Elmaradott dolog ma már egy jó kávétól csak a reggel bedurrantását, a fáradtság legyőzését, az anyagcserénk felpörgetését vagy egy kellemes ízt várni. Felelősségünk van abban, hogy mit iszunk, honnan és milyen áron. Alázatról, kényszermunkáról és kizsákmányolásról, az utóbbiak ellen tudatos választással történő fellépésről, az egyéni felelősségvállalásról is szólt a Daisuke Café & Wine csütörtöki megnyitója.
Miközben a kávétermesztésben mintegy 125 millió ember dolgozik világszerte, a farmok még jelentős százalékán zajlik kényszermunka keretében a betakarítás és a termesztés. Szelei Szabolcs, a Daisuke márka egyik alapítója szerint a fenntarthatóság egyik leglényegesebb, mégis kevés hangsúlyt kapó elemét az emberi értékek adják.
A márka legújabb, óbudai kávézójának csütörtöki megnyitóján Szabolcs elmondta, fájdalmas látni, mi történik a legtöbb farmon.
„A kávétermesztés nagyon komplex üzletág. Nekünk az volt a küldetésünk, hogy megtaláljuk az üzletben a fenntarthatóságot. Ez azonban nem csak a környezeti tényezőkre vonatkozik, hogy például hogyan dolgozzák fel a terméket, használnak-e növényvédő szereket, vigyáznak-e a természeti értékekre, hanem az emberi tényező is kiemelten fontos volt számunkra” – mondta.
A kávé a világ legnépszerűbb itala a víz után, szinte mindenki érintett benne, viszont a kávé a farmoktól a csészékig tartó útja során rengeteg kézen megy át és annak, aki a végén megissza, fogalma sincs arról, hogy mi történik az elején.
Szabolcs azonban a márka képviseletében minden évben Guatemalába utazik, hogy személyesen válasszon kávét, meggyőződjön a minőségről. Szelei Szabolccsal a februári Forbes-ban olvasható interjú, melyben a fenntartható kávézás elkötelezett híve a szakmai sikerek mellett beszélt korábbi rákbetegségéről és a lelki egyensúly fontosságáról is.
A Daisuke márkát Szelei Szabolcs és Tanaka Daiszuke (Daisuke Tanaka) alapította azzal a céllal, hogy Latin-Amerika legjobb minőségű speciality kávéit etikus és fenntartható módon termessze, majd hozza el Magyarországra. Daiszuke világhírű kávétudor, a japán kávémester zsűritag volt a Cup of Excellence nevet viselő tekintélyes kávéversenyen, majd etikus vállalkozás építésébe fogott közép-amerikai kávétermesztők együttműködésével.
Mi köze van az emberi kapcsolatoknak a fenntarthatósághoz
Litkai Gergely humorista, a fenntarthatóság elkötelezett híve deklaráltan nem volt vicces a Daisuke megnyitóján (na jó, a komoly tények ismertetése után zárásként megnevettetett minket, amikor magunkra ismerhettünk a kávéivó emberek valamelyik őstípusában).
Az egyébként jogász végzettségű Gergely adatokkal sokkolt minket: a kávét főként az ipari társadalmakban, fejlett országokban fogyasztják, miközben a termelés 90 százaléka fejlődő országokban történik, ahol nagy hagyománya van a kizsákmányolásnak.
Azt hihetnénk, hogy 2022-ben csak letűnt korokra visszaemlékezve szörnyülködhetnénk a rabszolgatartás intézményén, de ma is 25 millió ember van a világon, akiről tudni lehet, hogy kényszermunka, vagy emberkereskedelem áldozata.
Ebből 9 millióan kormányzati vagy állami szerv által végeztetett kényszermunkát végeznek, 16 millióan viszont magángazdaságban dolgoznak, és e szám jelentős része a kávétermesztésben jelenik meg.
A kényszermunka történhet kifejezetten fogvatartás keretében, amikor a munkás nem hagyhatja el a farmot, de ugyanúgy kényszermunkának minősül a túlzó mértékben alulfizetett munka is, melynek nem teljesítése esetén fizikai erőszakot alkalmaznak a munkással szemben. Aztán létezik az a formája is, amikor szállást és élelmet kap a farmon dolgozó, ám ennek árát folyamatosan törlesztenie kell, így egy állandó adósságspirálban vergődve végül egész életét a farmon tölti.
A gyerekek is részesei
Nemcsak felnőttekről szól azonban a történet, hanem gyerekekről is, és esetükben sem kizárólag az általuk végzett esetleges munka lehet problémás. Ha a szülők ugyanis idényszerűen, vagy akár egész évben a farmon dolgoznak, értelemszerűen az esetek többségében gyerekeik is ott élnek velük. A fenntarthatóság részeként az etikus farmokon a gyerekekre is figyelnek.
„Ha a gyerekek a kávéfarmon dolgozó szüleik mellől eljárhatnak az iskolába tanulni, akkor nagyobb esélyük van arra, hogy felnőve már ne kényszermunkát végezzenek egy másik farmon” – mondta Szabolcs.
Te is elfogadod a kényszermunkát?
A kávétermelés nagy része, mintegy 70-80 százaléka kis farmokon valósul meg, ezek a farmok pedig megkaphatják a fair trade jelölést, amennyiben eleget tesznek a méltányos kereskedelem feltételeinek. Ennek megfelelően létezik egy úgynevezett minimum fair trade ár a nagy kávékereskedőknél: ha ezen összeg alatt vásárolsz kávét, akkor az biztosan nem lehet fair trade, hiszen a ráfordított és megfizetett emberi munka és például a szükséges trágyakomposzt, növényvédő szerek biztosan nem jönnek ki ennyiből.
Litkai Gergely ennek is utánanézett: a fair trade ár arabica kávé esetén 1,35 dollár, robuszta esetében 1,01 dollár. 2019 májusában viszont, amikor a rekordalacsony volt a kávé ára, 87 cent volt az átlagár, tehát jóval a fair trade ár alatt is árultak kávét.
A fair trade farmoknak azonban mindössze fél százalékát ellenőrzik. Litkai bevallotta,
„biztosan csalnék adót, ha csak 200 évente jönne a NAV”.
A Daisuke Café & Wine megnyitójára készülve a humorista frappáns idézetet keresett, de végül arra jutott, hogy maga alkot egy idézhető, összegző szólást. Így született meg a címünkben szereplő mondat, amely a cikk végére új értelmet nyer, és immár bölcs tanácsként tekinthetünk rá, nem pedig holmi magyaros búsongásként.
Milyen a kávézó?
A Daisuke Café & Wine három hete nyitott a Kolosy térnél, létrejötte egyfajta hibrid franchise, a Daisuke név alatt Szabolcs és csapata kicsit jobban elengedhette a fantáziáját, beletehették önmagukat – mondta el a Forbes.hu-nak. A Csemete utcában a speciality kávék mellett ezért kézműves és organikus borok, valamint egészséges ételek is várják a betérőket. Az itt kóstolható kávék Szabolcsék által személyesen ismert farmerektől származnak, akiknek munkásai tisztességes bért kapnak munkájukért, ezáltal méltó munkakörülmények között dolgozhatnak.