Napraforgó saláta, csalánfőzelék, rózsaszirmos fánk, büdöske leves – többek között ilyen fogások kerülnek Bukovicsné Békefi Daisy-éknél a vasárnapi asztalra. A nagymamáról anyára, anyáról gyerekekre örökített gyomnövény-ismeret új fejezetet nyit a gasztronómia, a környezetvédelem, a gyógyászat és a közösségi média tereiben is. Interjú Greens of Daisy-vel.
Biogazdaságban nőttél fel, anyukád pedig természetgyógyászattal foglalkozik. Úgy sejtem, szerves része volt a gyerekkorodnak a természetjárás.
Egy egészen nagy családi birtokunk volt, rengeteg időt töltöttem a szabadban. Mindenféle növény megtalálható volt körülöttünk, anyukám sokat mesélt róluk, és én egész hamar megismertem azt, ami körbevesz. Nagyon jól tette, hogy ezt a tudást már kiskoromtól fogva átadta, szerintem egyértelmű,
evidens dolog, hogy az ember megismerje a környezetét és kapcsolódjon ahhoz.
Számomra már gyerekként is egyértelmű volt, hogy sokkal több növény alkalmas akár gyógyászati vagy étkezési célra, mint amit a boltok piacain megtalálhatunk.
Ez azt jelenti, hogy alapvetően kerültétek a kemikáliákat?
Igen, és a gyerekkoromnak szerves része volt a népi gyógyászat, a népi praktikák alkalmazása, úgyhogy mi rendszeresen gyűjtöttünk gyógynövényeket, készítettünk teákat, főzeteket. Azt azért hozzáteszem, hogy se anyukám, se én nem képviselünk szélőséges álláspontot ilyen téren, nem hippi életmódot folytattunk anno sem. Nyilván van az a szituáció, amikor már célszerű gyógyszerhez fordulni, de nem feltétlenül rohantunk mindig a patikába, hogyha csak ilyen kisebb problémáink voltak.
Sok olyan betegség van, amire bőven elég egy megfelelő gyógytea, gondolok itt megfázós, köhögős dolgokra.
Ezek nagy részét már kiskoromtól kezdve jól ismerem.
Bukovicsné Békefi DaisyEvidens volt, hogy hasonló pályára lépj?
Kicsiként még nem gondolkodtam ebben, de nagyon megtetszett ez a világ, és aztán később kertészmérnök végzettséget szereztem. Szóval igen, az irányultság adott volt, de azért azt is tudni kell, hogy a kertészmérnök nem feltétlenül ezzel a témával foglalkozik. A legtöbb dolognak saját magam jártam utána.
Hogy fogadták a kertészmérnöki képzésen, hogy te egy teljesen más vonalat képviselsz?
Ezt annyira sosem hangoztattam. Valójában csak a diplomamunkám készítésekor, a témaválasztásnál derült ki. Pontosabban nem is volt ilyen téma, hanem én találtam ki magamnak, hogy a gyomnövények gasztronómiai felhasználásából írom a dolgozatom. Szokatlan választás ez a mezőgazdaság területén, ahol a gyomnövényeket elsősorban irtják, mintsem felhasználják. A többség nem a szépséget és a hasznosságot keresi bennük. Ennek ellenére sikere volt a dolgozatomnak, a témavezetők is látták, hogy sok lehetőség van ebben a témában. Én arra fókuszáltam, hogy
amit más kidob, az hogyan lehet hasznos akár az étkezés, akár a gyógyászat területén.
Egy korábbi interjúdban említetted, hogy nem szereted a gyom kifejezést.
Nem. Mindenhol így emlegetik ezeket a növényeket, mert így érdekesebbnek hangzik, és abból a szempontból jogos is, hogy egy adott környezetben egy növény sokszor gyomnak számít, hiszen nem szándékkal termesztik és meg akarnak szabadulni tőle. Éppen ezért szeretem hangsúlyozni, hogy az általam felhasznált növényeket más helyen szánt szándékkal ültetik el, és nagy részük a gyógyhatása miatt például patikákban is megtalálható keverékek formájában vagy étrend-kiegészítőként.
Ilyen például a csalán, amit gyógyteaként rengeteg mindenre ajánlanak, a tyúkhúr, amiből teát készítenek, a porcsin, amit étrendkiegészítőként, egyébként meglehetősen drágán árulnak az omega-zsírsav tartalma miatt – de egyébként a kertekben is fellelhető, ahonnan ingyen leszedheted és kihasználhatod a hatását.
Nagyon szeretem még a turbolyát is, amit a franciák a petrezselyemhez hasonlóan zöldfűszerként használnak, és ennek is gyógyhatása van. Úgyhogy igen, elég szubjektív, hogy mit nevezünk gyomnak.
Hogyha teljesen laikusként eldönteném, hogy mostantól gyűjteni fogom a gyomnövényeket, mi lenne az első lépés?
Szerintem az első lépés mindig az, hogy megismerjük az adott növényt, amit fel szeretnénk használni. Akár tájékozódni hozzáértő ismerősöktől, akár beszerezni egy növényhatározót vagy bármilyen szakirodalmat a témában. Egyébként most már növényfelismerő applikációk is vannak.
A legfontosabb kiinduló lépés, hogy száz százalékosan felismerjük a növényeket, és biztosan azt szedjük le, amit szerettünk volna.
Ha pedig már megvan, hogy mit szeretnénk gyűjteni, akkor az is fontos, hogy honnan szerezzük be. Nyilván tiszta helyről, forgalomtól minél messzebbről. Nekem szerencsém van ilyen szempontból. Vidéken élünk természetközelben, úgyhogy rengeteg olyan terület van, ami alkalmas erre, de a városiaknak azt ajánlom, inkább kirándulás során gyűjtsék be a növényeket. Egyébként, szerintem akinek egy minimális kertje van, az már egy csomó dolgot össze tud szedni.
Említetted a gyerekeidet – ők is érdeklődnek a növények iránt?
Ó, nagyon! Nem szeretném rájuk erőszakolni a szemléletmódon, de azt látom, hogy szívesen töltenek időt a természetben, nagyon érdekli őket, milyen virágok, növények veszik őket körbe. Sokat mesélek nekik a növényekről, részben ők inspirálták az ötletet is, hogy színre lépjek a közösségi médiában. Generációról generációra száll ez a tudás a családomban, de fel kellett ismernem, hogy másoknál ez nincs a középpontban, hiánypótló az ilyen edukációs tartalom. És úgy tűnik, van is rá érdeklődés.
Nem is akármekkora. Instagramon közel 60 ezren követnek, TikTokon 250 ezren.
Meglepően sok, igen. Nem gondoltam, hogy ilyen sok embert fog érdekelni, de természetesen nagyon örülök neki. Most már bő egy éve gyártok ismeretterjesztő tartalmakat is, és egy csomó minden történt azóta, nagyon sok megkeresésem volt. Nem számítottam erre, hiszen én is csak egy hétköznapi anyuka vagyok, éppen ezért nagyon sok büszkeséggel tölt el a sok elismerés.
Tavaly jelöltek az Év Ismeretterjesztő Tartalomgyártója-díjra, idén Go Green Nagykövet lettem, most pedig felkeresett a Plant-for-the-Planet Alapítvány, és felkértek kuratóriumi tagnak.
Ez hatalmas megtiszteltetés, hiszen ők is gyerekekkel foglalkoznak, szemléletfejlesztéssel, edukációval, környezetvédelemmel.
„A legtöbben akkor lepődnek meg, ha kiderül, hogy csalánból is főzök.”
Na igen, mi eddig alapvetően a gyomnövényekről beszélgettünk, de úgy sejtem, hogy ez a téma szorosan összefügg a fenntarthatósággal, környezetvédelemmel is. Az életed többi területén is jellemző rád a tudatosság?
Abszolút. Kezdetben csak gyógynövényekről posztoltam, most már más témákat is igyekszem körbejárni. Evidens módon bejöttek olyan természetvédelmi kérdések, amik engem is foglalkoztatnak, és amiket én is alkalmazok a saját életünkben. Nem nagy dolgokra kell gondolni, ezek csak apróságok, amiket bárki elsajátíthat. Olyan dolgok, mint hogy mi például PET palack helyett szódásszifont használunk, hogy szelektíven gyűjtjük a hulladékot, vagy hogy komposztálunk. Eleinte féltem is kicsit erről kommunikálni, mert azt éreztem, ezek annyira természetes dolgok, hogy már nem is érdekesek senkinek.
Aztán szembesültem vele, hogy sokan például a mai napig nem tudják, mit érdemes csinálni a fáradt olajjal, hogy nem szabad a wc-n lehúzni stb.
És mit gondolsz a húsfogyasztásról?
Ó, ez is egy érdekes téma. Sokan azt hiszik, hogy vegánok vagyunk, vagy legalábbis vegetáriánusok, de ez nem igaz. Az átlagnál jóval több zöldséget fogyasztunk és törekszünk rá, hogy kevés húst együnk, tartunk kifejezetten húsmentes napokat is. De ezen felül nem követünk semmilyen nagyon extrém táplálkozási trendet, én inkább a mértékletesség és kiegyensúlyozottság híve vagyok.
„Az átlagnál jóval több zöldséget fogyasztunk és törekszünk rá, hogy kevés húst együnk, tartunk kifejezetten húsmentes napokat is.”
Beszéljünk egy kicsit azokról az extrém ételekről, amit te készítesz. A virágszirmokat, leveleket nézve az a kérdés merült fel bennem elsőre, hogy vajon van-e egyáltalán ízük.
Nagyon sok gyomnövény, amit a kertből fel lehet használni, fűszerként is alkalmazható a jellegzetes íze miatt. A virágok más téma, a többségüknek inkább dekorációs szerepe van, de ott is vannak kivételek.
A begóniának például kifejezetten kellemes, savanykás íze van, ami nagyon jól harmonizál a sajttortával vagy citromos desszertekkel.
És nagyon szeretem a tökfélék virágait is. A legtöbb esetben, ahol ehető a termés, ott ehető a virág is, ilyen például a fűszerek virága, a cseresznye, vagy cukkini. Tök jó dekorációs elem és sok módon alkalmazható mindegyik. Van, hogy ezeket megtöltik, utána párolják, kirántják, és nagyon izgalmas a végeredmény. Egyébként az olaszok nagyon sok hasonló ételt készítenek, szóval nincs ebben semmi szokatlan, legfeljebb itthon.
És nagyon szeretem a fűszernövények virágát is, azoknak mindig az adott növényre jellemző aromája van, a kakukkfű például szuper választás.
Te találod ki a receptjeidet, vagy kutatómunkát végzel hozzájuk?
A nagy részük annyira régóta velem van, hogy nem tudnám megmondani, honnan származnak. Sokat kísérletezem, vannak saját ötleteim, de semmiképpen nem mondanám azt, hogy hú, ezt biztos, hogy más még nem próbálta ki. A franciák és az olaszok például olyan színesen és változatosan használnak növényi alapanyagokat, hogy tőlük biztosan sok általam ismert recept származik.
Mi volt az eddigi legextrémebb növény, amiből készítettél ételt?
Számomra semmi sem furcsa, úgyhogy nem tudom, másnál mi lépi át az ingerküszöböt. Talán a csalánon csodálkoznak a legtöbben, hiszen az úgy él mindenki fejében, mint egy csípős-szúrós ellenség, amit kerülni kell.
Hogyha elmondom, hogy én ebből főzök, sokszor az az első gondolat, hogy biztosan megcsípi a számat meg a torkomat, holott, ha megkóstoltatnám az ételt, senki sem mondaná meg, hogy miből készült.
A végeredmény nagyon hasonlít a spenóthoz, és semmiféle szúrósság vagy csípősség nem érződik rajta.
„A receptek nagy része régóta velem van, nem tudnám megmondani, honnan származnak.”
Van olyan recepted, ami kizárólag gyomnövényekből áll, vagy ezek mindig adalékanyagok?
Sok van. Például az imént említett csalánfőzelékben kizárólag csalán van. Ugyanúgy készül, mint a spenótfőzelék, csak spenótlevél helyett csalánlevelet használok fel benne egy kis habarással. És ugyanez a helyzet a zöldségpástétomokkal is.
Viszont nem csak ételeket készítesz gyomnövényből.
Nem, gyakorlatilag bármit, amit csak lehet. Nagyon szeretem a natúr növényes kozmetikumokat, készítek fürdősókat, házi körömvirágkrémet. Legfőképp olyan dolgokat, amiket a régi nagymamák is megcsináltak maguknak.
A termékfejlesztés fázisban szeretnék majd gyógynövényes natúrkozmetikumokkal is piacra lépni, mert erre is nagy az érdeklődés.
Emellett tervben van egy receptkönyv is, de annak a kiadása sajnos csúszik. Már az összes recept legépelve, összeírtam a gyógynövények jótékony hatásait is, de még hiányoznak a szép fotók, a szerkesztés. Jövő tavasszal szeretném véglegesíteni a képeket, és remélhetőleg egy éven belül kiadhatom a könyvet.
Akkor már csak arra lennék kíváncsi, milyen szezonális gyomnövényekre vadászol most, így a nyár utolsó hónapjában.
Hú, például a körömvirágra. A körömvirág ehető, teaként jótékony hatása van és krém is készíthető belőle, úgyhogy azt érdemes most leszedni. Nagyon egyszerű az elkészítése; csak meg kell főzni zsírban, és máris van egy hétköznapi természetes kozmetikumunk, ami nagyon jó mindenféle bőrproblémára. Ha pedig túl sok marad belőle, kiszárítom, és tea készül belőle.
Szintén nagy nyári kedvencem a napraforgó, aminek a virága és a szirmai is hasznosíthatók. Érdekes még a büdöske, eredeti nevén a bársonyvirág: ez is ehető, de rengeteg egyéb módon felhasználható, más országokban a sáfrányhoz hasonlóan alkalmazzák. Ugyanúgy alkalmas a húsleves megszínezésére, nagyon-nagyon szép sárga színt ad az ételeknek, és finom karakteres íze van.
