A mai napig ráncolt homlokokkal és értetlen tekintetekkel néz szembe Szabó Szonja, amikor a mivel foglalkozol kérdésre azt válaszolja: dizájnfalfestéssel. Sosem tanult festészetet, de hobbiként az egész életét végig kísérte. Pár éve megelégelte a monoton irodai hajtást és megalapította vállalkozását, az Art by Heartot.
Szonja történetének kezdete sokaknak ismerős lehet: két diploma és pár irodai munkával eltöltött év után érezte, hogy nem találja a helyét. A marketing mesterképzés után dolgozott az IBM-nél, majd nemzetközi és magyar kkv-knál, de egyik munkakört sem érezte igazán magáénak, hatalmas szabadságvágya pedig összeférhetetlen volt napi nyolcórás irodai létezéssel. De egész életében kerülte a konfliktusokat és a bizonytalan helyzeteket, így a húszas évei közepéig nem is fordult meg a fejében, hogy saját céget alapítson.
Aranyom, ilyet nem lehet csinálni!
A falfestéssel viszont már egész kicsiként kísérletezett: miután megunta a gyerekszobájában készített faldekort, a szülei lemeszelték a falat, hogy azt újból és újból festővászonnak használhassa. Az egyetemi évek során elsodródott a festéstől, míg ki nem posztolta Facebookra a saját albérletében, hirtelen felindulásból elkészített festményét. Ezt követően megjelentek az üzenetei között az első megkeresések, főként ismerősök ismerőseitől, Szonja híre szájról szájra terjedt. Meg tudok festeni bármit, mondta magabiztosan az első megrendelőjének, amikor az mutatott egy fotót arról, mit szeretne kérni a hálószobafalára. Belül egészen mást érzett.
Az egész helyzet olyan volt, mintha hirtelen a sötét, ismeretlen Mordorba csöppentem volna. Lövésem se volt, hogyan kell megcsinálni, de elvállaltam.”
Első munkája során a fekete mennyezetet és a fehér falat kellett úgy összemosnia, hogy a végeredmény egy viharfelhőre hajazzon. A helyszínen a kivitelező és a nagyrészt középkorú festő-mázolókból álló csapat várta. Miután megmutatta nekik, mit fog készíteni, az egyikük azt mondta: „Aranyom, ilyet nem lehet csinálni, jobban teszed, ha inkább hazamész.” Szonja ott maradt, egy hétig napi nyolc órán keresztül festett, nem ment dolgozni, kihagyta az egyetemi óráit is. A megrendelő végül elégedett volt, Szonja el se akarta hinni, hogy a fizetését is rendben megkapta.
Fotó: Sebestyén László„Az eleje bőven nem volt sikersztori, jócskán voltak nullás hónapok. Időnként beesett egy-egy festés, de ekkoriban még fix irodai munkám volt. Lehetetlen volt összeegyeztetni a karriert, a mesterképzést, magánéletemet és a falfestést is.” Kockázatkerülőként nehezen hozta meg a döntést: mivel a szülei is vállalkozók, tudta, mivel jár ez az életforma, abban nőtt fel, hogy vannak jobb és rosszabb évek. Egy nap végül a szülei elé állt azzal, hogy felmond a munkahelyén. „Nagyobb ovációra számítottam. Azt mondták, hogy ez a valaha volt legrosszabb ötletem. Nem értették, miért töltöttem tizennyolc évet az iskolapadban, hogy utána csak falat fessek, amiből pedig képtelenség megélni.” Az elhatározásából azonban nem engedett.
Ekkortájt robbant be Budapesten az Airbnb, így elkezdett lakástulajoknak ímélezni.
Kiküldtem kétszáz üzenetet, külföldieknek, magyaroknak egyaránt, ebből visszajött három válasz, amiből kettő nemleges volt. Nagyon megviselt, annyira bírom a kudarcokat, mint a másfél éves kislányom, Liza: semennyire.”
A környezetében szinte mindenki le akarta beszélni a falfestős terveiről, de ekkor már hajtotta a dac, amit pajzsként maga elé tartva hárította a kelletlen megjegyzéseket. Tudta, hogy referencia nélkül nem lesz képes előrelépni, így tovább házalt a családnál, ismerőseinél, barátoknál, hogy felépítsen egy ígéretes portfóliót. „Az első munkákban azért még iszonyatos mértékben ott volt a stresszfaktor, de szükség volt rá ahhoz, hogy fejlődjek. Amihez akkor egy hét kellett, ma egy nap alatt el tudom már készíteni.”
Fotók: Art by Heart (3 kép)
A strukturált falfestés technikáját – amiből ma már rengeteget készít – az előző lakásának nappalijában, a kanapé mögötti falon kísérletezte ki. „Van is egy fotó a családi albumban, ahogy pizsamában szerencsétlenkedem a fal mellett. Az, hogy melyik technikát mennyi idő alatt lehet elsajátítani, gyakorlás kérdése.” Majd megjegyzi nevetve, hogy a romantikus kép, ami az emberek fejében él egy falfestőről, nem igazán tükrözi a valóságot. A strukturált technika például inkább hasonlít egy kőműves munkájához, a képzőművészethez kevesebb köze van. „Ilyenkor elgondolkodom, hogy megérte-e ezért a két diploma, aztán mindig arra jutok, hogy imádom ezt csinálni.” Ínhüvelygyulladása eddig csak kétszer volt.
Egy személyre szabott utolsó vacsorát kérnék
A munkái körülbelül nyolcvan százalékát a Facebook-oldalának köszönheti, jellemzően onnan találják meg az ügyfelek. Festményei megtalálhatóak a Kálvin téri Ibis Hotelben, a Vörös Homár Bisztróban, az Üllői úti Verdi Grand Hotelben, fővárosi irodák közösségi tereiben, cukrászdákban, lakásokban. A megrendelői általában nők, régebben elsősorban 35–50 év közöttiek, mostanra a késő húszas, kora harmincas korosztály keresi meg őt leggyakrabban. „Vannak céges megrendelőim, de a konkurens cégek, akik nem kétkezi festéssel, hanem ipari gépekkel dolgoznak, esetleg nyomdaipari vonalon mozognak, általában elviszik a nagyobb márkákat.”
Fotó: Sebestyén LászlóSzonjához szinte bármilyen elképzeléssel lehet fordulni, a kapcsolatfelvétel során törekszik a lehető legtöbbet megtudni a megrendelőről, hiszen csak akkor lesz képes olyat alkotni, amire a vevő pontosan vágyik. Az egyedi falfestmények ára körülbelül százezer és kétszázötvenezer forint között mozog, de a méret és a részletesség mértéke nagyban befolyásolja a végösszeget.
Voltak olyan furcsa kérések, amiket már nem vállalt be: az egyik megkeresésekor az ügyfele a hálószobájába szerette volna Leonardo da Vinci Az utolsó vacsora című festményének rekreációját, annyi változtatással, hogy a megrendelő a saját képmását szerette volna viszontlátni Jézus arcának helyén.
Erre csuklóból azt válaszoltam: nincs az a pénz!
Alapvetően már abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy megválogathatom, kinek és mit készítek el. Kihívás, ha olyat kell festenem, ami nekem személy szerint nem feltétlenül tetszene, viszont amit ízléstelennek ítélek meg, azt nem vállalom el.”
A koronavírus-járvány kitörésekor két héten belül minden munkáját lemondták. A távmunka és a karantén során azonban rengetegen megunták az otthoni falaik bámulását, így a járvány végül megdobta a megkereséseinek számát. Másfél éve született meg kislánya, így 2021-ben csak fél évet dolgozott, 5,4 milliós árbevétellel zárt. A várandóssága alatt végig aktív maradt, nagy pocakkal, az utolsó hetekben is ecsetet ragadott.
Fotók: Art by Heart (5 kép)
Kislánya miatt ma heti egy, maximum másfél napot fest, 2022 végére körülbelül nyolcmilliós bevételre számít. Jelenleg hosszú a várólistája, körülbelül hat-hét hónapot kell várni Szonja festményeire, amit minél hamarabb szeretne lerövidíteni. „Két-három hónapra még azt mondják, király, nagyon tetszik, amit csinálsz, megvárunk. A várólistám hosszússága elért egy lélektani határt. Hat hónap alatt rengeteg dolog változik: ó, már megszületett a gyerek, eladtuk a házat, elfogyott a pénzünk. Ha választani kell a falfestmény vagy az új kocsi és a nyaralás között, senki nem fog a falhoz ragaszkodni.”
Az anyaság egy olyan biznisz, ahol mindenki bizonytalan magában
Amikor a jövőről kérdezem Szonját, mosolyogva válaszol: lenne hova fejlődni, így gondolkodik is a bővülésen. Érdemes lenne a gépesítést bevetnie a hatékonyság növelése érdekében. A visszatérő slágermotívumok (mint a kisállatok a gyerekszoba falán) nem feltétlenül igénylik azt a művészi precizitást, amihez mindenképp a szabadkezes technikákat kellene használni, valamint egyes tapétákkal, matricákkal is esztétikusan elkészíthetőek ezek az elképzelések. Egy ponton aztán habozni kezd, azt mondja, a felsoroltak egy ideig még tervek maradnak. „A kislányom születésekor azt tűztem ki célként, hogy elvegetáljon az Art by Heart és ne kelljen lehúznom az addigi sikereimet a vécén. Ehhez képest szerencsére sokkal jobban áll a szénám, de egyszerűen az elmúlt húsz hónap nem arról szólt, miként tudnám bővíteni, hanem hogyan tudnám felszínen tartani a vállalkozásomat.” Kicsit magabiztosabban hozzáteszi: most a heti másfél nap festés jelenti a pénzkereseti lehetőség mellett egyben a kikapcsolódást is.
„Az elmúlt húsz hónapban az egész család életét megnehezítettem azzal, hogy dolgozom. Nagyon élvezem a babázást, de ha nem lett volna ez a heti egy nap, amit alkotással tölthetek, egyszerűen becsavarodtam volna már az első fél évben. Nehéz megoldani, de nem lehetetlen: előfordult már, hogy a reggeli szoptatás után visszafektettem Lizát aludni, elmentem dolgozni, majd délelőtt 11-re hazasiettem, hogy mire felkel, ott legyek.” Szerencsésnek tartja magát az őt körülvevő támogató közeg miatt, a férje és a nagymamák is óriási segítséget jelentenek.
Fotó: Sebestyén LászlóMunkájának legszerethetőbb része az, amikor az elégedett ügyfél annyira megörül az elkészült falnak, hogy elsírja magát vagy Szonja nyakába ugrik; a nehezebb időszakokban ez tartotta benne a lelket. „Egy munka során betekintést nyerek a másik otthonába, ezáltal az életébe és picit a személyiségébe is.” Példaként említi azt a lányt, akihez várandósan ment gyerekszobát festeni és rögtön megtalálták a közös hangot. Később egyszerre születtek meg a gyerekeik, azóta pedig már szoros barátság fűződött közöttük, közös nyaralást terveznek és játszóházba is együtt járnak.
A mindennapok során viszont rendszeresen rosszalló arcokkal és megjegyzésekkel szembesül amiatt, hogy Liza születése után visszament dolgozni. Mivel a munkája során különösen fontos az ügyfél felől érkező visszacsatolás, így a magánéletében nehezen huny szemet a rosszindulatú kommentek felett. Szemrehányást kapott már többször is, hogy lemarad a kislánya gyerekkoráról – ha megteheti, hogy otthon legyen vele, miért nem várja meg, amíg Liza legalább bölcsődés lesz?
Az anyaság egy olyan biznisz, ahol mindenki iszonyatosan bizonytalan magában. Ehhez képest a nők hajlamosak elfogadhatatlan stílusban bántani a másikat ahelyett, hogy egymást támogatva próbálnánk megoldani a nehézségeket.”
Példának hoz egy olyan esetet, amikor egy elkészült festményét posztolta a saját oldalára és megjelentek a kommentszekcióban a kritikus hangok a megrendelőnek címezve, amiért a készülő gyerekszobában a szokásos élénk színek helyett szürke bútorok mellé szürke falat választott.
Tapasztalata szerint a dolgozó kisgyerekes anyák még most is megbélyegzéssel néznek szembe, a gyerekvállalással járó nehézségeket pedig jellemzően tabuként kezeli a társadalom. Sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni az anyák mentális jóllétére, rengetegen ki vannak éhezve a visszacsatolásra. „Óriási kontrasztban van a festés és a gyereknevelés. Amikor átadom az elkészült festményt, az ügyfél arca mindent elmond. Egy kisbabánál azonban folyamatosan kételkedsz önmagadban: Jól csinálom, rosszul csinálom? Miért sír? Mire vágyik? Miért nem vagyok türelmesebb vele?” Ennek ellenére nem csinálná másképp, az elmúlt másfél év őt igazolta, az alkotástól feltöltődve sokkal nyugodtabban, bár fáradtan és kimerülten ér haza, de a kislányán úgy látja, jót tesz neki az a sokszínűség, amit a nagymamákkal és az édesapjával töltött idő során megtapasztal.
Ahhoz, hogy minden figyelmet és szeretetet meg tudjak adni Lizának, muszáj időt és teret hagynom az alkotásnak. Nem csak az életem, a személyiségem részévé is vált a festői lét, ezt pedig nem lehet csak úgy parkolópályára tenni.”
