Ha Budapest épületei mesélni tudnálak, valószínűleg napokon, heteken, hónapokon át hallgathatnánk őket. Elképesztő vigadalmakról, világmegváltó ötletekről, háborús borzalmakról, nagy találkozásokról számolnának be. Most három közösségi iroda történetét vettük elő. Mutatjuk, mi volt ott ötven-száz éve, ahol most startupperek és digitális nomádok meetingelnek.
Loffice
A Loffice több irodahelyiséget is üzemeltet a városban – és szinte mindegyiknek nagyon érdekes a háttérsztorija – , de mind közül most a Salétrom utca 4. alatti közösségi irodát emelnénk ki, ami valaha szerves része volt a Rákóczi tér környékének vigalmi negyedének. A Loffice területén szobás lányok bódéi álltak, amiknek dolgozói a kertrendezés kezdetekor is ragaszkodtak eredeti munkahelyükhöz. A közösségi iroda egyik alapítója, Klementz Kata mesélte, hogy a hely bezárása és a házak lebontása előtt a lányok és klienseik rendszeresen visszaszöktek még szobáikba egy-egy utolsó légyottra. Az ikonikus környékre nosztalgiával emlékszik vissza többek között az Oltai Kata történeteiből ismert Éva néni is, aki elárulta, hogy az egykori piros lámpás negyedben többek között az ő nagybátyja is futtatott szobákat. A telken ma már egy hatemeletes irodaház áll, aminek legfelső emeletén a Loffice iroda működik, de többek között itt bérel irodát a Wolt is.
A Loffice többi irodája mögött szintén izgalmas történet áll: a bécsi iroda egy cipőgyárból alakult ki, a Paulay Ede utcai pedig a Zeneakadémia kottanyomdájaként üzemelt valaha.
Így néz ki most, közösségi irodaként:
Szikra
A Klauzál utcai co-office épülete százéves múltra tekint vissza. Az art deco épület földszintje, félemelete és első emelete eredetileg zsidó kaszinóként és kártyaklubként üzemelt: bejárata a Klauzál utcáról nyílt, a hozzá tartozó étterem és konyha pedig a Nyár utcai oldalon kapott helyet. A Szikra csapata már irodaként vette át a helyiséget, ahol három éve megnyílt a co-office, de Fridrich Vica community manager elmondta, hogy a környéken a mai napig rengeteg pletyka terjed a misztikus épületről. A helyi idősek elbeszéléseiből kiderült, hogy üzemelt itt ülésterem és trafóállomás is, de hallani híreket zsidó imaházról, sőt bikinigyárról is. A kaszinó miatt sokan azt is rebesgették, hogy az itt szórakozó férfiak más szenvedélyeiket is kiélhették, és a hely amolyan nem hivatalos kuplerájként is üzemelt. Hogy mindebből mi igaz, azt homály fedi, ugyanis az egyetlen néni, aki már a háború alatt is itt élt, sajnos pár éve elhunyt.
Az Építészfórum cikkéből kiderül, hogy a Klauzál tér környéke sok borzalmat is látott: a második világháború egykori gettójának utcái, kapualjai és lakásai temetővé váltak, miután az erre a célra kijelölt közkert telítődött. Kilenc évvel a holttestek eltávolítása után, 1956-ban újabb nehéz időszak következett: ekkor körzeti szemétteleppé változott a terület, és hegyekben állt a hulladék.
Így néz ki most, közösségi irodaként:
Liftoff Coworking
A Liftoff neve nem szimpla fantázianév. Ha időgépbe szállnánk, és úgy 100 évet repülnénk vissza, egy bécsi feltalálót, bizonyos Anton Freisslert találnánk meg itt, akinek felvonó és gépgyára kézműves módszerekkel készít lifteket és páternosztereket. És most nem akármilyen liftről beszélünk – többek között az ő nevéhez, és ehhez a gyárhoz fűződnek a Parlament és a Nemzeti Bank, valamint a legtöbb budapesti, nagyobb középület felvonóberendezései is. Gyurity Monika, a Liftoff alapító-tulajdonosa elárulta, hogy az utolsó mérnök, aki anno Freisslernél dolgozott, a mai napig a hazai liftgyártás bölcsőjeként hivatkozik a helyre. A mérnökök hagyománya halála után is megmaradt: miután a liftgyár bezárt, még évekig a liftszakmához kapcsolódó irodák üzemeltek itt, és mikor Mónikáék co-working irodát nyitottak, ők is az eredeti funkcióhoz alakították az imidzset. Amellett, hogy egy, liftet idéző telefonfülkét emeltek a dizájn-elemek közé, felvették a kapcsolatot a Magyar Felvonószövetséggel is, így azok a mérnökök, akik anno 20-30 évet dolgoztak a helyen, most ide járnak vissza negyedéves közgyűléseikre.
Így néz ki most, közösségi irodaként:
