Fördős Zé az az arc, akitől lehet keményet kérdezni és akinek lehet keményet mondani. Így konferálja őt a színpadra a Kilövés eseményen Topolay Gábor, a Forbes újságírója, Zé pedig valóban állja a sarat.
Vállalkozóként vagy gasztro celebként definiálod magad?
A celeb címkét a társadalom akasztja rád, ha sokat látnak a médiában. Én ez lettem, de nem tettem érte túl sokat, ezért nem szoktam így hivatkozni magamra. Sokkal inkább remélem magam üzletembernek, hiszen a napom nagy részében a vállalkozásom menedzselem.
Szeretsz szerepelni?
Bár ez most nem látszik, ugyanolyan visszahúzódó alkat vagyok, mint az öcsém, akivel együtt kezdtük el anno a Street Kitchent
A munkában és a karrierben szívesen megnyilvánulok, de az utcán felveszem a napszemüveget és a baseballsapkát, hogy ne kelljen beszélgetnem senkivel.
És ez már a középiskolában is így volt. Már attól remegett a kezem, ha verset kellett szavalnom. Aztán amikor kiderült, hogy megy nekem a főzés meg a vakerálás, feloldódtam valamennyire, már nem feszengek annyira.
„Már attól remegett a kezem, ha verset kellett szavalnom.” Fotó: Fekete Csaba
Mennyire vagy önazonos a képernyőn?
Attól a perctől kezdve, hogy felfedeztek, tudtam, hogy nem vehetek fel semmilyen sztárallűrt, mert belereccsennék. Eldöntöttem, hogy mindig úgy fogok beszélni és azt fogom mondani, ami valóban én vagyok. Csak ezt a megúszós verziót tudom elképzelni.
Nem vagyok hajlandó egy okosabb, vagányabb Fördős Zét eljátszani, mint amilyen vagyok, mert attól befeszülnék.
Ez a Konyhafőnökben is így van, nincs egy profi háttércsapat, ami megírja a szövegeinket és kitalálja a karaktereinket.
Mit tanultál a befutásod előtti időszakból?
Azt, hogy mégsem vagyok lúzer. Ahogy telik az idő, tudom távolról szemlélni a kudarcokat és a sikereket, és látok bennük egy mintázatot. És próbálom nem magamra húzni egyik végletet sem: sem az elkövetett hibákat, felkészületlenséget, se a szerencsét, a sikereket. És meggyőződésem, hogy nem zakkantam meg attól, hogy összejöttek a dolgaim. Talán már kellőképpen öreg vagyok ahhoz, hogy helyén tudjam kezelni, hogy bekerültem a médiába.
„Eldöntöttem, hogy mindig úgy fogok beszélni és azt fogom mondani, ami valóban én vagyok.” Fördős Zét Topolay Gábor, a Forbes újságírója kérdezte. Fotó: Fekete Csaba
Gyakran említed, hogy korán nyugdíjba akarsz menni. Hogy állsz ezzel?
Bár a közönség azt látja, hogy én vagyok a Fördős Zé, ott van a magazin, a könyvek, a rengeteg recept, de ennek 99 százalékához már semmi közöm, gyakorlatilag csak kabalaállat vagyok a cégnél.
Rengeteg munkát fektetek abba, hogy egy külső szemlélő úgy lássa, összefüggök a márkával, de közben önállósítsam azt.
A belső folyamatok tekintetében ez már abszolút így van. A vállalkozásból projektvezérelt vállalattá szeretném fejleszteni a Street Kitchent. Az a folyamatos és mindennapi cél, hogy kiirtsam magam a cégből.
Le lehet szokni a képernyőről?
Már a címlapotokra is azzal a mondattal kerültem fel: „Nem szeretném, ha tíz év múlva felismernének az utcán.” Bár mindig is vonzott a visszavonulás gondolata, nemrég történt velem egy ciki eset, ami elgondolkodtatott.
Elmentem a csempeboltba, és nem ismertek fel. Vállalom, hogy bosszantott egy kicsit, hogy az eladó nem tudta, ki vagyok.
Ezt ne terjesszétek, de egy kicsit hozzászoktam a nyilvánossághoz, és talán nem is akarok annyira eltűnni, mint mondogatni szoktam. Szóval valami minimális show-t biztos kitalálok magamnak a későbbiekre is.
