Az embernek kőkorszaki agya van, a klímakatasztrófa csak olyan drasztikus változásokkal kerülhető el, amiket nem fogunk megtenni – véli a pesszimista összeomlás-kutató. Már így is sokat tettünk, nem magunkat, csak a minket körülvevő rendszereket kell megváltoztatni, hogy túléljünk – mondja az optimista klímakutató. Kettejük vitájával indult a Future Summit.
Két, alapvetően egyetértő, mégis vitában álló kutató beszélgetésével indult a Protechtor.io rendezvénye, a Future Summit 2022 az óbudai Gamerlandben:
- Ürge-Vorsatz Diána klímakutató és
- Stumpf-Biró Balázs összeomlás-kutató
nem arról diskurált, milyen állapotban van a bolygónk, hanem arról, elkerülhető-e még a katasztrófa. Ahogy a szekció beharangozójában is elhangzott: a kérdés, hogy lehunyjuk a szemünket, vagy kőkeményen szembe merünk nézni a valósággal?
Stumpf-Biró Balázs és Ürge-Vorsatz Diána. Fotó: Egyed Péter
Optimista vs pesszimista jövőkép
Diána optimista, míg Balázs pesszimista jövőképpel bír arról, mit tehetünk a klímaváltozás ellen. Az alapokban egyetértenek: 125 ezer éve nem volt ilyen meleg az átlaghőmérséklet a bolygón, mint idén, kétmillió éve nem volt ilyen magas szén-dioxid-koncentráció a légkörben, mint ma.
Balázs szerint az alapvető probléma, hogy nem egy, hanem több probléma felé haladunk: polikrízis, egy összetett problémahalmaz közepén ülünk, küzdünk például egy klímaválsággal, egy élelmezési válsággal, egy népesedési válsággal, és ezek számos eleme öngerjesztővé vált. Szerinte alapvető probléma, hogy az embernek kőkorszaki agya van, a döntési mechanizmusaink, értékrendszerünk a tömegek szintjén pont úgy működnek, mint több tízezer éve, a civilizációnk és gazdasági berendezkedésünk pedig fenntartja ezt az állapotot.
És szerinte az egyetlen érdemi dolog, amivel elkerülhetjük a közelgő katasztrófát, hogy drasztikus mértékben fogjuk vissza saját magunkat. „De ezt nem fogjuk, nem is akarjuk megtenni, a világ növekedésorientált.”
Készüljünk akkor a zombiapokalipszisre? – tette fel a kérdést a moderátor, Kántor Endre.
Ürge-Vorsatz Diána klímakutató viszont jóval optimistább Balázsnál. Abban egyetértenek, hogy baj van, de Diána szerint megállítható a folyamat. Hangsúlyozza, hogy akár csak pár éve lehetetlennek tűnt a karbonmentes gazdaság, ma már ott tartunk, hogy a nagy szennyezők jelentős része vállalta a karbonmentességet a következő évtizedekben. „Ha sikerül a felmelegedést 1,6-1,7 fok alatt tartani, azon a szinten még lehet élni. 3 fokos felmelegedésnél már nem.” Az is hangsúlyos szerinte, hogy az ENSZ nem is olyan rég még a 6-7 fokos felmelegedést is valószínűnek tartotta az évszázad végére, ma már szó sincs hasonlóról.
„Nagyon sokat kell még tenni, de a legrosszabb forgatókönyveket már elhárítottuk.”
Hiába állunk le az szénégetéssel?
„Az adóbevallás határidejének estéjén tömve vannak a posták, a legtöbben az utolsó pillanatra hagyják a teendőt” – vitázik Balázs, és érvként felhozza, hogy a levegőbe eresztett szén-dioxid nem azonnal, hanem évekkel, akár évtizedekkel később fejti ki a hatását. „Az elmúlt 250 évben kibányászott szén 90 százalékát 1950 óta égettük el, 50 százalékát pedig 1990 óta. Hiába állítjuk le ma a károsanyag-kibocsátást, ami gazdasági összeomlással is járna, nem tudjuk megakadályozni a folyamatot.”
Diána erre válaszul friss tudományos eredményeket emleget, amik ellentmondanak az előbbi gondolatmenetnek: szerinte az újabb modellek azt mutatják, hogy a kibocsátás csökkenésekor azonnal lassul a felmelegedés is. És hangsúlyozza: nem arról van szó, hogy drasztikusan kell megváltoztatni az életünket. „A körülöttünk lévő rendszereknek kell megváltoznia. Nem több földgázt kell venni, hanem nullenergiássá kell alakítani az ingatlanokat. Nem elektromos autókat kell beszerezni, hanem át kell alakítani a közösségi közlekedést, hogy kevesebb autót használjunk.
Ha lenne kényelmes alternatíva, akkor lemondások nélkül is át tudnánk állni egy fenntartható modellre.”
„A baj, hogy nem egy problémát kell megoldanunk, hanem egy egész polikrízist, és a rendszer olyan, hogyha az egyik felén javítok, azzal a másikon ronthatok” – mondja Balázs. Példának hozza, hogy a földön lehet tartani az extra szennyező repülőgépflottát, de a már elásott szemét lebomlásából eredő károsanyag-kibocsátása megegyezik a légi közlekedésével. „Ha leállítod a fosszilis üzemanyagok használatát, leáll a teljes agrárium.”
Laczkó Gábor, a Protechtor társalapítója a színpadon. Fotó: Egyed Péter
Kántor Endre meg is kérdezi, ezzel a hozzáállással hogyan lehet, hogy egy összeomlás-kutató nem omlik össze.
A szakember pedig a rezilienciát, a rugalmas ellenállási képességet emelte ki: ahogy egy gazdaság, úgy egy kutató is rugalmasan kell, hogy megküzdjön a problémákkal és a sötét jövőképpel.
„Nem arról van szó, hogy temetem a helyzetet, szerintem is meg kell tennünk mindent, amit csak lehet, de nem tehetjük meg, hogy ne beszéljünk a lehető legrosszabb forgatókönyvekről is.”
Ürge-Vorsatz Diána viszont azt osztja meg: kollégái és szakembertársai közül többet küzdenek depresszióval a várható jövőkép miatt, többen emiatt nem vállalnak gyermeket. „De én folyamatosan a lehetséges megoldásokkal foglalkozom.”
Jó az adat vagy nem?
A vérmérséklettől függően optimista vagy pesszimista, de alapvetően sötét előrejelzések után egy kicsit vidámabb, de hasonlóan disztópikus kimenetellel kecsegtető témában beszélgettek szakemberek: adatvédelemről, mesterséges intelligenciáról és ezek a világunkra gyakorolt hatásáról
Nézegess képeket a Future Summitról. (17 kép)
- Szabados Levente – mesterségesintelligencia-kutató
- Ábrahám Endre, azaz Silur – etikus hacker és kriptográfus
- Rab Árpád – jövőkutató
Silur (akinek portréját már megírtuk), arról beszélt, hogy az adatok terén a mai napi elég vadnyugati a megközelítés: a legtöbben nem tudják, mennyit érnek az adataik. „A játékelmélet csak akkor működik, ha a rendszer minden eleme a szabályok szerint működik. De azt látjuk, hogy a napig nagyon sok a social engineering (amikor a kiberbűnözők nem a rendszerek, hanem az emberek tájékozatlanságát, gyengeségeit használják ki), tehát nem mindenki ismeri a szabályokat.”
Példának hozta, amikor két éve pár fiatal feltörte több ismertség, köztük Joe Biden, Barack Obama vagy Elon Musk Twitter-fiókját, hogy Bitcoint csaljon ki a közösségből.
„Szerencse, hogy csak Bitcoint akartak, és nem fogták fel, milyen hatalom van a kezükben.”
Rab Árpád szerint a társadalom csak mostanában, évtizedes lemaradással kezdi megérteni a veszélyeket, ebben vagyunk talán a legnagyobb elmaradásban. „Nem bízunk a Facebookban, de azért használjuk. Azt kell megoldani, hogy újra bízzunk az internetben, ezt látom a kiberfejlesztések legfontosabb szerepének: nemcsak kármentésre kellene használni, hanem a mindig működő szolgáltatások kiépítésében.”
Szabados Levente hozzátette, hogy mennyire felgyorsult az új technológiák érése. „Ha kifejlesztenek valamit, 6-7 hónap alatt már érett eszközzé válik, lerövidült az idő, amíg hozzászokhatunk.”
91 like-ból személyiségteszt
Arról pedig, hogy igazából mennyit érnek az adataink, hosszan diskuráltak. Az adatvédelem központi kérdés, mi is értekezünk róla többször, hogy átlagos felhasználó nincs tisztában azzal, mennyit is érnek a személyes adatai. Szabados Levente e körben arra hívta fel a figyelmet, hogy nyilván nem maga az adat az érték, hanem az, amit abból kinyernek.
„Nem az az érték, ha a Netflix tudja, mit néztél, hanem az, ha ebből valami tanácsot, előrejelzést tud neked adni arra, hogy mit nézz legközelebb.”
Silur ugyanígy gondolja: nem az az érték, hogy a közösségi platform tudja, mit lájkolsz, hanem az, hogy ebből kiszámolja, mekkora esély van, hogy valami mást is like-olj.
Rab Endre ehhez hozzátette, hogy nyilván az adataimnak és az abból levonandó következtetéseknek csak a többiek relációjában van rételme. „Ha én lennék a Netflix egyedüli felhasználója, nem lenne érdekes, hogy mit nézek. Úgy van csak értelme, ha a többi felhasználó kontextusában vizsgálja az eredményt.” Erre Szabados Levente is hoz egy példát, miszerint
egy komplex személyiségteszt eredménye kiváltható 91 darab darab Facebook-like értelmezésével.
