Lengyelország tavaly még gázfelhasználása felét Oroszországból szerezte be, jövőre viszont már alig lesz szükségük az orosz importra. Maguk termelnek és új utakon jutnak gázhoz.
Egész Európa küzd a gázárakkal, Lengyelország azonban ügyesen oldja meg a helyzetet. Annak ellenére, hogy nemrég még gázszükséglete 50 százalékát orosz gázzal fedezte, jövőre erre már alig lesz szüksége. A holdblog.hu mutatja be, hogyan csinálták.
Honnan indultak?
Korszerűtlennek számító energiamixszel rendelkeztek a lengyelek. Aránytalanul magas volt a szén szerepe, mivel jelentős készletekkel rendelkeztek, a szénbányászat pedig fontos foglalkoztatási ág volt.
A gázfogyasztás fajlagosan alacsony volt. A 2008-as pénzügyi válság előtt az éves felhasználás 13 milliárd köbméter volt. Ennek körülbelül a harmadát határon belül termelték ki, a többi importból származott, 90 százalékban Oroszországból.
Egy pereskedést követően ugyanakkor a lengyel PGNiG gázvállalat nyert orosz Gazprommal szemben. Így nem csupán leszállították a gázárat Lengyelország számára, de Oroszországnak visszamenőlegesen 1,5 milliárd dollár kompenzációt kellett fizetnie a lengyeleknek.
Terjeszkedés a norvég gázmezőkön
Lengyelország célja a források diverzifikálása volt. E stratégia egyik eleme a norvég gázmezőkön való terjeszkedés. A PGNiG a 2010-es évektől egyre több norvégiai tengeri gázmezőn szerzett vagy részesedést vagy kizárólagos kitermelési jogot. A nyilvánosságra hozott adatok alapján legalább 680 millió dollárt fordítottak ezekre a tranzakciókra.
Ezeknek a mezőknek köszönhetően ma 2,8-3 milliárd köbméter körüli gázt termel ki a PGNiG az Északi-tengeren.
Ahhoz, hogy ez a gáz eljusson Lengyelországban, kiépítették az infrastruktúrát, a Baltic pipe néven ismert csővezetéket.
A balti csővezeték
Az évi 10 milliárd köbméter kapacitású csővezeték megépítésének teljes költsége 1,6 milliárd eurót tett ki, amihez az EU-tól sikerült 260 millió euró támogatást szerezni – idén ősszel már használatba is vették.
Mivel ez a mennyiség nem használta ki a vezeték teljes kapacitását, ezért Varsó további évi 2,4 milliárd köbméter gázmennyiségre kötött tízéves szerződést a norvég állami gázvállalattal, az Equinor-ral.
Így az északi irányból 2023-tól minimum 5,4 milliárd köbméter gáz érkezik majd az országba évente, és szükség esetén további 4,6 milliárdos kapacitás áll rendelkezésre, ha további gázvételekre lenne szükség.
Újabb diverzifikáció: cseppfolyósítás
A további diverzifikációs törekvéseket az ezredfordulón egyre jobban elterjedő új szállítási technológia: a földgáz cseppfolyósítása, vagyis az LNG tette lehetővé. A lengyelországi LNG-fogadó terminál megépítése 2011-ben kezdődött, és az első szállítmány 2015-ben futott be. Éves kapacitása 4,5 milliárd köbméter, a megépítése pedig 950 millió euróba került, aminek a negyedét az EU állta.
A terminál jobb kihasználtsága érdekében több szerződést is kötöttek, mások mellett Katarral és két amerikai vállalattal is.
Mi kellett?
A több évtizedet átfogó projektek megvalósításához nemzeti konszenzusra, előre gondolkodásra és rengeteg pénzre volt szükség. A holdblog.hu összesítése szerint 11 év alatt legalább 4 milliárd eurót költött erre az ország.
