Koleszár Szilvia kilenc évvel ezelőtt, egy szenior kutatói ösztöndíjnak köszönhetően utazott az USA-ba, ahol leginkább az kezdte foglalkoztatni, hogyan érdemes bevonni a lányokat a fiúsnak tartott technológia világába. Hazatérte után megalapította a Skoolt, ahol az elmúlt hét évben 7000 lányt tanítottak meg programozni, akik közül többen már fejlesztőként dolgoznak. Íme öt gondolat Szilvitől, amely útravalóként szolgálhat minden szülő és technológia iránti érdeklődő lány számára.
1. A programozás területén érdemes külön oktatni fiúkat és lányokat – különösképp az első foglalkozásokon.
Szilvia szerint könnyen megtörténhet, hogy a koedukált oktatásban a fiúk „saját területükön” leuralják a lányokat, így fontos, hogy először kizárólag egymás között, egy védett burokban fejleszthessék saját tudásukat.
Azért fontos, hogy lányok először zárt körben próbálják ki a programozást, hogy önbizalmat szerezzenek, és elhiggyék, hogy ők is tudnak pár óra alatt weboldalt vagy mobilalkalmazást fejleszteni”
– mondja el.
2. A formális oktatás nem való mindenkinek.
Miután Szilvia befejezte magyarországi tanulmányait, egy életre megfogadta, hogy nem vesz részt többet formális oktatásban. Ezzel szemben a dán népfőiskolában megismert modell a szívéhez nőtt: a hathónapos nemzetközi bentlakásos iskolában olyan tárgyakat hallgatott, amik hiányoznak a klasszikus kerettantervből. Így került közelebb az NGO-k, az ének, a dráma, a színjátszás világához. Úgy gondolja, ha motiválni szeretnénk a fiatalokat…
„olyan tanulási környezetet kell kialakítani, ami felkelti az érdeklődésüket, és nem csak a tanterem négy fala között zajlik.”
3. Az algoritmikus gondolkodást már kiskortól érdemes fejleszteni.
Szilvia szerint a kódolás és a programozás a jövőben alapvető képesség lesz. Ezek ismerete elsősorban azért fontos, hogy kombinálhassuk őket más társterületekkel – akár zenével, irodalommal, festészettel – , és megtámogathassuk az egyéb területeken, akár művészetekben szerzett ismereteinket. Hozzátette: sok diákjának célja, hogy tudásával jobb hellyé tegye a világot.
4. A szülők bevonása legalább annyira fontos, mint a gyerekek elérése.
Hiszen ki kontrollálja a gyerekek képernyőidejét? Naná, hogy a szülők – éppen ezért fontos megértetni velük, hogy a számítógép előtt töltött idő nem ördögtől való, a programozás és a kódolás gyakorlása nem egyenértékű a felesleges netes szörfözéssel.
„Ha otthon nem támogatják a gyerekeket a programozási ismeretekben, akkor a mi munkánk is kukába dobható” – teszi hozzá Szilvia.
5. Fontos a folyamatos visszajelzés és a belső motiváció fenntartása.
Mind a pedagógusok, mind a tanulók érdekében. Szilvia saját motivációját utazásaiból, a külföldi hírfigyelésből és inspiráló beszélgetésekből tartja fenn, a gyerekek esetében pedig azt javasolja: ne csak a végeredményt értékeljük, hanem adjunk folyamatos visszajelzést a gyakorlási fázisban is.
Kiemelt kép: Fekete Csaba