Száz évvel ezelőtt volt ugyan Forbes Amerikában, idehaza még bőven nem – de ettől a korabeli sajtót is izgatta, hogy kik a legvagyonosabbak. A hazai milliárdosok listáját még ma is nagy munka összeállítani, 100 évvel ezelőtt szinte lehetetlen munkának tűnt. Szerencsére volt, aki ennek ellenére is belefogott.
A legfrissebb lapszámban összeállítottuk, kik lehettek a leggazdagabbak a századelőn. Legendás családnevek, napjainkat idéző politikai-gazdasági intrikák és a vérbe borult 20. század mind benne van ebben a 33 történetben. Akik ma a forintmilliárdosok, azok voltak száz éve a pengőmilliomosok. Lista a lapban, itt megmutatunk egy érdekes történetet.
Megjelent novemberi Forbes, címlapon a világ leggazdagabb magyarja (nem Csányi, de nem is Soros az), és lista arról, kik a leggazdagabbak idehaza. Már az újságárusoknál!
“Kiknek a kezén van a magyar föld?” “Legendás vagyonok tündöklése és bukása.” “Kiknek a kezében vannak a nagy vagyonok?”
Gondolhatnánk, hogy ezeket a címeket korábbi Forbes magazinok gazdag családi vállalatokról, sikeres vállalkozásokról vagy a leggazdagabb magyarokról szóló írásaiból vettük. Pedig egyik sem mai cím: száz éve folyhatott különböző szerkesztőségekben arról a vita, hogy a rikkancs milyen címet kiabálva tudja leginkább eladni az új lapszámot.
A legnagyobb érdeklődést a nagy vagyonok iránt az 1850-ben alapított Pesti Napló című politikai napilap mutatta. A szerkesztőség évtizedeken át kitartóan dolgozott azon, hogy „szóra bírja az adólajstromokat”, nyomon kövesse a „letűnt nagyságokat, elmerült neveket”, és hírt adjon új és „nagy vagyonok születéséről”. Hosszú és alapos elemzések voltak ezek, fontos korrajzként őrzik a 20. század első felének legendásan ismert és méltatlanul elfeledett sikeres vállalkozóinak történetét.
A vállalkozói szerepeken túl – reménytelen futballklubvezetői karrierek
Gschwindt Ernő szeszgyáros számtalan szakmai és társadalmi szerepet vállalt. Azon túl, hogy sikeres vezérigazgatója volt az 1868-ban alapított Gschwindt-féle szesz-, élesztő-, likőr- és rumgyárnak, tagja volt még a Gyáriparosok Országos Szövetségének (GYOSZ), a Vegyészeti Gyárosok Országos Egyesületének, valamint helyet foglalt a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatóságában, és országgyűlési képviselő is volt. Úgy tűnik, hogy eme üzleti, szakmai és politikai sikerek már akkoriban sem biztosították a sportban, a futballban remélt dicsőséget. Gschwindt a Ferencváros Versenypálya Rt. főrészvényese, illetve a Ferencváros Football Club Rt. elnöke is volt.
1930-ban nemcsak a focisták rossz teljesítménye került a címlapokra, hanem az azt magyarázó, elemző cikkek sokasága is. Gschwindtnek felrótt bűnök között szerepelt, hogy megkötötte a Ferencváros Rt.-t kiszolgáltatott pénzügyi helyzetbe hozó „rákfeneszerződést”, illetve „megengedte, hogy az igazgatóságban az FTC gyakorolja a többséget, így minden kockázat, minden veszély a profiké, míg hasznot csak az FTC húz, amely megöli a vállalkozó kedvet, lehetetlenné teszi a nagyvonalú vezetést, egyre mélyebbre löki a Ferencvárost az adósságok tengerébe és a játékbeli lecsúszás lejtőjén”.
A teljes lista, a szócikkek – és a kiemelt történetek a novemberi lapszámban. A lap már a standokon!
(Itt bele is lapozhatsz!)
