Ételfotós akart lenni, és végül az is lett Csákvári Péterből, csak kicsit máshogy. Volt már kiállítása Londonban, Kínában és a csemegepultok közt is, a miniatűrök világa pedig nagyon könnyen monetizálható.
„Csak néztem a csemegeuborkát és arra gondoltam, hogy pont olyan, mint egy koszos tó, amibe hullákat dobnak. Az a kedvenc képem.” Csákvári Péter a dolgozóasztal fölé görnyedve mondja ezt, miközben az egyik új, miniatűr világot mutogatja. Ez az első olyan alkotás, aminél megfordította a szokásos rendet: nem egy valós tárgy köré rendezte be a figurákat, hanem felépített egy világot, majd a közepére helyezte a tárgyat.
Hazafelé sétálva látott pár, félig eltemetett üveget, onnan jutott eszébe, hogy a kis dekás üvegből lehetne valami régészeti lelet, amire ráakadnak. A figurákat 3D–szoftverrel tervezi, órákig tart, mire egyet a 3D-nyomtató elkészít, majd kézzel festi őket. Jóval nehezebb volt a domboldalt megcsinálni.
A Tiny Wasteland diorámái. Forrás: Csákvári Péter/ Tiny Wasteland (27 kép)
Rétegelt gipszlapokat ragasztott össze, lefestette, igazi földet szórt az egészre, majd megint jött kis ragasztás és festegetés.
„Órákig kell folyatni a domboldalon a festéket, hogy tényleg úgy nézzen ki, mintha a víz csinálta volna”
– magyarázza, és már szedi is elő a statikus fűszóró gépet. A fűszóró műfűdarabkákat tölt fel kicsit elektromossággal, amik így a felületre szórva egyenletesen és függőlegesen tapadnak meg, tényleg olyan, mintha igazi lenne. A fák hasonló eljárással készültek, de van olyan fa is a csendéletben, ami valódi, egy igazi fa kis darabkája.
A miniatűr világ a kis üveggel. Fotó: Sebetyén László.
Ez talán a legösszetettebb képe. Mert igazából, hiába a makettek és bábuk, Péter fotós lévén mindegyikről több képet készít és azokat rakja fel a közösségi felületekre. A kinyomtatott figurák többsége egy nagy dobozban végzi, tömegesen hevernek egymás hegyén-hátán a kifestett kis emberkék. „A 3D-nyomtatóval bármit megtervezhetek, konkrétan végtelen lehetőségeim vannak, miért használjam kétszer ugyanazt a figurát?” Szóval, ha már úgyse használja, elkértük tőle az egyik Krúbi-figurát, azzal leptük meg a rajongó kollégánk.
Ételfotós, csak máshogy
Péter 2016 óta készíti a kis diorámákat, ami a kiállítható kis makettek szakszava. Kint élt a Nagy-Britanniához tartozó, de az angol csatornán lévő Herm szigetén, az egyetlen hotelben volt szakács. Akkortájt döntötte el azt is, hogy ételfotós lesz: „Közel áll hozzám a gasztró, az ételfotósok pedig jókat esznek, fotóznak és sokkal több pénzt keresnek, mint a többiek” – foglalja össze egyszerűen az okokat.
De az ételfotózást kicsit máshogyan fogta fel, mint a többiek, szó szerint játszott az étellel. Egy vasútmodellboltban talált kis figurákat, majd a táskájában lévő doboz áfonyával együtt állt össze az első kép: munkások, ahogy darabokra szednek egy óriási áfonyát.
Még a szigeten készített el pár további képet, pár helyi újságíró meg is kereste, híre ment a dolognak, de az igazi Tiny Wasteland-sztori kicsit később indult:
nevezett a 2017-es Sony World Photography Awards-ra és egyből a harmadik helyen végzett.
Csákvári Péter. Fotó: Sebestyén László
Mikor hazajött, itthon többé-kevésbé ismerték a képeit, amin maga is meglepődött. 2018-ban megkereste őt a Budapest Tavaszi Fesztivál szervezőgárdája, hogy csináljanak egy élő, kinyomtatott képeket felsorakoztató kiállítást.
„Évekkel korábban voltam egy Gorillaz dj-seten a Vásárcsarnokban. Óriási hangulata volt, ahogy a sonkák és a zöldségek közt szólt a zene. Azóta úgy gondoltam, hogy ha sikerült valamit alkotnom, és lesz egy kiállításom, az ott lesz.”
Állítólag ezrével tódultak be a turisták a nyílt és ingyenes programra, komoly közönségsikert arattak a képek.
Máskor tapsoltak, mint kellett volna
De a legfurább kiállítása Kínában volt. Úgy meséli: ráírtak az Instagramon, a Google-fordítóval készült szövegben azt kérték, hogy küldje el az összes képét és induljon Kínába, mert kiállítást akarnak. Először azt hitte, hogy átverés, nem tűnt komolynak a kérés. Aztán másnap megérkezett egy elég nagy összeg a számlájára, úgyhogy egy utolsó pillanatos vízummal felszállt a repülőre. „Még egy beszédet is tartottam, aminek a szövegét előre leadtam. Annyira fáradt voltam, hogy nem tudtam követni a saját írásom, teljesen más mondtam, ami nem volt szinkronban a mögöttem futó felirattal. Más ütemben és máskor tapsoltak a nézők, mint ahogy beszéltem, és amiket mondtam.”
Azóta is fut az oldal, készülnek a képek, bár nem rendszeresen, van, hogy elhanyagolja a folyamatos munkát. Az elején még igyekezett tartani a heti egy képet, de azóta elég rendszertelenné vált a dolog, ez indokolja, hogy sikere ellenére alig 14 ezer követője van a legfontosabb felületen, az Instagramon.
A Tiny Wasteland és alkotója. Fotó: Sebestyén László (11 kép)
Illetve azért nem egyszerű elkészíteni az újabb és újabb műveket. Ötletből még lenne bőven, úgy mondja: „olyan témákból készítek diorámákat, amiket le is fotóznék, abból pedig elég sok van.” De az elkészítési idő nagyon változatos tud lenni, a két véglet a pár perc és a három hónap. A kevertes csendélet már a vége felé jár, már három hete készül.
Bármit lehet vele reklámozni
A Tiny Wasteland, mint a legtöbb kreatív, Instagram-kompatibilis tevékenység, remekül monetizálható, rendszeresen kap megkereséseket. Kapott már megbízást tisztítószer-forgalmazótól, hogy az eszközeiből csináljon képet, jelentkezett már be hozzá pénzügyi vállalat, hogy kifejezetten pénzes tematikájú kép készüljön, a Red Bull pedig szinte rendszeres megbízó. „Minden évben, amikor kijön a Red Bull summer edition, csinálok egy képet. Én döntöm el, mit, nem akarnak, de igazából nem is tudnak beleszólni.” Hosszan sorolja a változatos megbízókat, a dolog jellegéből adódóan nagyjából bármit lehet reklámozni a képekkel.
A téma mindig a lábai előtt hever, ilyen szemmel nézi a világot. „Megyek ez utcán, valamit látok, bevillan egy téma, amivel foglalkozni lehet.” Kis füzetbe írogatja az ötleteket, hosszan sorakoznak a még meg nem valósított tervek. Az ételek, gyümölcsök, zöldségek rendszeresen visszatérő tematikát alkotnak, Péter is rendszeresen hivatkozik rájuk.
„Amikor bemegyek egy boltba, az nekem olyan, mint másnak bemenni egy vidámparkba.”
