Szinte mindenki emlékszik legalább egy olyan osztálytársra, akit bőrszíne, anyagi helyzete, öltözködése miatt megaláztak a többiek. De mitől függ, hogy meddig fajul el a helyzet? Mi fér bele a hétköznapi piszkálódás kategóriába, és honnan lehet tudni, ha életveszélyes fenyegetettség áll fenn? Többek között ezekről beszélgettünk a Mélylevegő Projekttel közös sorozatunk új részében.
A héten letartóztattak egy hunfalvys fiút, miután többször tarkón szúrta egy osztálytársát. 13 évvel ezelőtt egy fiatal orvostanhallgatót kiküldtek az óráról Pécsett, amire fel ő géppisztollyal ment vissza az épületbe, és több társát meglőtte. Ugyanebben az évben két kaposvári középiskolás halállistát készített, majd egy 17 éves osztálytársukat brutális körülmények között megölték. A hírekben 12 és 13 éves fiatalokról is hallunk, akik öngyilkosságot követtek el, miután kiközösítették őket. Radikális eseteket említek, amiknek a hátterében sokszor mentális betegség áll, ettől függetlenül résen kell lenni, hiszen a bullying minden óvodába, általános- és középiskolába beszivárog. És nagyon nem mindegy, milyen szinten.
FORBES X MÉLYLEVEGŐ
A Forbes.hu új sorozatában a Mélylevegő Projekt pszichológusaival közösen járunk körbe lélektani témákat minden második szombaton. A sorozat legújabb részében Juhász Bettinával beszélgettünk arról, mi áll az iskolai bullying hátterében, hogy avatkozhat közbe úgy a pedagógus, hogy ne okozzon még nagyobb bajt, és hogy ismerhető fel az antiszociális személyiségzavar.
A bullyingra nem igazán van magyar kifejezés, se a zaklatás, se a kiközösítés fogalma nem fedi le pontosan a jelentését. Mi az oka ennek, és te hogy írnád körbe?
Nos igen, az angol szó jóval bővebb jelentéstartalommal bír, sokkal specifikusabb és leíróbb, mint ezek a magyar kifejezések. És igazából ahány forrás, annyiféle megközelítés létezik a definíciót illetően. Én egy általános és nagyobb kategóriát értek alatta, aminek egyaránt része a zaklatás, a kiközösítés, a megfélemlítés és a megszégyenítés. Ez egy agresszív viselkedési forma, amely leginkább a gyermek és a serdülő korosztálynál jellemző, az UNICEF 2018-as jelentése szerint a 13-15 éves magyar gyerekek 25 százalékát bántalmazták bár valamilyen módon a társai az iskolában. Ilyenkor a bántalmazó fél, azaz a ’bully’ szándékosan, tudatosan és látszólag ok nélkül, rendszeresen bántja az áldozatot úgy, hogy az erőviszonyok nem egyenlők.
A bully gyengébb áldozatot választ, aki nem szolgált rá a bántalmazásra, és nem tudja megvédeni magát.
Szintén fontos megemlíteni, hogy ez általában nem kétszemélyes esemény, hanem vannak külső szemlélők, úgynevezett bystanderek is, akik látszólag a bully oldalán állnak – általában félelemből.
Milyen mechanizmusok működtetik ezt a dinamikát? Mi történik a bully fejében?
Nem ritka, hogy aki bullyingol, az egy másik kapcsolatában áldozat, például el van hanyagolva a családjában akár érzelmileg, akár fizikálisan. Éppen ezért a bullynak általában az a célja, hogy az erőfölényét bizonyítsa saját magának vagy a többieknek. Azáltal, hogy valakit megfélemlít vagy lealacsonyít, abban bízik, hogy mások szemében többnek tűnhet majd. Az is gyakori, hogy a bullyk a társaikon próbálják levezetni az otthon felgyülemlett feszültségeket.
Gyakran olyan gyerekek kezdik a piszkálódást, akik a bántalmazó családi környezetükben védtelennek érzik magukat, ezért egy másik viszonyban bizonyítják az erejüket.
Ha valakire családon belüli erőszak irányul, tulajdonképpen ő is bullying áldozata, és ezt adja majd tovább az iskolában is. Ez pedig súlyosan nehezíti a helyzet kezelését, mert ha a pedagógusok észre is veszik az iskolán belüli bullyingot, nem biztos, hogy a szülőknél értő fülekre találnak.
Talán merész következtetés ez, de ha a gyerekek 25 százalékát bullyingolták, és mindegyikőjükhöz tartozik egy bully is, akkor kijelenthetjük, hogy közel minden negyedik gyerek erőszakos vagy elhanyagoló környezetben él otthon?
Sajnos abszolút. Viszont egy bully általában nem csak egy áldozatot szemel ki magának, így ez módosíthat az arányon. Az elhanyagolás alatt elsősorban most a kielégítetlen érzelmi szükségleteket értem, és
idetartozhatnak például a filmekből ismerős családi modellek is, amikor pont a gazdag család gyereke, a menő focicsapat kapitánya lesz a bully.
Látszólag jó környezetből jönnek, tehetős családból származnak, viszont a szülők figyelme nem az érzelmi szükségletek kielégítésére irányul, hanem az iskolai- vagy a sportteljesítmény számonkérésére, a karrierút egyengetésére. Abban a családi légkörben, ahol nem szánnak időt a gyerek érzelmeire, elégtelen lehet a stresszkezelés, csökken az önértékelés, és rossz megküzdési módokat választanak a gyerekek, ami egyenes utat jelenthet a bully viselkedés kialakulásához. Az érzelmi elhanyagolás rengeteg módon megjelenhet. És hogyha így nézzük, így már rögtön nem tűnik olyan nagyon soknak ez a 25 százalék.
Melyik korosztálynál a leggyakoribb a bullying?
Pontos statisztikát nem tudok, de a bántalmazás természete változó korcsoportonként. A kisebbekre a fizikai bullying a jellemzőbb, serdülőkor felé pedig a verbális- és a cyberbullying megjelenése a gyakoribb. Ez a két generáció a leghajlamosabb a bántalmazásra, és egyben a legsérülékenyebb is azzal szemben. A jelenség általában zárt közösségekben jelenik meg, amikor a csoporton belüli frusztrációk nincsenek kicsatornázva, nincsenek lefektetve a csoportszabályok a szociális normákkal kapcsolatban. Emellett, tekintve, hogy a bullying alapja sokszor az eltérő bőrszín, nemi identitás, anyagi helyzet, az is
fontos lenne, hogy a különbözőségeinkről nyíltan beszéljünk, de sajnos ez nem része általában az edukációnak.
Illetve minél fiatalabbak vagyunk, annál éretlenebb a személyiség, az erkölcsi fejlődésünk is még kezdetlegesebb szinten van. Egy felnőttebb, mondjuk egyetemi közegben már fejlettebb az empátiás készség, egyre jobban bele tudjuk magunkat képzelni a másik helyzetébe, és egyre stabilabb az énképünk is, így nem mások kárára akarunk kitűnni. Arról nem is beszélve, hogy egy felnőttebb közegben már a bystander-jelenség sem jellemző, ha valaki bullyingolni kezdene, nagy valószínűséggel megállítanák a társai.
Említed, hogy a különbözőségek is állhatnak a bullying hátterében, és szerintem mindenkinek van olyan emléke, hogy egy iskolatársát a bőrszíne, a külseje, a beszéde miatt rekesztették ki. Azt mondják, diverz környezet és az inkluzív nevelés növeli az empátiánkat, de úgy tűnik, ezzel párhuzamosan nagyobb teret is teremt a bullyingnak. Mit gondolsz erről az ellentmondásról?
Sajnos valóban nagyobb eséllyel jön létre bullying egy inkluzív és sokszínű környezetben, viszont ezzel párhuzamosan arra is több lehetőség van, hogy megtanulják a gyerekek, hogy ezek a különbségek igazából nem számítanak, mert ugyanúgy tisztelettel kell bánni mindenkivel. Az elhanyagolt külső, az etnikum, a különbözőség valóban támadási felületet adhatnak, mert aki rosszabb társadalmi helyzetből jön, azt könnyű gyengébbnek vagy alárendeltnek tekinteni.
Pontosabban, könnyen létrejöhet egy képzelt erőfölény, egy dinamikabeli különbség.
Na de, hogy a kettő közül melyik érvényesül egy sokszínű környezetben – a bullying vagy az empátia növelése – az alapvetően az edukációtól függ. Ha az iskolai kultúra megalkotásában szerves részt képezne az érzékenyítés, és lennének csapatépítő gyakorlatok, az rengeteget segítene ezen a helyzeten, hiszen a gyerekek a saját bőrükön tapasztalhatnák meg, hogy nem értéktelenebb az, aki más.
Viszont tudtommal Magyarországon nincs ilyen program, bullying kapcsán nemhogy a prevenció, de még az intervenció is gyerekcipőben jár.
Pláne, hogy sok esetben, ha a bullyingolt fél segítséget kér, az csak olaj a tűzre a bántalmazói számára, épp úgy, mint a pedagógusok beavatkozása is. Mit tehet egy tanár, ha szeretné ezt elkerülni, de szeretné kibékíteni a konfliktust?
Első körben fontos, hogy a tanár ismerje a gyerekeket, akik hozzá járnak. Ez kapásból egy nehéz feladat 25-30 fős osztálylétszámok mellett, hiszen nincs kapacitás arra, hogy mindenkivel egyénileg foglalkozzanak, ráadásul a bántalmazás is sokszor rejtve marad. Ilyen esetben csak azokból a jelekből tudnak tájékozódni a pedagógusok, amiket a bántalmazott gyerek mutat: visszahúzódóbb, szorongóbb lesz, adott esetben sérülések nyomai látszódnak rajta, vagy a személyes tárgyai, a könyvei, ruhái rongálódnak. Gyakori, hogy a szorongás olyan mértéket ölt, hogy a bullyingolt felek hánynak, hasmenésük van, hirtelen változik a testsúlyuk.
Ha észreveszi a tanár ezeket a változásokat, akkor sem ajánlatos frontálisan beavatkozni és büntetésekhez folyamodni, hiszen, ahogy mondtad is, az olaj lehet a tűzre.
Az indirektebb megközelítésnek több értelme van: osztályfőnöki órán érdemes beszélgetni a bullying jelenségéről és annak hatásairól, ki lehet próbálni csoportos kooperációs gyakorlatokat, amikben különböző gyerekek közös értékeket azonosítanak, osztályszabályokat alkotnak. Ez egyaránt eszköze a prevenciónak és az intervenciónak. Emellett az iskolapszichológus bevonása szintén sokat segíthet.
Szintén fontos szerepe van a dologban a szülőknek: elengedhetetlen, hogy ők is éretten kezeljék a problémát,
és asszertívan átbeszéljék a gyerekkel a történteket, akár a bántalmazó, akár a bántalmazott oldalról. Ha egy ilyen esetre szobafogsággal vagy tiltásokkal reagálnak otthon, az ismét a bántalmazott félre irányíthatja a bully haragját.
De ahogy mondtam is, a legfontosabb a prevenció lenne, nem pedig az intervenció, de a legtöbb esetben ez túl sok időt és energiát igényel ahhoz, hogy a pedagógusok bevezessék.
És mi a helyzet a cyberbullyinggal? Lehet különbséget tenni azt illetően, melyik a súlyosabb?
Mindkettőről elmondható, hogy akár életreszóló sebeket is ejthet az emberen. A cyberbullyingban az talán a legrosszabb, hogy nem lehet elmenekülni előle, mert még otthon, a biztonságot jelentő szoba falai között is megtalálhatnak az online zaklatók, a bántó kommentek, posztok. És jól tudjuk, hogy ami egyszer felkerül az internetre, az ott is marad. Ráadásul az anonim bántalmazók gátlástalanabbak, hiszen elbújhatnak egy álprofil mögé és nem kell szembesülniük a bullyingolt fél reakciójával sem.
Ezzel szemben a face-to-face bullying esetében megvan az az abszolút hátrány, hogy akár fizikálissá is fajulhat. Például a 13 Reasons Why sorozatban láthattunk erre egy elég durva példát, amikor a bullyingolt fiút megerőszakolták egy wc-ben, és ezt követően az a srác gépfegyverekkel ment az iskolai bálra, hogy bosszút álljon a tetteseken.
A Mélylevegő tippjei bullying esetére:
- Ha áldozat vagy, fontos, hogy tudd: nem rólad szól a bántalmazó viselkedése.
- Add a bully tudtára, hogy a viselkedése zaklatásnak minősül! Ez sajnos a legtöbbször hatástalan önmagában, de ha cyberbullying esetében a hatóságokhoz kellene fordulni, fontos, hogy nyoma legyen a kérésednek.
- Ne tartsd magadban a történteket! Beszélj róla nyíltan a bizalmasaidnak, legyen szó családtagokról, barátoktól, tanárról vagy iskolapszichológusról!
- Amennyiben nem tudsz kitől segítséget kérni, a Kék vonal telefonos segélyszolgálatot is hívhatod. Szexuális jellegű zaklatás esetén a Yelon.hu chates szolgáltatását ajánljuk.
- Fordulhatsz a hírközlési hatóság panaszvonalához is. Az NMHH jogi csapata segít eltávolítani a jogtalanul kikerült fotókat, tartalmat.
- Ments el minden olyan beszélgetést, képernyőfelvételt, képet, üzenetet, ami bizonyítja, hogy zaklatás ért!
- Jelentsd a felhasználó fiókját vagy posztját, és kérd meg erre a barátaidat is!
- Ne jelölj vissza ismeretlen embereket, és ne engedd, hogy kapcsolatba lépjenek veled gyanús alakok!
Említetted a 13 Reasons Why végén látható jelenetet, amikor a bullyingolt fiú végül gépfegyverrel ment iskolába. Magyarországon is történt már pár hasonló eset: a kaposvári diákgyilkosság, valamint a pécsi egyetemi lövöldözés az egész országot sokkolta, de bullying miatt elkövetett öngyilkosságokról is hallani. Tegyük fel, hogy a szülő vagy a pedagógus észreveszi, hogy bullying van a suliban, de hogy lehet felkészülni arra, hogy akár idáig is elfajulhat a dolog?
Szerintem nagyon fontos, hogy elhagyjuk ezt a „jaj, másnak sokkal rosszabb, jaj, másnak sokkal nehezebb” hozzáállást, és megértsük, hogy
ami felnőtt fejjel apróságnak tűnhet, az hatalmas terhet jelenthet egy gyereknek.
Nagyon sok idő- és energiabefektetést igényel, hogy megbízható és megtartó közeg alakuljon ki az osztályközösségekben, de ez az egyetlen megoldás: hogy érezzék a diákok, hogy számíthatnak ránk és meghallgatjuk őket, és nem fogjuk bagatellizálni a problémájukat. Ha pedig belemegyünk ezekbe a beszélgetésekbe, már sokkal könnyebben el tudjuk dönteni a konfliktusról, hogy kisebb horderejű dologról van szó, vagy komoly és mély érzelmi törés húzódik meg a háttérben. A gyilkossággal vagy öngyilkossággal való fenyegetőzést mindig komolyan kell venni. Egy érzelmileg stabil, átlagos középiskolásnak nem jut eszébe, hogy halállistát írjon, mint a Táncsicsos gyilkosok esetében.
Normális esetben van egy morális, érzelmi kontroll, ami nem engedi, hogy ilyen szavak papírra kerüljenek. Egy középiskolás gyerek már érzi ennek a súlyát.
Emellett, ha egy diák befelé figyel, és felismeri, hogy az osztálytársa viselkedése félelmet kelt benne, fontos, hogy jelezze ezt a pedagógusai vagy az iskolapszichológus felé. Ilyen esetben a különböző szakemberek feladata, hogy felmérjék, mi áll a háttérben, milyen érzelmi hátrányt szenved a bullyingoló és a bullyingolt fél, mi okozhatja a feszültséget, és javaslatokat tehessen annak feloldására.
Amikor az öngyilkosság-megelőzésről beszélgettünk, említetted, hogy az öngyilkos szándék mögött szinte mindig kezeletlen mentális betegség áll. Feltételezem, ez hasonlóan lehet a gyilkos szándék esetében is, ez pedig már túlmutat az osztályfőnöki hatáskörön. Mit lehet tenni egy ennyire szélsőséges helyzetben?
Az ilyen esetekben az iskolapszichológusnak kapuőr funkciót kellene ellátnia, hogy felismerje, ha egy gyereknek már nem elég a heti egy beszélgetés, hanem akár pszichiátriai kezelésre lenne szüksége. Ideális forgatókönyv szerint ez egy egyenes út kellene, hogy legyen: a gyerekpszichológus vagy az iskolapszichológus jelzi az osztályfőnöknek a problémát, aki a szülőkhöz fordul, és összekapcsolja a családot valamilyen pszichiátriai intézménnyel. De sajnos a gyakorlatban ez nem ilyen egyszerű, mert rengeteg múlik a szülők hozzáállásán és a pszichiátriai intézmények befogadóképességén is.
Márpedig ha a szülő bagatellizál, mondván, hogy az ő gyereke nem bolond, nem kell bezárni, az intézményben meg több hónapos a várólista, sajnos előfordulhat, hogy addig megtörténik a baj.
Ilyenkor szinte csak az segít, ha akut vészhelyzet történik az iskolában, és mentőt kell hívni a gyerekre, így gyorsabban az intézménybe kerül.
A gyilkosság mögött sokszor antiszociális személyiségzavar állhat, amit a köznyelvben gyakran kevernek az asszociálissal. Pedig a kettő teljesen más: attól még, hogy nem szeretem a társaságot, nem leszek antiszociális, és nem fontolgatok gyilkos gondolatokat.
Az antiszociális személyiségzavarral élő emberre jellemző lehet az érzelemmentesség, hogy nem érez szorongást és félelmet, és nem méri fel a tettei következményeit.
De ezek nagyon bonyolult és nehezen diagnosztizálható dolgok, amik sokszor nem fedik azt, amit a sztereotípiák alapján vagy a filmekből gondolnánk. Például a pszichopátiával élők nagy része nem gyilkos, csak mondjuk egy nagyon törtető üzletember, aki gátlástalan az üzleti életben.
Visszatérve a hétköznapi bullyingra. Mennyire jellemző, hogy aki gyerekként bántalmazó, az később felnőttként is az lesz?
Szerintem nagyon sokan vannak, akik felnőtt fejjel visszagondolnak a középiskolás vagy általános iskolás éveikre, és megbánást vagy szégyent éreznek a korábbi viselkedésükért.
A személyiség fejlődésével ezek a rossz minták ideális esetben eltűnnek.
De ez attól is függ, hogy miről szólt a bántalmazás anno, és milyen következményekkel szembesült az elkövető. Ha a bully sosem szembesült a tettei súlyával, lehetséges, hogy továbbviszi a mintázatot. Míg a másik oldalon ott vannak azok, akiknek nem állt szándékukban a bántalmazás, csak „ugratni” akarják a társaikat. Nyilván ez sem követendő példa, hiszen könnyű átlépni a határokat, de ez ideális esetben nem okoz maradandó sérülést, és a bully sem marad bully a felnőtt kapcsolataiban már.
Könyvek a témában:
- Barbara Coloroso: Bullying – zaklatók, áldozatok, szemlélők
- Wéber Anikó: Az osztály vesztese
- Kalapos Éva: Massza
- Stefanie Höfler: Velem nem lehet járni
- Totth Benedek: Holtverseny
Filmek és sorozatok a témában:
- FOMO – Megosztod és uralkodsz
- Bajos csajok
- Spijt!
- Az osztály
- Ben X
- Szexoktatás
- 13 Reasons Why
- Eufória
