Az üzleti világban nincs helye szentimentalizmusnak, még a világ egyik leggazdagabb cége is zokszó nélkül küldi bitó alá azt, ami két évtizede kitépte a pusztulás karmaiból. Az Ipod búcsúzik, de a dicstelen végtől függetlenül ez bizony egy igazi sikersztori volt.
Ma az Apple-re úgy gondolunk, mint globálisan a világ egyik legnagyobb, legbefolyásosabb és leggazdagabb cégére. De nem volt ez mindig így, hiszen például az ezredforduló évében a vállalat iszonyatosan mély gödörbe került. Az elhibázott fejlesztési koncepciók és üzleti döntések a padlóra küldték a konszernt. A társaság élére nem sokkal korábban visszahívott Steve Jobs emberfeletti munkát végzett, de a 2000-ben bemutatott, nagy durranásnak szánt Apple G4 asztali gép katasztrofális bukásnak bizonyult. Az Apple a csőd szélére került, már csak egyetlen dobása maradt,
de ekkor rontott elő a pusztulást jelző fellegből egy fehér lovag, az Ipod, ami jött, látott, és életet mentett.
A forradalmár
A 1979-es Sony Walkman döbbenetes sikere óta mindenki tudta, hogy a hordozható zenelejátszókban óriási potenciál van. A technológia fejlődésével párhuzamosan jelentek meg egymás után az ilyen modellek, és a kazettákat felváltotta a Minidisc és a CD. Később, a XX. század végén felbukkantak az első olyan eszközök, amelyeknek nem volt szükségük fizikai hordozóra, hanem a digitális zenei állományokat saját belső memóriájukon tárolták. Az MP3-lejátszók pikk-pakk meghódították az egész világot, hiszen kicsik voltak, könnyen kezelhetőek, és rájuk fért akár 2-3 album is. Az Apple is erre a vonatra ugrott fel, de a szokásának megfelelően Steve Jobs csavart egyet-kettőt a dolgon, és alapjaiban forradalmasította ezt a szektort.
Az Ipod megmentette az Apple-t. Fotó: Apple
Az általa 2001. október 23-án bemutatott mobil zenejeljátszó, az Ipod ugyanis elképesztő dizájnt kapott. A hófehér készülékház a nagy, két inches LCD-kijelzővel és az egyedi kezelőpanellel egyszerűen MÁS volt, mint vetélytársai. Egyszerre volt modern, figyelemfelkeltő, trendi és kívánatos. Ráadásul a technológiai specifikációk terén is lefőzte akkori konkurensei nagy részét.
5 GB-os, Toshiba gyártmányú belső merevlemezzel rendelkezett, ami tárolókapacitás terén olyan volt a többiekhez képest, mintha egy Kamazzal beálltak volna az óvodások játékdömperei mellé.
Ez azt jelentette, hogy durván 1000 darab átlagos hosszúságú dal fért rá, tehát közel 100 hagyományos album. Nem utolsósorban a nagy vetélytársaknál jobban is szólt, szóval minden tekintetben előrelépést jelentett. Ráadásul az eszközt összekötötték egy korábban sosem látott koncepció révén egy vadonatúj rendszerrel, amellyel együtt egy komplett ökoszisztéma jött létre. Ez volt az Itunes, melynek révén egy saját felületen keresztül lehetett zeneszámokat beszerezni, illetve ez kellett ahhoz, hogy egyáltalán dalokat lehessen feltölteni a készülékre. Ezáltal egyrészt radikálisan sikerült visszaszorítani a kalózkodást az Apple-felhasználók körében, másrészt pedig ebből is igen komoly bevételre tett szert a vállalat.
Az évek során számos változata megjelent. Kép: Apple
Az iPod 2001 novemberében került a boltokba, és hamar felkeltette a vásárlók figyelmét.
- 2002-ben közel félmillió darabot adtak el belőle.
- 2004-ben már 4,4 milliót, amely a cég összes bevételének 15 százalékát hozta.
- 2005-ben 25 millió talált gazdára, és ebben az évben az iTunes is mérföldkőhöz érkezett több mint 500 millió értékesített dallal.
Az Apple hordozható médialejátszója tehát szó szerint berobbant a piacra, ismét igen népszerűvé és divatossá téve a márkát a fiatalok körében is. Ráadásul úgy, hogy ez nemcsak szalmaláng szerű fellángolás volt, hanem sokkal inkább hasonlított egy nagy gonddal felépített máglyára, amelyet idővel láthatóan már nemcsak fával, hanem szénnel és cseppnyi nukleáris fűtőanyaggal is tápláltak.
Nem túl meglepő módon a cég az eredményeket látva egy megszállott kovácsként kezdte ütni a vasat. Folyamatosan fejlesztették a termékeket, és persze új modellel is színre léptek az évek során.
Így született meg az Ipod Touch, az Ipod Mini, az Ipod Shuffle és az Ipod Nano, amelyekkel eltérő kialakításuk révén még szélesebb vásárlói réteget célozhattak meg.
Emellett a társaság marketing téren is új irányokba fordult, előálltak például a limitált darabszámú termékekkel, amelyek hátlapjára sztárok aláírását gravírozták.
2008-ban az Ipod elérte a csúcsot:
- ebben az esztendőben közel 55 millió darabot adtak el a család különféle tagjaiból összesen;
- az Itunes ez évre elérte az 5 milliárd értékesített dalt is, ekkorra már sokoldalú digitális áruházként funkcionált, ahol már más termékeket is sikerrel értékesítettek.
A vég kezdete
Ma már tudjuk, hogy az Ipod a remek eredményeivel csak megágyazott valami még nagyobb dolognak, egy még grandiózusabb sikersztorinak. A hordozható médialejátszóknak köszönhetően sikerült stabilizálni az Apple gazdasági helyzetét, és jutott elég pénz a fejlesztésekre is. Ennek köszönhetően sikerült megvalósítani Steve Jobs nagy tervét, azaz létrehozni a teljes érintőképernyővel rendelkező okostelefont. Az Iphone, illetve az általa generált hájp pedig vitt mindent – idővel az Ipod felhasználói táborát is.
Az okostelefonokról hamar kiderült, hogy kiválóan alkalmasak a zenék és videók kezelésére, azaz a hordozható médialejátszók kiváltására is. 2008-at követően folyamatosan csökkent az értékesített Ipodok száma, 2014-re már kevesebbet is adtak el belőlük, mint 10 évvel korábban.
Az Ipod Classic gyártását ebben az évben be is fejezték, a Nano és a Shuffle 2017-ig tartotta magát, végül 2022 májusában a cég bejelentette, hogy
véget vet ennek a fejezetnek, és lezárja az utolsó megmaradt modell, az Ipod Touch életciklusát is.
Ez persze abszolút érthető döntés, hiszen a nagyobb tudású, zeneszámok tárolására, elérésére alkalmas okosórák elterjedése beverte az egyik utolsó szöget is a mobil lejátszók koporsójába.
Idővel jelentősen csökkent az érdeklődés e termékek iránt. Kép: Apple
E termékcsoport iránt Magyarországon is jelentősen csökken a kereslet, hiszen míg mondjuk a Vaterán egy évtizede több mint 13 ezer talált gazdára az MP3/MP4 lejátszókból, addig mostanra pár száz darabra csökkent az eladások száma. Marad persze néhány cég ezen a piacon is, például a méregdrága, de nagyon minimális darabszámú luxuskategóriás eszközöket forgalmazó Astell & Kern, ám ez azért nem az Apple szintje. Igazából már az is csoda, hogy a cupertinói óriás eddig kitartott, de ezt a dolgot már nem lehetett tovább húzni.
Az Ipod így is gyémánt betűkkel kerül be a technológia históriáskönyvének arany lapjaira:
egy olyan termékként, amely nem csak megújította a hordozható médialejátszók szegmensét, utat mutatott minden vetélytársának, és nem utolsósorban megmentette az Apple-t a gyászos végzettől.
