Eredetileg azért álltak össze húsz évvel ezelőtt, hogy egyetlen CD-t felvegyenek, aztán sokáig csak koncertegyüttesnek hívták őket, mert több fellépésük volt, mint próbájuk. A Szent Efrém Férfikar ma már énekel bizánci és szakrális dalokat, klasszikusokat, kimondottan az együttesnek készült zeneműveket, és a covid alatt például vicces pandeókkal szórakoztatták a fesztiválok közönségét, és ha kell, Az oroszlánkirály betétdalára is rázendítenek. Közben specialty kávézót nyitottak, és a margitszigeti jubileumi gálájukra háromszáz kórista mellett Victor Solomon gospelénekest, az amerikai The Voice tehetségkutató tavalyi felfedezettjét hívták el.
„Hónapokig csak növények ültek a galérián, a közönség nem is tudott felmenni. Végül idén januárban készült el a lépcső. Még tervezünk pár dolgot, például a homlokzatra egy cégért, de egyelőre túlmutatnak az árajánlatok a lehetőségeinken. Mindig szerettem volna egy specialty kávézót, az lényegében saját bizniszem is lett, mert nem akartuk, hogy a férfikart terhelje. De most kizárólag rendezvényekre nyitjuk ki” – meséli Bubnó Lőrinc, a Szent Efrém Férfikar egyik művészeti vezetője (a másik az édesapja, Bubnó Tamás alapító), és körbemutat az Ison nevű kulturális központban.
G. Tóth Ilda kulturális sorozata: ajánlók, történetek és interjúk színházról, könyvekről, zenéről – meg bármiről, ami kultúra.
Az Ison a görög-bizánci zene alapfogalma, egy kitartott hangot jelent – a Szent Efrém pedig eredetileg bizánci énekeket kezdett előadni húsz évvel ezelőtt. Lőrincék tavaly nyár végén nyitották meg a földszinti közösségi teret a 7. kerületi Hársfa utcában, és több mint húszmillió forintot költöttek rá, nagyjából a kétszeresét annak, amit előzetesen becsültek. Azóta főként mint próbaterem funkcionál és a férfikar előadásainak ad otthont a 95 négyzetméteres helyiség, de volt már itt jó pár „külsős” koncert, családi foglalkozás, dalszerelő műhely középiskolásoknak, sőt Blattnight is, amikor amikor úgy kell énekelni, hogy az ember először látja a kottát. „Legalább tízszer kiadtuk már cégeknek is rendezvényre, saját italválasztékunkkal és cateringgel, olyankor itt vagyunk házigazdaként. Ha hirdetnénk, akár még jobban is működhetne” – nevet Lőrinc.
Bubnó Lőrinc az Isonban, a háttérben a lépcső, ami néhány hónapig hiányzott. Fotó: Sebestyén László
A francia kapcsolat
Az idén húszéves Szent Efrém Férfikar tagjai rendkívül vállalkozókedvűek, és ez nem csak a kávézóüzemeltetésben mutatkozik meg. (Mellesleg Lőrinc az interjú végén azt is elmondta, hogy Forbes-előfizető, és kriptovalutákkal szokott kereskedni.) Annak idején egyetlen CD-felvételre álltak össze a tagok több neves kórusból: a Hungaroton lemezkiadó kérte fel tizenkettőjüket, hogy énekeljék fel Boksay János neves kárpátaljai pap-komponista görögkatolikus liturgiáját.
„Azonnal meg is hívtak minket a Zempléni Művészeti Napokra – ma Zempléni Fesztivál –, két kis zempléni faluban, Filkeházán és Mikóházán énekeltünk szláv zenéket, Rahmanyinovot, Boksay-műveket. Egyszerűen tetszett az embereknek és nekünk is – meséli Bubnó Tamás. – Idén augusztusban ugyanezen a két helyen megtartjuk a húsz évvel ezelőtti koncertet, persze nem ugyanazzal a műsorral, és a két fellépés közt átzarándokolunk a közönséggel Filkeházáról Mikóházára.”
Bubnó Tamás, a Liszt- és Érdemes Művész díjas alapító. Fotó: Sebestyén László
Akkoriban afféle szupergrupként állt össze a társaság, olyan neves együttesekben énekeltek a tagok – akkor még tizenketten, ma nyolcan –, mint például a Magyar Rádiókórus, a Nemzeti Énekkar vagy a Tomkins Énekegyüttes, aminek a Liszt-díjas Bubnó Tamás is egyik alapítója volt még 1978-ban. „Ma már az együttes felét az azóta felnőtt generáció adja, akik annak idején tőlünk, a Budapesti Énekes Iskolában tanultak. Marci fiam már az elejétől velünk énekel, de Lőrinc még gyerek volt az együttes indulásakor” – meséli Tamás.
Hat éve már apa és fia mindketten művészeti vezetők, Lőrinc először 2009-ben, 23 évesen énekelt az Efrémben, aztán a háttérben az Orientale Lumen – Kelet világossága hangversenysorozatnak szervezésébe szállt be, amit évekig a budapesti Szent István-bazilikában tartottak. Az első években egy francia menedzser, Juliette Camps egyengette az útjukat – akkoriban ő volt többek között Palya Bea és Fassang László menedzsere is, akikkel azóta is vannak közös fellépéseik Lőrincéknek –, aztán a családi barát Erdődy Orsolya szállt be a szervezésbe. (Ő pár éve már a Budapesti Fesztiválzenekar menedzserigazgatója, szerepelt a Forbes idei A legbefolyásosabb nők listáján.)
Az ötödik arc: a covid
Én először egy Ördögkatlan Fesztiválon láttam őket, Háy Jánossal léptek fel. Az együttes teljesen kilépett aznap este az egyházi zene világából, vidám és játékos dalokat adtak elő, hatalmas életigenlés sugárzott a produkcióból, és még Müller Cecíliát és a pandémiát is megénekelték, a dalok közt pedig az író a novelláit olvasta fel.
A Fonográf 1977-es slágerét dolgozták fel a pandémia idején.
Háy Jánossal 2006 óta rendszeresen szerepelnek együtt, először a Bakáts téri templomban volt egy különleges közös műsoruk:
János a szószéken állva profán verseit szavalta, lent pedig megszólalt az akkor még erősen csak a bizánci és görögkatolikus hagyományokat követő férfikar szakrális éneke.
„Iszonyú erősen hatott a zenéjük, a végén alig bírtam olvasni, majd szétszakadt a szívem. Amikor lenéztem a szószékről, azt láttam, hogy egy házaspár a padra hajtva a fejét zokog – meséli Háy János. – Annak idején én választottam őket, mert a Ferencvárosi Napokon jött valakitől az ötlet, hogy az írók lépjenek fel zenészekkel, engem pedig kizárólag ők érdekeltek, a többieket hozzájuk képest átlagosnak gondoltam. Vidámak és életszeretők, nem olyanok, mint én. Jó akaratúak, nem tolakszanak, mégis a helyükre kerültek a tehetségük miatt.”
A Szent Efrém Férfikar: Bubnó Tamás, Papp Viktor, Bubnó Márk, Balázs Edgár, Oláh Marcell, Rácz Ambrus, Tóth Péter és Bubnó Lőrinc.
Fotó: Orbán Domonkos / ODPictures
„Négyarcú együttes vagyunk. Alapvetően kettő is sok, de nekünk négy van” – nevet Tamás. Mert kezdetben valóban csak bizánci dalokat énekeltek – azt mondják, az igazi rétegzene volt, bár amiket hozzátettek, azok is mind rétegműfajok. „Ez egy zenei műhely, ami koncertezik. Nem is törekszünk arra, hogy arénás koncertek garmadát toljuk le. Nekünk az a fontos, hogy együtt dolgozzunk, és ha ez tetszik másoknak, szívesen megosztjuk.
Persze tisztában vagyok vele, hogy ez nem egy közönségbarát kijelentés.”
Aztán sorolja, hogy a bizánci után kialakult az úgynevezett magyar arc, vagyis Liszt, Kodály, Bartók művei, majd a kimondottan a Szent Efrémnek írt zeneművek, kortárs komponistáktól – lényegében a barátaiktól –, mint például Sáry László, Zombola Péter, Dukay Barnabás vagy Mohay Miklós. „Itt jöttek be Lőrincék, a fiatalabb generáció, akik a szakrális világzene megjelenéséért sokat tettek – ez lett a negyedik arc. És akkor megérkezett a covid, amit akár nevezhetünk ötödik arcnak: akkor kezdtük énekelni a pandeókat” – mesélik.
Boksay János kárpátaljai görögkatolikus pap zeneszerző férfikarra komponált Aranyszájú Szent János liturgiájából énekli a Szent Efrém Férfikar a Miatyánkot.
Éppen a pandémia előtt, 2019-ben váltak profi együttessé, vagyis azóta minden tagnak a Szent Efrém a főállása. „Volt, aki új felállásért a Magyar Rádió kórusos állását hagyta ott, én is egy másik főállást, de már évekkel korábban kiderült, hogy annyira sok a feladat az Efrémmel, hogy muszáj váltani, lehetetlen összeegyeztetni egy másik, teljes munkaidős elfoglaltsággal” – mondja Lőrinc.
Az első években csak koncertegyüttesnek nevezték őket, mert többet koncerteztek, mint amennyit próbálni tudtak.
Ma már 120-130 fellépésük van egy évben, és azt mondják, nem is kellett hatalmas erőfeszítést tenniük, hogy ez így legyen. „Előbb-utóbb valakinek mindig a lelkére hatott a zenénk, szerencsére egyre több döntéshozóéra is. Hasonló férfikarokból inkább tőlünk keletebbre van sok, bár mióta a nagy októberi szocialista forradalom után – kis túlzással – fél Oroszország és Ukrajna emigrált, nagyszerű keleti kórusok működnek Nyugat-Európában is. Az volt a célunk, hogy eljussunk egy olyan szintre, hogy egyáltalán kiállhassunk melléjük.
Nem terveztünk el semmit, így aztán minden bejött” – mosolyog Tamás.
Fotó: Sebestyén László
A legautentikusabb, a legtrúbb
Azt mondják, azért lettek mára ennyire ismertek, mert sok mindenbe bele mertek vágni – abba is, amihez egyáltalán nem értenek. „Gondoltuk, úgyis minden fent van a Youtube-on” – vonják meg a vállukat. Legutóbb például mozgásszínházi előadást hoztak létre: koreográfiát készítettek Bartók férfikaraihoz. „Ez körülbelül olyan volt nekünk, mint egy hegymászónak a Mount Everest. Önmagukban is nehéz elénekelni ezeket a műveket, nemhogy mozgással, világítással megspékelve. Az az igazság, hogy ilyen szempontból nekünk jól jött a covid, mert tudtunk dolgozni, miután mindannyian gyorsan átestünk a betegségen” – mondja Tamás.
A Bartók-produkciót a zeneszerző halálának 75. évfordulójára, 2020 szeptemberére tervezték New Yorkba, végül másfél évvel később, Budapesten mutatták be. „De nem adtuk fel, szeretnénk oda is elvinni” – mondják. Amikor a járványidőszakban nem tudtak fellépni, sok köztéri koncertet tartottak, popup jelleggel, például Győrben és Székesfehérváron – ezekre állami támogatást kaptak. Megcsinálták Mozart egyik leghíresebb zongoraművének, a híres-nevezetes török indulóval záruló A-dúr szonátának a sajátos változatát is, ahogy ők mondják:
„Megtaláltuk az eredeti eredetijét, az origót, a mindent megelőző alapötletet, a legnépibb, legautentikusabb, legtrúbb változatot.”
Mozart egyik leghíresebb zongoraműve, a híres-nevezetes török indulóval záruló A-dúr szonáta – Szent Efrém módra.
Az éves költségvetésük ma 120 millió forint, ezen belül a koncertbevétel az utolsó teljes értékű évben, 2019-ben körülbelül 20 millió volt – idén már május végéig elérték ezt az összeget. „Amióta minősített előadóművészeti együttes lettünk, normatív állami támogatást is kapunk, így az arány lassan megfordul. Korábban a költségvetésünk kétharmada koncertbevétel volt és csak egyharmada állami támogatás, most közeledünk a profiknál megszokott fordított arányhoz. A magyarországi jegyárak mellett támogatás nélkül nem lehet megélni” – mondja Lőrinc.
Hangyácskák vagyunk
„Mi folyamatosan tartalékolunk, az a saját megállapodásunk magunk felé, hogy akkor is ugyanazt a fix összeget kapjuk mint énekesek, ha többet keresünk egy koncerttel. Mindig hosszú távra terveztünk, ez a szabadság miatt kell, hogy ha meg akarunk valamit csinálni, akkor arra legyen lehetőségünk. Gazdaságilag hangyácskák vagyunk, mert így könnyebben tudunk nemet mondani – egy nehéz helyzetben lévő együttes kénytelen szinte bármit elvállalni, ha fenn akar maradni. Azt szoktam mondani, hogy Herendiből sem eszünk mindennap – a Szent Efrémnek sem kell mindennap fellépni” – mondja Tamás.
Apa és fia, a két művészeti vezető. Fotó: Sebestyén László
Ritka az az együttes, aminek a tagjainak több mint száz mű van a fejében, és azokat bármikor el tudják énekelni – a Szent Efrém ilyen. Legalább húsz kész műsoruk van, amiből válogatnak, a szakrális zenéktől a klasszikusokon és a filmzenéken át a vicces pandeókig,
és most az amerikai The Voice tehetségkutató sztárját, Victor Solomont hívták sztárvendégnek a Margitszigeti Szabadtéri Színpadra a szombati jubileumi gálájukra.
„Ez megint új feladat nekünk, hogy őt le kell kísérnünk” – mondja Lőrinc. A Heuréka Pop Orchestra szimfonikus zenekartól a Swing à la Django roma jazz-folk együttesen át több schola és énekiskola gyerek- és leánykaráig számos együttes fellép velük. „Lesz persze szakrális, klasszikus rész is, de a koncert negyven százalékát popzenére hangoltuk. Leonard Cohen Hallelujáját például háromszáz énekes fogja dalolni, a főszólamot Viktor Solomon viszi. És persze eldaloljuk majd a bátyámmal közös kedvencünket, a Queen Heaven for Everyone-ját is – a kedvünkért a sztárvendég azt is megtanulta, és felváltva fog szólózni benne a mi Viktorunkkal.”
Gyakori zenei kísérői a magyar görögkatolikus egyház istentiszteleteinek, a magyarországi ruszin nemzetiség ünnepeinek és más, a bizánci kereszténységhez kötődő nemzetiségek vallási vagy ünnepi rendezvényeinek is. A legfontosabbnak mégis azt tartják, hogy gyerekekhez, iskolákba tudjanak menni énekelni.
„Nyilvánvaló, hogy egy iskola nem tudja kifizetni a fellépti díjunkat, de ha felhívnak, fel sem merül, hogy ne menjünk csökkentett áron vagy ingyen, valamilyen állami támogatásból finanszírozva a fellépést” – mondja Tamás. A Szent Efrém fellépti díja alapeseten 600 ezer forint plusz áfa – azt mondják, innentől felfelé lehet alkudni, sokat drágít például a hangosított fellépés, ráadásul mindig viszik a saját eszközeiket és hangmérnöküket.
Külföldön pedig az alapdíj duplájáért vagy még nagyobb összegért koncerteznek.
Húsz év alatt igen nagy lett az ügyfélkörük, a görögkatolikus kisfalutól a francia, német nagyfesztiválokig számos helyen rendszeresen lépnek fel. „Külföldön szeretnek minket, mert nem vagyunk oroszok, mégis tudunk bizánci énekeket.” A Magyar Zene Házát is ők nyitották meg januárban a moszkvai Vaszilij Blazsennij székesegyház énekeseivel.
„Január végén még el tudtak jönni, én nagyon stupid dolognak tartom, hogy az orosz művészeket büntetik a háború miatt, például a londoni Királyi Operaház Ukrajna orosz inváziója miatt lemondta a nyárra tervezett Bolsoj Balett látogatást – mondja Tamás. – De ez nem is csak ukrán-orosz kérdés: például két éve Zágrábban egyetlen pravoszláv éneket sem énekelhettünk el.
Bubnó Tamás: „Mi folyamatosan tartalékolunk, az a saját megállapodásunk magunk felé, hogy akkor is ugyanazt a fix összeget kapjuk mint énekesek, ha többet keresünk egy koncerttel.” Fotó: Sebestyén László
Iszonyú gyűlölködéscunami van az egész világban!”
Több Szent Efrémet a világnak!
Az együttes névadója, Szent Efrém a negyedik században a szír ortodox egyház kiemelkedő teológusa, szónoka és himnuszírója volt, a keleti és nyugati egyházak egyaránt szentként tisztelik. A görögkatolikus vallás pedig bizánci rítusú, de a pápához tartozó gyülekezet, Kijev és Lemberg térségéből származik, és Bubnó Tamás édeasapja, Bubnó László görögkatolikus lelkész, egyházzenész volt Észak-Magyarországon.
Jelenleg nagyjából 250 ezren követik Magyarországon ezt a vallást, míg Trianon előtt a teljes populáció egynegyede volt görögkatolikus hitű. Persze nagy részük nem magyar anyanyelvű, hanem ruszinok, szerbek, románok és keleti szlávok. Ma már nem koncentrálódik a jelenlétük Észak-Magyarországra, hiszen miután a legszegényebb régióban laktak, az iparosodás idején innen vándoroltak el a legtöbben.
„Van egy réteg a közönségünkben, akik nem a klasszikus zenei hátterünk, hanem a görögkatolikus gyökerek miatt szeretnek minket. Ma az ország minden szegletében élnek görögkatolikusok, a napokban voltunk például Dunaújvárosban énekelni – ötven éve még senki nem gondolta volna, hogy ott lesz görögkatolikus általános iskola. Sok helyen tapasztaljuk, hogy próbálják az elhagyott identitásukat visszahozni. Korábban szégyellték a vallásukat, ami ma már elfogadottabb, és talán mi is sokat teszünk érte, hogy ne érezzék a görögkatolikusok, hogy sehova nem tartoznak. Egyszer azt mondtam, hogy minden magyarnak görögkatolikusnak kéne lennie – de nem vevők most az emberek a nem megosztó dolgokra. Pedig Szent Efrém is nagy hatású teológus volt a negyedik században, úgy, hogy a keleti és a nyugati egyház is elfogadta.
De hát a megosztottság izgalmasabb, Az ember tragédiájában is inkább Lucifert szeretjük, mint Ádámot, mert erősebb karakter” – ironizál Tamás.
A Szent Efrém otthona és próbahelye két évtizedig a Deák Diák Általános Iskola volt, először az Orczy úton, aztán a II. János Pál Pápa téren, és esténként az énekteremben próbáltak, ahol Tamás napközben tanított. Csakhogy amikor egy héten már rendre négy koncertjük volt, akkor nem mindig értek rá a maradék estéken gyakorolni.
Az Isonból egy év alatt jól működő kulturális és közösségi teret teremtettek, aminek mára – ugyan maroknyi, de – bővülő törzsközönsége lett. fotó: Sebestyén László
Lőrinc négy évvel ezelőtt írt az összes belső-budapesti önkormányzatnak, hogy valaki segítse ki őket egy próbateremmel – a Szent Efrém név már elég ismert volt ahhoz, hogy pozitív válaszban bízzon. Megdöbbentően kevés visszajelzést kapott, csak a 7. kerület írta, hogy lesz majd helyiségbérleti pályázatuk, amin több esélyes ingatlant is kiadnak. Végül 2020 szeptemberében nézték meg a három potenciális helyszínt – mindhárom nagyon lerobbant állapotban volt.
Ilyen volt az Ison (pontosabban az ingatlan, amiből az Ison lett), amikor hozzájuk került.
„Nem is tudtuk pontosan, hogy mit nyertünk meg, én éppen covidos voltam, így el sem tudtam menni a bejárásra” – meséli Lőrinc. Ki is derült néhány turpisság az ingatlanról, például hogy nincs kéménykapcsolata. Barátok, ismerősök segítettek a felújításban, és végül 2021. augusztus 30-án nyitott meg az Ison. „Akkor még azt gondoltuk Balázs Edgár énekestársammal és Somogyi Hedvig unokatestvéremmel, aki egyébként több helyen koncertszervező, hogy majd önálló kávézót is üzemeltetünk itt, de túl ambiciózus ötletnek bizonyult a sok koncert és próba mellé” – mondja Lőrinc, aki arra azonban nagyon büszke, hogy egy év alatt jól működő kulturális és közösségi teret teremtettek, aminek mára – ugyan maroknyi, de – bővülő törzsközönsége lett.
A borítóképen Bubnó Tamás és Bubnó Lőrinc. Fotó: Sebestyén László
