„Ha egy fejlődési rendellenességgel nősz fel, nem csak a tested, de a lelked és az elméd is azzal fejlődik. Ez különösen nehéz egy olyan generáció tagjaként, ahol minden a tökéletességről szól” – mondja el Kiss Fanni, aki tubuláris melldeformációval küzdött 18 éven keresztül. Történet egy tabuként kezelt rendellenességről, műtétek hosszas kálváriájáról, a poszt-traumás növekedésről és a küldetéstudatról, amit Fanni magával hozott a műtőasztalokról.
Elegáns lány sétál be az ajtón. Most magas sarkút és csipkefelsőt visel, de egy hete még túrabakancsban és baseballsapkában küzdött az El Caminón. A 200 kilométer alatt nehéz döntést hozott meg: megtöri a csendet, és elsőként beszél arról a fejlődési rendellenességről, amiben az elmúlt 30 évben se sorstársat, se magyar támogatói csoportot, se cikket nem talált. Pedig nincs vele egyedül – Dr. Lóderer Zoltán plasztikai sebész szerint máig nincs reprezentatív kutatás arra vonatkozóan, pontosan hány nőt érint a rendellenesség, de irodalmi adatok szerint a mellnagyobbításra érkező páciensek 1-5 százaléka tubuláris melldeformációval küzd.
Fanni mögött nehéz út áll – nehezebb, mint amin a rendellenességgel küzdők nagy része keresztül megy. Elmondása szerint annyira izgult a beszélgetés előtt, hogy a Harvey Weinstein-botrányról készült She said című filmmel spanolta magát, hogy kellő bátorságot szerezzen a nyilvános kiálláshoz.
Fanni mögött nehéz út áll – nehezebb, mint amin a rendellenességgel küzdők nagy része keresztül megy.
Fotó: Sebestyén László
Vagy megtanulsz vele együtt élni, vagy kés alá fekszel
Az egészségesen kifejlődött mell csepp alakú és a mellbimbótól számított jobb és bal irányban azonos mennyiségű a mirigyállomány. A tubuláris melldeformitás esetében a mellszövet nem fejlődik ki megfelelően, így a mell alapja kicsi, gyakran a formája keskeny és hosszúkás, csőszerű.
Mivel a folyamat sokszor nem azonos mértékben érinti a mell részeit, ezért nagyon sokféle formai megjelenéssel találkozhatunk” – mondja el Dr. Lóderer Zoltán plasztikai sebész. „Leggyakrabban a mell két alsó negyede sorvadt, ilyenkor a mell megereszkedettnek tűnik, a bimbóudvar aránytalanul nagy és egészében úgy néz ki, mintha a mirigyállomány beletüremkedne ebbe a nagy bimbóudvarba.”
Hozzáteszi: a tubuláris mell esetében különböző fokozatokról beszélhetünk, ami befolyásolja azt is, hogy milyen műtéti megoldással lehet korrigálni a fennálló helyzetet. A legtöbb esetben a csőmell inkább esztétikai, mintsem egészségügyi probléma. Az egészségesen fejlődött mellhez képest magas arányban figyelhetünk meg szoptatással kapcsolatos problémákat tuberosus emlődeformitás esetén. Emellett fontos kihangsúlyozni a mentális egészségre, az önbizalomra gyakorolt negatív hatását is.
Dr. Lóderer Zoltán szerint a mai napig nincs biztos információ arra vonatkozóan, minek hatására alakul ki a tubuláris mell, de az eddigi kutatások alapján elsősorban genetikai okok állnak a hátterében.
Fanni 11 éves volt, amikor édesanyjának feltűnt, hogy máshogy fejlődik a teste, mint kortársaié. Az első nőgyógyászati vizsgálaton kiderült: a fejlődési rendellenességre nincs más gyógymód – vagy megtanul együttélni vele Fanni, vagy kés alá fekszik. Persze szigorúan 18 éves kora után, hiszen fejlődésben lévő gyereken nem végezhetnek beavatkozást.
8 év rejtőzködés következett
Fanni egyre zárkózottabb lett, tesiórán a WC-ben öltözött át, kizárólag szivacsos bikinifelsőt viselt, és sosem játszott a strandon társaival, hiszen egy rossz mozdulat simán lerántotta volna a leplet rendellenesen fejlődő felsőtestéről. A rendellenességről senkinek sem beszélt, ahogy azzal kapcsolatos szorongásait is megtartotta magának – egyetlen cinkostársa édesanyja lett, aki folyamatosan kereste a megfelelő orvosi segítséget lányának.
14 éves kora körül kezd az ember tudatára ébredni a testének, a nemiségének, a nőiesség lényegének. Elindulnak a hormonok, jönnek a fiúk. És én akkor felfogtam, hogy nekem ez a folyamat más lesz, mint a többieknek.
Kamaszként az ember mindent megtesz, hogy tartozhasson valahova, hogy ugyanolyan legyen, mint a többiek. Nagyon nehéz pont ebben a korban szembesülni vele, hogy én minden igyekezet ellenére is más vagyok” – mondja el.
Fanni számára az egyetem hozta el a megváltást: amellett, hogy elérte a bűvös 18-ast, azaz a műthető kort, végre talált olyan barátokat is, akiknek nyíltan mesélhetett a rendellenességről és a műtéti fázisokról is.
Kiss Fanni: „Kamaszként az ember mindent megtesz, hogy tartozhasson valahova, hogy ugyanolyan legyen, mint a többiek. Nagyon nehéz pont ebben a korban szembesülni vele, hogy én minden igyekezet ellenére is más vagyok.”
Fotó: Sebestyén László
Jó reggelt, kisasszony, sajnos ez a műtét is sikertelen volt
Mikor Fanni betöltötte a 20-at, felkereste a közkórház plasztikai sebészetét – bizonyos esetekben, meghatározott feltételek mellett TB-alapon is elvégezhető a tubuláris mell műtéti korrekciója. Dr. Lóderer Zoltán PhD elmondja: általában a két mell közötti, elsősorban térfogatbéli aszimmetria a meghatározó ebben a kérdésben – mivel Fanninál ez jelentős volt, az ő esetében állami kórházban végezték a beavatkozásokat.
A terv a következő volt: először expanderrel tágítják az alsó pólus szöveteit, majd ha ez megtörtént, implantátumot helyeznek mindkét mellébe és a mellbimbó területét is átszabják. A legtöbb nő esetében ez megoldja a problémát.
Fanni szervezete azonban máshogy reagált. A jobb mellnél fertőzés alakult ki és váladékozni kezdett, így rohantak vissza a kórházba, és műtét során távolították el az idegen anyagot. Az orvosok azonban nem adták fel: fél év múlva még egyszer megpróbálták a műveletet, az azonban újra kudarcot vallott. A fertőzés ezúttal láz formájában jelentkezett.
Fanni olyannyira szerette volna, hogy sikeres legyen a művelet, hogy tagadta rosszullétét, és 40 fokos lázát próbálta elnyomni – sikertelenül. Újra a kórházban feküdt, és negyedszerre is megoperálták. Bízva benne, hogy az expanderre volt allergiás, ezúttal rögtön implantátumot kapott. Újabb gyulladások jöttek – az új anyagot plungálással próbálták benntartani, de hosszas küzdelem és megannyi fájdalomcsillapító után ezt is el kellett távolítani. A baloldali implantátum benn maradt, a jobbot kivették, Fanni asszimetriáját pedig gyógymelltartóval és protézissel korrigálták a következő időszakra.
Két év alatt hatszor műtöttek. A sok altatás szívritmuszavart okozott, ekkor már amiatt is vizsgáltak. Kegyetlen fáradt voltam, elfogyott minden erőm, elegem volt a latin szavakkal tűzdelt, érthetetlen diagnózisokból.
Mélyen voltam, és azt éreztem, most végre élni szeretnék. Az utazás segített újult erőre kapni. Erasmussal Spanyolországba mentem, aztán Firenzébe, a diploma után Dániába, majd Lengyelországba önkénteskedni. Ki akartam élni mindent, amire korábban nem volt lehetőségem” – mondja el.
„Tudtam, hogy egy ponton újra meg kell műtetnem magam, de azt nem tudtam, mikor leszek erre képes.”
27 évet várni a napra, amikor vehetsz magadnak egy melltartót
Megannyi utazási élmény, új barátság, és sok-sok terápia után aztán 2018-ban megszületett a döntés: Fanni újra kés alá fekszik, de ezúttal egy másik orvost keres. Így ismerte meg Dr. Lóderer Zoltán, aki új megoldást javasolt.
Mivel Fanni szervezete kivetette magából az idegen anyagokat, most a combjából vesznek ki egy lebenyt, és azt ültetik be a bal mellébe.
A műtét nem kockázatmentes: ha a szervezete a saját anyagot sem fogadja be, az új rész elhalhat. 7 óra hosszú beavatkozás következett, és a komplikációk ezúttal sem maradtak el: a mellékereket sikerült összekötni, a fő verőér viszont nem reagált, így egy rezidens orvos javaslatára piócákat helyeztek Fanni mellére, hogy beindítsák a véráralmást.
Édesanyja és az orvosok egész éjjel cserélgették a műtött területen a piócákat, míg végül beindult a vérkeringés, és az új lebeny, valamint a bal mell területe szimbiózisba lépett egymással.
Szeretném kihangsúlyozni, hogy Fanni esete meglehetősen ritka. A legtöbb esetben, ha egy hölgy tubuláris melldeformitással érkezik a műtétre, mellfelvarrással, a mell mirigyállományának belső modellálásával és implantátum behelyezésével nagyon szép eredmény érhető el.
Fanninál azonban a jobb oldalon ez nem működött, ezért döntöttünk a meglehetősen komplex beavatkozás mellett. Az a beavatkozás, amit Fannin végeztünk el, szakirodalmi jelentőségű és meglehetősen ritka eset” – fejti ki Dr. Lóderer Zoltán.
… és végre elérkezett a nap, amikor Fannit jó hírekkel ébresztették a műtétből, és amikor napok elteltével is biztonságban, kényelmesen érezhette magát a bőrében. A 27. születésnapjára lezárult hosszú évek kálváriája, és teljesült az egyik legnagyobb álma: besétálhatott a H&M-be és vehetett egy konvencionális, csinos melltartót magának.
Fanni 27 éves korában végre besétálhatott a H&M-be és vehetett egy konvencionális, csinos melltartót magának.
Fotó: Sebestyén LászlóHa ismerkedésről van szó, csak a brutális őszinteség segít
Bár Fanni teste most már megfelel a kurrens szépségideálnak, egy percig sem tagadja, hogy a rendellenesség okozta önbizalomhiány egy életre elég mentális munkát adott neki. Különösen az ismerkedés terén.
„Mindig is a brutális őszinteségben hittem” – mondja el.
Ha valakivel ismerkedem, még azelőtt beszélek neki a rendellenességről, minthogy intim kapcsolatba kerülnénk. Szeretném megkímélni őket is és saját magamat is a hirtelen meglepettségtől. “
Hozzáteszi: sosem kapott elutasítást külseje miatt, de kapcsolatai dinamikájában egyértelműen érződött az önbizalomhiánya. Bár a diagnózisról már könnyebben beszél, a határait nagyon nehezen jelöli ki.
„Sokáig azt gondoltam, hogy ha valaki elfogad engem a rendellenességgel együtt, akkor hálával tartozom és kötelességem megbocsátani mindent, amit ellenem tesznek – mondja el. – Tudom, hogy az önszeretet és az öngondoskodás gyakorlata sok teljesen egészséges nő számára is nehézséget okoz, gondolhatod, nálam akkor mit jelentett mindez. Az életfeladatomnak tartom, hogy megtanuljam magam szeretni, minden nap egy kicsit jobban.”
Ha tehetné, sem választana másik életet magának
Már-már zavarbaejtő, milyen könnyedséggel mesél. A helyzet súlyosságát nem bagatellizálja, de képes poént csinálni a műtét után kilógó, a kényelmetlen draincsövekről, a félresikerült randikból, a furcsa gyógymelltartókból.
Aztán ki is hangsúlyozza: nem azért szerette volna elmondani a sztoriját, hogy ezzel sajnálatot keltsen, számára sokkal fontosabb, hogy edukáljon és még több nő számára megmutassa – szabad, sőt, fontos beszélnünk a problémáinkról. Még akkor is, ha azok egyáltalán nem szexik. Ha valaki megkérdezné, hogy választana-e magának egy könnyebb életet, ő nemet mondana.
Ez a betegség rengeteg dologra megtanított, és olyanná formált, amit egy egyszerű élettől nem kaphattam volna meg. Bármilyen kihívás elé kerültem az életem során, mindig arra gondoltam: ha ezt a sok műtétet és lelki nehézséget végigcsináltad, akkor ezt is ki fogod bírni!”
Hozzáteszi: az átélt nehézségek empátiára, odafigyelésre is tanították.
„Ha valakinek elmondtam a történetem, gyakran kaptam azt a reakciót, hogy »nahát, pedig így ruhában nem is látszik«. Ez egy fontos dologra világít rá: ha megismekedsz egy új emberrel, nem tudod, milyen történet áll mögötte, milyen csomagot cipel a hátán. Pont ezért kell nagyon odafigyelnünk egymásra, mert sosem tudhatjuk, kinek mi van a mosolya mögött, a pólója alatt.”
