztárak, hogy hosszú távon jól teljesítenek.
A pénztáraknak nem csak a tagok elégedetlensége miatt fájhat a rossz hozam. Az intézmények fő bevételi forrása, amelyből a kiadásaikat fedezik, a tagdíjakból elvont működési díj. Csakhogy a pénztártagok jelentős része (nagyjából a fele) nem fizet tagdíjat, a rájuk eső működési költséget a pénztárak elvileg levonhatják a pozitív hozamból. Ha nincs pozitív hozam, akkor viszont ez a kapu bezárul. Tavaly még 1,24 milliárd forint volt az innen származó forrásuk, az idén kilenc hónap alatt mindössze 32 millió forintot tudtak így levonni a számlákról. A szektor működési vesztesége ezért szeptember végén már megközelítette az egymilliárd forintot.
