Míg a 20. században még nem éreztette a hatását a klímaváltozás, napjainkra 70 százalékos valószínűséggel állíthatjuk, hogy az emberi tevékenység miatt tolódott egy héttel korábbra az utolsó országos tavaszi fagy időpontja Magyarországon az előző évszázadhoz képest. Ez a növények fejlődésében a jelenleginél nagyobb visszaeséshez és esetenként még súlyosabb mezőgazdasági károkhoz vezet majd a Másfélfok legújabb jelentése szerint.
A pesszimista éghajlati forgatókönyv szerint a 21. század végére a tavaszi fagy a jelenleginél átlagosan 20 nappal hamarabb következhet be, ami így március közepére lesz várható.
A tavaszi energiaigény szempontjából ez kedvező, ám más szektorok számára korántsem, ugyanis a vegetációs időszak (szintén a klímaváltozás miatt) gyorsabban tolódik korábbra, mint ahogyan azt az utolsó tavaszi fagyok követni tudnák. Így ez a növények fejlődésében a jelenleginél nagyobb visszaeséshez és esetenként még súlyosabb mezőgazdasági károkhoz vezet majd.
Ha nem mérsékeljük az üvegházhatású-gázkibocsátásokat, akkor az alkalmazkodás sem lesz képes megvédeni a magyar mezőgazdaságot a növekvő fagykároktól.
A sokféle növényfaj szinte mindegyike érzékenyen reagál a fagyra, hiszen a virágzási időszakban különösen nagy kárt okozhat a 0 °C alatti hőmérséklet, ezzel pedig a terméshozam is jelentősen csökkenhet.
Most már érzékelhető a klímaváltozás hatása
Az elmúlt 20 évben országos átlagban április 8-ára esett az utolsó tavaszi fagy. Ha az 1970-80-as éveket tekintjük, akkor ez még április közepén volt, azaz nagyjából egyhetes korábbra tolódás történt.
Ez délkeleten, a Balatontól nyugatra és az Északi-középhegységben meghaladja a 10 napos változást is, azonban épp a fagyra érzékenyebb nyírségi és a Duna-menti homokhátsági területeken az utolsó fagy napja szinte alig változott.
Az utolsó tavaszi fagy átlagos napjának változása 1971-1990-ről 2001-2020-ra az Országos Meteorológiai Szolgálat megfigyelései szerint [nap]. Forrás: Másfélfok.
A ’90-es évek elejéig kis változékonyság mellett, gyakorlatilag változatlanul április közepén volt az utolsó országos tavaszi fagy. Hazánkban tehát az éghajlat belső változékonysága dominált a 20. század legnagyobb részében, az emberi tevékenységnek még egyáltalán nem volt hatása az utolsó fagyok időpontjára.
Az emberiség felelőssége
A szimulációk alapján a megfigyelésekkel megegyező irányú és közel azonos nagyságú, statisztikailag szignifikánsan korábbra tolódó trendet 7-ből 5 szimuláció esetében csak akkor kapjuk meg, ha az emberi tevékenységet is figyelembe vesszük – írják a szakértők.
Ez a 70 százalékos arány azt valószínűsíti, hogy az emberi tevékenység okolható az elmúlt néhány évtizedben mért gyenge korábbra tolódásért is.
A pesszimista forgatókönyv: még korábban jönnek a tavaszi fagyok
Ha a jövőbeli modelleredményeket tekintjük, azt láthatjuk, hogy a pesszimista éghajlati jövőkép szerint az antropogén hatások további erősödése várható, és a 21. század végére a jelenleginél átlagosan 20 nappal hamarabb következhet be az utolsó tavaszi fagy, amit így március közepén várhatunk.
Éghajlatunk természetes változékonysága miatt persze egyes években továbbra is előfordulhat ennél későbbi országos fagy
Az utolsó tavaszi fagy napja a megfigyelések szerint Magyarországon az 1971-2020 időszak megfigyelései (kék), valamint az 1900-2005 időszakban, historikus kényszerekkel szimulált (szürke), illetve az optimistább RCP4.5 (narancs) és a pesszimista RCP8.5 (piros) forgatókönyvet 2006-2100 időszakban követő jövőbeli szimulációk alapján. Forrás: Másfélfok
A növények nem örülnek
Az elmúlt 50 év alatt az Északi-középhegység kivételével kis mértékben ugyan, de 5-10 nappal nőtt azon időszak hossza, amikor a vegetáció fejlődése már elindult, de még előfordulhatott fagy, azaz nőtt a fagykáros időszak hossza. Ezen növekedés az ország középső-déli részén még jelentősebb, jelenleg akár két héttel hosszabb is.
Ha a pesszimista forgatókönyv szerint a jelenlegi kibocsátási trendek folytatódnak, akkor a század végére még nagyobb lesz a különbség a vegetáció fejlődésének kezdete és az utolsó fagy között.
A vegetációs időszak kezdete sokkal gyorsabban tolódik korábbra, mint ahogyan azt az utolsó tavaszi fagyok követni tudják, így ez a növények fejlődésében a jelenleginél nagyobb visszaeséshez és esetenként még súlyosabb mezőgazdasági károkhoz vezet majd.
Ez különösen a Kisalföldet és az Észak-Dunántúlt érintheti.
Tehát nem csupán a számszerű eredményekre alapozott gondos tervezés a feladatunk (azaz hogy a sokkal korábban kezdődő vegetációs időszakhoz a megfelelő növénykultúrákat válasszuk ki), hanem az üvegházgáz-kibocsátások csökkentésére is figyelnünk kell (hogy lehetőleg elkerüljük a kihajtott növényekben kárt okozó fagyokat). Utóbbi nélkül az adaptáció mit sem ér.
A Másfélfok Szabó Péter éghajlatkutató és Pongrácz Rita meteorológus, hidrológus által írt cikke itt érhető el.
