Tervezett jelmezt az Opera és az Átrium színészeinek, viselte a ruháját Péterfy Bori, jelenleg a világhírű divattervező, Vivienne Westwood csapatát erősíti, de mindemellett jut ideje saját, személyes küldetéstudatból indított projektjére is. Pázmány Lili kerekesszékes édesanyjának tervezte meg az első akadálymentesített ruhákat, most pedig már mozgáskorlátozottak teljes csapatával dolgozik egy inkluzívabb divatvilág megteremtéséért.
Pázmány Lilivel online beszélgetünk – aligha lenne más lehetőség így, hogy évek óta Londonban él. Előre jelzi, hogy késő este ér csak rá, mert a munkahelyéről majdnem egy óra a hazaút. Ez a mondat nem ütné meg a fülem, ha bárki más szájából hangzana el, de így, hogy
az a bizonyos munka minden idők egyik legnagyobb divatikonja, Vivienne Westwood tervezőstúdiójában történik, nem mehetek el szó nélkül mellette.
Lili azonban nem mesélhet sokat. Titoktartási szerződést kellett aláírnia, nem avathat be a Westwood-világ rejtelmeibe. Tőmondatokban annyit mond: a következő kollekciót készítik elő, tervez, prototípusokat gyárt. Ő a kötött részeken, a fazonon és a kötési mintán dolgozik. Békén hagyom, bár nagyon furdalja az oldalam a kíváncsiság.
Bár a Vivienne Westwood-ügy önmagában megérne egy cikket (pláne, ha Lili beszélhetne róla), saját projektje, a mozgáskorlátozottak számára tervezett, díjnyertes kollekció miatt kértem fel a beszélgetésre. De még mielőtt belemennénk, hadd mutassam be Lilit.
A MoMe-tól Vivienne Westwoodig
Lilit szülővárosomban, Kaposváron ismertem meg. Elevenen él bennem az emlék, milyen nagy csodálatot váltott ki mindenkiből, amikor első nekifutásra felvették a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem textiltervezés szakára. Ez akkor még ritkaságszámba ment – sokan csak harmadik vagy negyedik nekifutásra kerültek be (ha egyáltalán) –, elképesztő barokk kollekciójára azonban egyből rábólintott a felvételi bizottság. Lili, miközben tanulmányait folytatta, folyamatosan kereste a szakmai fejlődés lehetőségeit.
Látványtervező nővérével közösen készítettek díszletet és jelmezt az Opera és az Átrium egy-egy darabjához, és dolgozott együtt Péterfy Borival is,
akinek fellépőruhát tervezett.
Azonban a látványos és extravagáns ruhakölteményeken túl volt egy téma, ami bár csendesen meghúzódott a háttérben, a periférikus látómezőből nem tűnt el. Lili édesanyja évekkel ezelőtt kerekesszékbe került, és napi több órát tölt el azzal, hogy felvegye a ruháit. Az ő hatására fordult a tervező figyelme a divat inkluzivitása felé, amit végül diplomamunkája témájának is választott. Lili Szűcs Edit Oscar-díjas látványtervező mentorálása mellett megalkotta első, mozgássérültek számára tervezett farmer street-wear kollekcióját, az Unobstructed-et, amire aztán a teljes magyar divatszakma felfigyelt.
Imádom a teátrális ruhákat, de az jobban érdekel már, hogyan lehet funkcionális egy öltözék, miként teheti jobbá egy ember napját az, amit visel”
– mondja el döntéséről.
Lili Budapestről Berlinbe, majd Londonba költözött, ahol a Central Saint Martin’s posztgraduális képzésén folytatta a kutatást, mellette pedig igyekezett minél több szakmai tapasztalatot szerezni. Így jutott el Vivienne Westwoodhoz is, ahol eleinte a szabásmintákért felelt, majd a design vonalra került, ahol már teljes állásban dolgozik. Napjai nagy részét most a 81 éves divatikon márkájának divattervező csapatával tölti, majd, ha szabadideje engedi, beleveti magát szerelemprojektjébe, és mozgáskorlátozottaknak szóló kollekcióit fejlesztgeti.
Legyen a divat mindenkié
Miután elkészült az első akadálymentes kollekció, Lili úgy döntött, kibővíti a projektet. Sclerosis multiplexszel élő édesanyja továbbra is legfőbb tanácsadója, modellje és tervezőtársa, de mellette felvette a kapcsolatot más kerekesszékesekkel is, hogy még több szempontot építhessen be a ruhák megtervezésébe. Lili munkája során új szabászati megoldásokat keres, amik lehetővé teszik, hogy a ruha viselője akár ülve is könnyen felöltözhessen.
Átlagos emberként nem is gondolnánk, milyen nehéz az öltözködés egy mozgáskorlátozott ember számára, hiszen nekünk a napi rutin természetes része, hogy másodpercek alatt felkapunk vagy ledobunk valamit.
A kerekesszékes emberek sajátos rendszer szerint öltözködnek: ki kellett találnom egy koreográfiát, ami könnyen fel- és levehetővé teszi a ruhákat” – mondja el.
Lili első terveit édesanyja próbálta fel először, aki egyből visszajelzést is tudott adni arra vonatkozóan, hogy egy ötlet működőképes-e vagy sem. Így készült el például a nadrág, ami klasszikus szárak helyett átlapolós elven működik – viselője először ráül a kihajtott darabra, majd magára csatolja a szárakat – , valamint a kabátka, ami rövidített hátat kapott, hogy kényelmesen beférjen a kerekesszék támlája elé. A legtöbb darab nem belebújós, hanem sálszerűen vagy lapolással feltekerhető, akár egy kéz használatával is. Azonban az első, farmeranyagból készült, ötféle módon kombinálható kollekció csak a kezdet volt.
„Van egy londoni barátnőm, aki elmesélte, hogy a randiappokon folyamatosan elutasítják, amiért kerekesszékes.
Pedig attól még, hogy máshogy működik a teste, azonos igényei vannak, mint nekünk. Ő is szeretne vonzó lenni, az ő életének is része a szexualitás”
– meséli Lili. A második kollekció ötletét végül Varga Katalin paralimpikon ötlete tette teljessé, és ezúttal egy több részes fehérneműkollekció született.
„Kata elmondta, hogy sosem talált még olyan szexi fehérneműt, amit ő is hordhatott volna. Megtetszett az ötlet, és elkészítettem a kollekciót Londonban, direkt úgy, hogy utcán is viselhető legyen, ezzel felhívva az emberek figyelmét a problémára” – mondja el Lili. Hozzátette: fontosnak tartja, hogy a ruháival ledöntse a sztereotípiákat és mindenki számára elérhetővé tegye a divatot épp úgy, mint a szexiség, a függetlenség vagy az önbizalom érzését. A kollekció ellenmondást nem tűrően üzeni: a fogyatékosság és a szexiség is járhat kéz a kézben – attól még, hogy valaki kerekesszékbe kerül, nem szűnik meg a teljes identitása.
A fehérneműkollekció megtervezésénél szintén barátai igényeit vette figyelembe. Mivel sok mozgáskorlátozott számára nehézséget jelentenek a finommotorikus mozgást igénylő feladatok – például a gombolás vagy a csatolás – mágneses kapoccsal illesztette össze a melltartókat, pántjuk pedig egy mozdulattal nyakba akasztható. Elmondta, a legnagyobb nehézséget a ruhazáró kellékek jelentik, így a jövőben 3D nyomtatóval szeretné ezeket továbbfejleszteni.
Mikor arról kérdezem Lilit, mi történik, ha a darab viselőjének esetleg romlik az állapota, kiderül, hogy erre is gondolt a munka során.
Úgy terveztem meg a ruhákat, hogy akkor is könnyebb legyen a felvételük, ha valaki öltöztetésre szorul. Sokkal egyszerűbb egy átlapolós nadrágot, vagy mágneses melltartót feladni valakire, mint pántokat kötni, vagy gombokat bújtatni”
– tette hozzá.
Fotó: Aparna Aji // Modell: Junior (Zebedee Management) (5 kép)
A kollekció ruhadarabjai egyelőre nem kaphatók boltokban, de Lilitől előrendelhetőek 50 és 100 ezer forint körüli összegért. Lili elmondta, hogy folyamatosan érkeznek be a rendelések, egyre többen szeretnének magunknak az Unobstructed darabjaiból, éppen ezért hosszabb távon saját márkáját is elindítja majd.
Láss bele egy divattervező fejébe
Egy ruhadarab, amit mindig szívesen viselsz: „Sokat változott a stílusom az évek folyamán, de az megmaradt, hogy nagyon szeretem az olyan ruhadarabokat, amikhez érzelmileg is kötődöm. Sok ezeréves ruhám van, amit csak azért hordok, mert jó emlékek fűznek hozzá. És szeretem a különös, sokak szerint furcsának tűnő darabokat is.”
A legfőbb inspiráció: „A mindennapok történései, az emberi interakciók, és az, amikor kísérletezgethetek a szabászati megoldásokkal.”
Akivel a legszívesebben dolgozol: „A nővérem. Ő látványtervező, anno sokat dolgoztunk együtt filmeken és színházi előadásokon. Ő a díszletet tervezte, én pedig a ruhákon dolgoztam.”
Egy modell, akit szívesen felöltöztetnél egyszer: Aaron Rose Philip.
Egy üzenet, amit szerinted minden mozgássérültnek hallania kellene: „Bátran vállalják önmagukat, legyenek csinosak és szexik.”