Fudzsimoto Szószuke – avagy ismertebb nevén, angol átírásban Sou Fujimoto – generációjának egyik legfontosabb japán építésze, és világszerte is a legnagyobb nevek egyike. Budapesten, a Városligetben járt, ahol végre személyesen is megtekintette az általa tervezett Magyar Zene Házát.
„Bár elsőre furcsa koncepciónak tűnt, egyre inkább úgy látszik, helye lesz a városszövetben és a város kulturális életében is. Lényegében zenei ismeretterjesztő központ, koncertekkel, oktatási programokkal, föld alatti kiállítótérrel. A világhírű japán építész, Fudzsimoto Szószuke (Sou Fujimoto) elmondta, hogy a tervezéskor a természetből és a zenéből egyaránt inspirálódott, a ház az épített környezet és a természet közti egyensúlyt szeretné megjeleníteni. Nyitott, átjárható, szinte légies épületet tervezett, hatalmas üvegfelületekkel, a lombkoronák szintjén lyukacsossá váló tetővel. Jó esély van rá, hogy a város egyik kortárs jelképévé váljon.”
E sorokat szinte pontosan egy éve, a legmenőbb budapesti fejlesztéseket összegző lista összeállításakor írtam (Forbes Urban/2021 ősz). Tavaly év végén az épület elkészült, az épület a legnagyobb nemzetközi építészeti oldalakon, sőt címlapokon szerepel, a kiállítótereket mára félmilliónál is több látogató járta be, és több száz koncertet is tartottak itt – de az alkotó mindeddig nem jutott el Budapestre, hogy személyesen is megnézze az épületet.
A Magyar Zene Háza Sou Fujimoto látogatásának napján. Fotó: Sebestyén László (16 kép)
Sou Fujimoto a Tokiói Egyetemen végzett, és 2000-ben alapított saját irodát Sou Fujimoto Architects néven. Bár a Tokióban és Párizsban élő japán építész sorra kapja megbízásokat a világ különböző tájain, allűrmentes, közvetlen karakterében nincs semmi „starchitect”. Épített már múzeumot és könyvtárat Tokióban, pavilonépületet Londonban, buszmegállót Ausztriában, lakótömböt Montpellier-ben. Jelenleg a legnagyobb projektje a párizsi Mille Arbres, egy hatalmas tömb a város 17. kerületében irodákkal, lakásokkal, hotellel, óvodával, éttermekkel, üzletekkel, buszállomással, na és ezernyi fával. A naptárában valószínűleg hetekre, sőt hónapokra előre betelt minden hely, a Forbes.hu most mégis lehetőséget kapott, hogy beszélgessen vele. Interjú.
Forbes.hu: Hogy van?
Sou Fujimoto: Köszönöm, nagyon boldog vagyok. Csodás volt közel három év után visszatérni és látni ezt a gyönyörű épületet.
A pályázata százhatvanhét másik pályázat előtt került ki győztesen. Eltelt közel tíz év, a látványtervekből valóság lett, az épület készen áll. Milyen érzés volt belépni? Milyen volt az első benyomás?
Nos, a tervezés csodás időszak volt. Természetesen, hosszú folyamat volt. De az egész együttműködés és párbeszéd igencsak kreatív volt, és gördülékenyen is ment, amit nagyon élveztem. Ez igaz a helyi partnerünkre, a TeamPannonra, az ügyfélre és az alvállalkozókra is.
Ezt jó hallani. Nos, azt hiszem, egy építészetben kevésbé járatos is láthatja, hogy itt technológiai bravúrok sorát hajtották végre. Mi volt az, amin a legtöbbet törte a fejét a tervezés során?
Rengeteget beszélgettünk a technológiai részletekről. A legnehezebb feladatot talán az üvegezett koncertterem megalkotása jelentette, akusztikai, esztétikai és építészeti értelemben is. Ezeket az átláthatóságokat, áttetsző felületeket gyönyörű üvegekből alkottuk meg, ezek hozzák létre. Ugyanakkor jó minőségű akusztikát is kellett teremtenünk a termen belül. Szakmérnökök, helyiek és japánok közösen dolgoztak ezen.
Számomra ez, a tiszta átláthatóság volt a legfontosabb koncepcionális kérdés. Emellett pedig az, hogy nagyon jó minőségű zenét lehessen itt létrehozni, hiszen ez a zene háza.
Ez a minőség messziről látszik. A mai nap az ünneplésről szól, de muszáj megkérdeznem, hogy volt-e olyan pont, ahol más lett az épület, mint az eredeti elképzelésekben? Hol módosult a terv?
Nos, az eredeti pályázati anyagban ez a mennyezet egy nagy tükör lett volna. Aztán később arra gondoltam, ez a tükör egy park közepén túl erős és furcsa lenne. Aztán ellátogattunk a Zeneakadémiára. Miután megnéztem ezt a történelmi épületet, rájöttem, hogy ez olyan, mint egy nagyon szép arany belső tér görbülő falevelekkel, mint egy faágakból álló szobor, ami mindent befed. Ezek mind különlegesek. Tényleg csodálatos volt, gyönyörű. Akkor azt gondoltam, hogy hűha, ez az épület szintén a zöldterület közepén lesz, és ez szép kapcsolat lehet a hagyomány és a jövő között. Szóval ekkor jött a döntés, hogy ezt aranyszínűvé tegyük. És akusztikai okokból is szükségünk volt egyfajta jó egyensúlyra a sima felületek és a bevágásokban található hangelnyelő anyagok között. Tehát sok okunk volt a mennyezetek áttervezésére. De ez nem kompromisszum, sokkal inkább fejlődési folyamat. A végeredmény harmonikusabb lett, és jobban beleolvad a zöld környezetbe is. Szóval nagy siker volt, hogy a változtatás mellett döntöttünk.
„Számomra a tiszta átláthatóság volt a legfontosabb koncepcionális kérdés.” Fotó: Sebestyén László
Számos épületet tervezett Japánban, az utóbbi tíz évben pedig több nagy megbízást is kapott szerte a világban. Mégis azt olvastam egy interjúban, hogy fontos mérföldkőnek tartja az épületet a karrierjében, amire igazán büszke. Miért érzi így?
Ez az első kulturális funkciójú középületem külföldön, és a helyszín is nagyon különleges. Sokat beszéltem korábban erről a filozófiáról, az építészet és a természet együttéléséről, és ez egy nagyon jó és fontos projekt, amely ezt a filozófiát igencsak előremutatóan képviseli. És igen, az épített minőség miatt is nagyon tetszik. Esztétikailag is, a közterület minősége miatt is, tényleg igazán nagyszerű projekt.
Ha a zene, vagyis egy koncertterem és egy park kapcsolatára gondolunk, Európából olyan példák juthatnak eszünkbe, mint a berlini Philharmonie vagy a párizsi Cité de la Musique. De ezek nagyobb épületek, amelyeknek a kapcsolata közel sem olyan közvetlen a természettel, mint a budapesti épületnek. Ismer hasonló példákat, ahol egy koncertterem és egy park ilyen közvetlen kapcsolatban áll egymással? Ha igen, inspirálódott ebből?
Nem is tudom. Valószínűleg ez itt egészen kivételes épület Budapesten. A környezet valóban gyönyörű, olyan, mint egy gyönyörű erdő. Az építészeti program elképzelései bizonyos értelemben elég ambiciózusak. A mi javaslatunk tényleg olyan, mintha ezekre a víziókra és a helyszín szépségére válaszolnánk. Szóval nem tudom pontosan, hogy milyen más példák vannak a világon, de szerintem ez itt eléggé kivételes.
Ahogy sétáltam a tető alatt, és a lyukakat átütő fákat néztem, szinte rögtön eszembe jutott a Miyawaki-erdő, amelynek lényege ugye éppen az, hogy a fák a fényért folyó versenyben a megszokottnál jóval gyorsabban nőnek. Ez csak nekem jutott eszembe, vagy valóban inspirációs forrásként lebegett ön előtt?
Nagyon örülök, hogy ezt mondja. Természetesen itt nem egy ennyire egyértelmű utalásról van szó a japán kultúrára. De mégis, azt hiszem, van benne valami, különösen a természet és az emberek tevékenységei közötti kapcsolat mélyebb szintjén. Mindig olyan volt, mintha az elkövetkezendő időket egyre inkább és mélyebben át kellene gondolni, újra kellene tervezni a klímaválság miatt.
Szóval ebben az értelemben igen, úgy gondolom, hogy ez a projekt tényleg olyan, mint egy kérdésfeltevés.
Milyen lesz a közös életünk a természettel a jövőben? Ebben az értelemben a Miyawaki olyan, mint egy kérdés, ami ehhez kapcsolódik.
Ön világszerte keresett építész, és két központban, Tokióban és Párizsban is működik irodája. Hogyam kell ezt elképzelni, hányan dolgoznak önnel?
Tokióban úgy hatvan-hetven munkatársam van, Párizsban körülbelül húszan vannak.
Lassan az időnk végére érünk, előtte még két gyors kérdés. Van kedvenc budapesti épülete?
Minden történelmi épület, különösen az ikonikus épületek tényleg csodálatosak itt. De ami engem lenyűgözött, az maga a város. Nem az egyes épületek, hanem a város hangulata és a belváros. Gyönyörű, és nemcsak mint tárgy, hanem mint élőhely, ahol az emberek élete valóban kapcsolódik a városszerkezet szépségéhez. Szóval nagyon szeretem.
Végezetül hadd kérdezzem meg, elmegy ma este koncertre?
Igen, nagyon remélem.
Ide, a Magyar Zene Házába?
Igen! Szerencsére itt mindig történik valami. Számomra nagyon különleges, ha az építeszetet valódi használat közben élhetem meg. Szóval remélem, hogy el tudok jönni a koncertre.
Borítókép: Sebestyén László
